Vállat vonok. Nem hiszi el, hogy tényleg nem érdekel? Ez ugyanolyan, mint a foci – van, aki teljesen lázba jön tőle, van, akit tökéletesen hidegen hagy. Én az utóbbi kategóriába tartozom, úgyhogy nem ugrom a mézesmadzagra. Nekem ez nem jelent semmit.
- Ha tisztában vagy vele, miért próbálod mégis érdekessé tenni a számomra? – kérdezek rá fölényesen. Nyújtja a perceket, várja, hogy várjam, mikor lép még egy lépéssel közelebb, ez pedig idegessé tesz. Nem olyan értelemben, hogy reszketni kezdjen a gyomrom, hanem inkább felfordul, és mérges leszek. Kiszolgáltatottá akar tenni, burkoltan üzeni így a számomra, hogy a markában vagyok és élvezkedik a szituáción. Ettől aztán tényleg dühös leszek, a kezeim ökölbe szorulnak, a szemeim pedig villámokat szórnak.
Szemét szarházi. Mit akarsz még tőlem?! Képzeld, nem csak tudom, hogy minden tőled függ, és csak hagyod, hogy elhiggyem, bármiben is képes vagyok téged befolyásolni, de bosszant is! Mit ártottam én neked? Vagy bárkinek, amiért ezt kapom? Az életem irányítása már réges-rég kicsúszott a kezemből és most egy vén perverz is rajtam élcelődik… hát ez kurvajó!
- Tényleg? Én meg azt hittem, te vagy itt a góré – vágok vissza éllel a hangomban. – Az ötletekből meg éppenséggel sosem fogyok ki, csak hagyok lehetőséget neked is, hogy egy kicsit megerőltesd az agyad, mert eltunyul a sok pénztől, amit számolgatsz, meg a karddal való csapkodástól. – Dühöngök. Nem titkolom el előle, hogy egyszerűen idegesít, mekkora rohadék. – Nem érem be. Képzeld el, nem érem be ennyivel. Sőt, elhúzhatsz a picsába – közlöm ridegen, halkan megformálva a szavakat, majd érdektelenséget erőltetek az arcomra, miközben valószínűleg ordít rólam, hogy megsértődtem, és a nyakamba húzom a takarót, meg elfordulok az ágyra támaszkodó kreténtől.
- Ha tisztában vagy vele, miért próbálod mégis érdekessé tenni a számomra? – kérdezek rá fölényesen. Nyújtja a perceket, várja, hogy várjam, mikor lép még egy lépéssel közelebb, ez pedig idegessé tesz. Nem olyan értelemben, hogy reszketni kezdjen a gyomrom, hanem inkább felfordul, és mérges leszek. Kiszolgáltatottá akar tenni, burkoltan üzeni így a számomra, hogy a markában vagyok és élvezkedik a szituáción. Ettől aztán tényleg dühös leszek, a kezeim ökölbe szorulnak, a szemeim pedig villámokat szórnak.
Szemét szarházi. Mit akarsz még tőlem?! Képzeld, nem csak tudom, hogy minden tőled függ, és csak hagyod, hogy elhiggyem, bármiben is képes vagyok téged befolyásolni, de bosszant is! Mit ártottam én neked? Vagy bárkinek, amiért ezt kapom? Az életem irányítása már réges-rég kicsúszott a kezemből és most egy vén perverz is rajtam élcelődik… hát ez kurvajó!
- Tényleg? Én meg azt hittem, te vagy itt a góré – vágok vissza éllel a hangomban. – Az ötletekből meg éppenséggel sosem fogyok ki, csak hagyok lehetőséget neked is, hogy egy kicsit megerőltesd az agyad, mert eltunyul a sok pénztől, amit számolgatsz, meg a karddal való csapkodástól. – Dühöngök. Nem titkolom el előle, hogy egyszerűen idegesít, mekkora rohadék. – Nem érem be. Képzeld el, nem érem be ennyivel. Sőt, elhúzhatsz a picsába – közlöm ridegen, halkan megformálva a szavakat, majd érdektelenséget erőltetek az arcomra, miközben valószínűleg ordít rólam, hogy megsértődtem, és a nyakamba húzom a takarót, meg elfordulok az ágyra támaszkodó kreténtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése