Asame mozgolódása mégis felébreszt, bármennyire is óvatos próbál lenni. Sokáig csak hallgatom, ahogy motoz, halkan ténykedik, mint egy macska, de apróbb dolgokon igenis elcsúszik, mint a nadrágja cipzárjának felhúzásán, vagy az övcsatja részeinek összekoccanásán, de nem mozdulok, csak mosolygok rajta. Örülök, hogy nem akar kiverni az ágyból, ezért amint elmegy, visszaalszom. Mikor magamhoz térek, már majdnem tíz óra, ezt Kapocsról nézem le, majd belebújok Asame pólójába, magamhoz veszek egy szem bogyót a szokásos reggeli ébresztőmből, s a fürdőbe megyek, hogy egy korty vízzel bevegyem. Pisilek, kezet és arcot mosok, majd visszaszédelgek az ágyhoz, s elnyúlva rajta átadom magam a mindennapi delíriumnak. Komolyan mondom, a drogosok fingom sincs, mit élveznek a szereken. Képek, érzetek, szédülés, mámor, de üres az egész. Asame rideg pillantásában több élveznivaló van, mint a torzított vagy elnyomott valóságban.
Viszont arra jó, hogy végiggondolhassam a tegnapot. Akár az előtte való napot is, de az már történelem, míg a tegnap csupán a múlt része. Gondolom végig, mi történt tegnap és a verseny, mint olyan, megragadja a figyelmem. Helyezkedem fejben a yakuzatársadalmon belül, hiszen már nem kell úgy tennem, mintha szajha lennék, s noha Asame azt kérte, ne balhézzak, aki megpróbál bealázni engem, azt igenis meg kell leckéztetnem. Ha én egy engedelmes kölyök lennék, már sokadjára dugott volna meg Asame, és már licitálhatnának rám a többiek, úgyhogy ideje bemutatkozni a többi yakuzának is. Most már nem kell kerülnöm, csak óvatosnak lennem Keiyuuval és az Asahito-Yoru párossal. Mesteri lesz! Kíváncsi leszek, mihez kezd Keiyuu az oldalkocsija nélkül, hogy odajön-e hozzánk, vagy csendes megfigyelő lesz, ha egyáltalán eltolja a biciklit a versenyre. Asahitoval még van egy elrendezetlen ügyünk, merthogy én nem felejtettem el, mit mondott a legutóbbi találkozásunkkor. A qipao jobban áll? Kár, hogy nem tudtam meg, a legutóbbi összeállításhoz mit szólt, de a szerdaihoz majd megpróbálom kideríteni, mert érdekel. Yoru vajon ringbe száll a legújabb járgányával? És Asame? Hmmm! Még rá kell vennem, hogy versenyezzen. Lógok egy ilyennel Kazunak, meg amúgy is érdekes szitu lenne, hogy kinek drukkoljak. Arra meg aztán főleg kíváncsi vagyok, mi lesz, ha Fei megjelenik. Hiroto pórázon lesz? Csomó hülye kérdés, s ahogy ezekre gondolok, újabb és újabb képzeletképek rohamozzák meg a fejemet.
Egy ismerős dallam cseng valahonnan, méghozzá elég hosszan. Kellemes kis dallam, szívesen hallgatom. De honnan jön? Te jó ég, ez Kapocs és valszeg Asame hív! Hirtelen felébredek a kábulatból, aztán beleszólok a telefonba, mire megkapom a burkolt utasítást.
- Fél óra múlva a dojoban?! – kérdezem megdöbbenve, de már csak a bontott vonaltól. A francba, akkor kibaszottul kell sietnem! Kirohanva a szobából a tegnap készített palacsintából rendelek az első szembe jövő embertől, meg egy kávét, s míg az megérkezik, magamra küzdöm az edzőruhámat. Nem mondom, elszenvedek vele egy darabig, de az övet halvány lilám sincs, hogy kell megkötni, a gi pedig szerintem három mozdulat után szét fog nyílni, aminek nem örülnék, ezért inkább bekapom a reggelim és rákortyolom a kávémat. Utóbbi közben megfésülködöm, s összefogom a hajam, no meg elszívok egy cigit, aztán az utolsó korty felélése után lesietek a dojoba.
Ahogy vártam, Asame már itt van. Mennyit is késtem, húsz percet? Hát ja, kicsit sokat bíbelődtem a ruhával, de mindenképp ezt akartam felvenni, mert a farmer nem méltó ide, és nem is arra találták ki, hogy edz benne. Ahhoz ez a ruha sokkal kényelmesebb. Lenne, ha normálisan meg tudnám kötni az övet és a gi se csúszkálna. Meghajolok a dojo szelleme előtt, aztán némi szégyenkezéssel odamegyek Asaméhoz.
- Segíts lécives – kérem meg elé lépve, ám mielőtt a ruhámhoz nyúlna, hirtelen hátat fordítok neki, felé lépek, majd a kezeit elkapva magam elé veszem őket, hogy láthassam, mit hogyan csinál, mert legközelebb már egyedül akarok felöltözni és nem úgy, mint most, hogy a segítségére szorulok a korrigálásban. Látni akarom, hogyan rakja rendbe az öltözékem és köti meg az övem, de letükrözni magamra sokkal bonyolultabb, mint mindjárt élesben látni, mit kellene csinálni.
Viszont arra jó, hogy végiggondolhassam a tegnapot. Akár az előtte való napot is, de az már történelem, míg a tegnap csupán a múlt része. Gondolom végig, mi történt tegnap és a verseny, mint olyan, megragadja a figyelmem. Helyezkedem fejben a yakuzatársadalmon belül, hiszen már nem kell úgy tennem, mintha szajha lennék, s noha Asame azt kérte, ne balhézzak, aki megpróbál bealázni engem, azt igenis meg kell leckéztetnem. Ha én egy engedelmes kölyök lennék, már sokadjára dugott volna meg Asame, és már licitálhatnának rám a többiek, úgyhogy ideje bemutatkozni a többi yakuzának is. Most már nem kell kerülnöm, csak óvatosnak lennem Keiyuuval és az Asahito-Yoru párossal. Mesteri lesz! Kíváncsi leszek, mihez kezd Keiyuu az oldalkocsija nélkül, hogy odajön-e hozzánk, vagy csendes megfigyelő lesz, ha egyáltalán eltolja a biciklit a versenyre. Asahitoval még van egy elrendezetlen ügyünk, merthogy én nem felejtettem el, mit mondott a legutóbbi találkozásunkkor. A qipao jobban áll? Kár, hogy nem tudtam meg, a legutóbbi összeállításhoz mit szólt, de a szerdaihoz majd megpróbálom kideríteni, mert érdekel. Yoru vajon ringbe száll a legújabb járgányával? És Asame? Hmmm! Még rá kell vennem, hogy versenyezzen. Lógok egy ilyennel Kazunak, meg amúgy is érdekes szitu lenne, hogy kinek drukkoljak. Arra meg aztán főleg kíváncsi vagyok, mi lesz, ha Fei megjelenik. Hiroto pórázon lesz? Csomó hülye kérdés, s ahogy ezekre gondolok, újabb és újabb képzeletképek rohamozzák meg a fejemet.
Egy ismerős dallam cseng valahonnan, méghozzá elég hosszan. Kellemes kis dallam, szívesen hallgatom. De honnan jön? Te jó ég, ez Kapocs és valszeg Asame hív! Hirtelen felébredek a kábulatból, aztán beleszólok a telefonba, mire megkapom a burkolt utasítást.
- Fél óra múlva a dojoban?! – kérdezem megdöbbenve, de már csak a bontott vonaltól. A francba, akkor kibaszottul kell sietnem! Kirohanva a szobából a tegnap készített palacsintából rendelek az első szembe jövő embertől, meg egy kávét, s míg az megérkezik, magamra küzdöm az edzőruhámat. Nem mondom, elszenvedek vele egy darabig, de az övet halvány lilám sincs, hogy kell megkötni, a gi pedig szerintem három mozdulat után szét fog nyílni, aminek nem örülnék, ezért inkább bekapom a reggelim és rákortyolom a kávémat. Utóbbi közben megfésülködöm, s összefogom a hajam, no meg elszívok egy cigit, aztán az utolsó korty felélése után lesietek a dojoba.
Ahogy vártam, Asame már itt van. Mennyit is késtem, húsz percet? Hát ja, kicsit sokat bíbelődtem a ruhával, de mindenképp ezt akartam felvenni, mert a farmer nem méltó ide, és nem is arra találták ki, hogy edz benne. Ahhoz ez a ruha sokkal kényelmesebb. Lenne, ha normálisan meg tudnám kötni az övet és a gi se csúszkálna. Meghajolok a dojo szelleme előtt, aztán némi szégyenkezéssel odamegyek Asaméhoz.
- Segíts lécives – kérem meg elé lépve, ám mielőtt a ruhámhoz nyúlna, hirtelen hátat fordítok neki, felé lépek, majd a kezeit elkapva magam elé veszem őket, hogy láthassam, mit hogyan csinál, mert legközelebb már egyedül akarok felöltözni és nem úgy, mint most, hogy a segítségére szorulok a korrigálásban. Látni akarom, hogyan rakja rendbe az öltözékem és köti meg az övem, de letükrözni magamra sokkal bonyolultabb, mint mindjárt élesben látni, mit kellene csinálni.
Bájos hogy bajlódik mindig ezekkel a ruhákkal :) azt hiszem, én sem lennék különb nála.
VálaszTörlésMost aztán kíváncsi vagyok, Asame mennyire lesz óvatos gyakorlás közben. Úgy sejtem, Deon sokkal jobban ügyelni fog rá mint ő saját magára. Mert ez már csak ilyen :)
kíváncsian várom a folytatást, és már csak azért is tüntetőleg kommentelek, hogy még véletlen se lehessen összetéveszteni a ' lusta többiek'-kel, én igenis az 'izgága olvasók'- csapatában játszom! :)
Köszönjük szépen! Hamarosan dobok fel néhány újabb részt. ^^ Jó éjt!
Törlés