213.

Asame

Mire Deon megérkezik, már Ayako megterít és nekiáll melegíteni azt az ételt, amit tegnap szerencsésen elnapoltunk mára, s miután a néni kirakott mindent, jó étvágyat kívánva hajol meg és távozik a konyhából, hogy ne zavarjon minket. Még mindig látom rajta, hogy nem békélt meg azzal, hogy én itt eszem, nem az étkezőben, de hát ez nekem jobban tetszik, családiasabb, kellemesebb, csendesebb, barátságosabb... és még rengeteg jelzővel tudnám illetni, ami azt igazolná, hogy minden tekintetben jobb, mint az étkező.

- Sikerült, amit akartál? - kérdezem őszintén, miközben nekiállok enni. - Jó étvágyat – teszem hozzá, ám ekkor megszólal a zsebében a telefonja. - Ez most nem én vagyok – mosolygok rá heccelve őt, majd tovább folytatva az evést. Míg megnézi az üzenetet és válaszol rá, nem szólok hozzá, intézze csak a dolgait, bár az ábrázatából ítélve sejtem, hogy Kazuki az, aki zaklatja. Örülök, hogy jól kijönnek egymással. Fontosnak tartom azt, hogy valakivel tudjon beszélgetni és az a valaki ne kifejezetten én legyek, mert az ember másként oszt meg dolgokat azzal, akivel él, akit szeret és másként egy baráttal. És ez így van jól...


Miután végez a válaszadással és nekilát enni, ismét megszólalok.

- Nishida és Kazuki holnap átjönnek. Van néhány megbeszélnivalóm Nishidával a szerdai versennyel kapcsolatban. Nem tudom, meddig maradnak, viszont utána szigorúan irány a dojo – mondom neki komolyan. - A versennyel kapcsolatban egyelőre annyit tudok, hogy minden bizonnyal Fei ott lesz, Hirotonak sikerült rábeszélnie őt, így azon legalább nem kell agyalnunk, hogy amíg mi megrendezzük a versenyt, addig ő miket ügyködik. Persze a megfigyelése továbbra is áll. Számítunk arra, hogy az emberei ettől függetlenül még próbálkoznak majd valamivel, így rajtuk tartjuk a szemünk – fejezem be végül az evést és állok fel egy kávét készíteni magamnak és Deonnak is.