Nem is tudom, miért lep meg, hogy az étkezőt üresen találom, így viszont rutinosan megyek a konyhába, ahol Asame már étkezésre kész. Egy apró mosoly kíséretében én is helyet foglalok, biccentek Ayakonak, majd kezembe veszem az evőeszközt.
- Sikerült – felelek kurtán. Nem tudom, érdemes-e megmutatni a vázlataimat, vagy beszélni a terveimről, ezért amíg nem kérdez róluk újra, egyelőre hagyom magamban függeni az egészet. Időm úgyis, mint a tenger, nem kell sietnem sehova és mindent meg fogok kapni, amit akarok, ebben valahogy teljesen biztos vagyok. - Jó étvágyat – kívánom én is, aztán magamhoz veszem az első falatot, de az étkezésünket egy rövid csilingelés zavarja meg, és a zsebemben lévő Kapocs is ütemesen felrezeg. Elnevetem magam amiatt, amit Asame mond, aztán bocsánatot kérve tőle megnézem, mit írt Kazu. Olyasmi, amit nem lehet válasz nélkül hagyni, bár lehet, hogy nem kéne ilyesmivel elrontanom a közös étkezést. Nem tudom, csak azt, hogy hajt a heccelés iránti vágy, én meg képtelen vagyok neki ellenállni. „Azért maradjon valami belőled, mert a csontjaiddal nem sokra megyek! Ne hagyd magad! Én meg már előre reszketek a félelemtől, hogy kifaggatsz.” – és én is rakok az üzenet végére egy vigyorit, mivel én is szélesre húzott szájjal vigyorgok, aztán elküldöm. A telefont immár az asztal sarkára teszem, mert ha megint ír, nem akarok az előbányászásával bíbelődni, majd folytatom az evést és Asame beszélni kezd. – Már tudom – jelentem ki vigyorogva, mikor a páros jövetelével indít. Lassan tömöm a fejem, mivel már eléggé éhes voltam, csak a nagy tervezésben észre sem vettem, ezért ő előbb végez, de nem bánom. – Mókás, hogy Kazutól időnként előbb tudok meg dolgokat – jegyzem meg játékosan, ám nagyon is komoly szándékkal Asaménak, hiszen együtt élünk, mégis vannak információk, amiket nem oszt meg velem, pedig szerintem igenis fontos lenne. Viszont bántani vagy megbántani meg nem akarom, így remélem, érti a célzást. – Az edzést meg nem kell úgy emlegetned, mintha ellenkeznék, mert nagyon is akarok tanulni. Hiányzott már a rendszeres testmozgás is, így a kellemes a hasznossal nálam teljesen össze lett kötve – teszem hozzá komolyan, miközben az utolsó falatokat is a számba teszem. – Kicsit felfested, hogyan kéne elképzelnem az új szitut Hirotoval és Feijel? – kérdezem. – Kábé, hogy mire lehet számítani tőlük szerinted, hogy kellene velük viselkedni, meg ilyesmik – magyarázom is el, mire gondoltam, majd elmosolyodom az elém tett kávé miatt. – Köszi – mosolygok rá Asaméra. – Kérek egy szál cigit is, azt elfelejtettem magammal hozni.
Kényelembe helyezem magam hátradőlve a széken, s őt nézve emelem számhoz a bögrét. Még sok minden érdekel a versennyel kapcsolatban, úgyhogy szerintem már ő is előre reszket a faggatózásomtól. Na, haladjunk szép sorjában.
- Mi az, amit még tudni lehet Feijel kapcsolatban? – kérdezem meg nyíltan. – Szeretnék többet tudni. Háttérinfókat. Azt nem, hogy hány testőrt rendeltek oda, névlista meg aztán pláne nem kell, de legutóbb rohangáltam, mint a mérgezett egér, mert halvány sejtelmem sem volt, mi a forgatókönyv és csak abban voltam biztos, hogy Feit, Hitsujit és a golyózáport el kell kerülnöm – magyarázom is meg komoly képpel. – Egyébként óhajtasz versenyezni? – kérdezem ezt elvigyorodva. – Nekem tetszene és Kazu is hálás lenne – teszem hozzá szinte bizalmas hangon és beharapom az egyik ajakpirszingemet, hogy elrejtsem a vigyort, amely kiülni próbál a számra.
- Sikerült – felelek kurtán. Nem tudom, érdemes-e megmutatni a vázlataimat, vagy beszélni a terveimről, ezért amíg nem kérdez róluk újra, egyelőre hagyom magamban függeni az egészet. Időm úgyis, mint a tenger, nem kell sietnem sehova és mindent meg fogok kapni, amit akarok, ebben valahogy teljesen biztos vagyok. - Jó étvágyat – kívánom én is, aztán magamhoz veszem az első falatot, de az étkezésünket egy rövid csilingelés zavarja meg, és a zsebemben lévő Kapocs is ütemesen felrezeg. Elnevetem magam amiatt, amit Asame mond, aztán bocsánatot kérve tőle megnézem, mit írt Kazu. Olyasmi, amit nem lehet válasz nélkül hagyni, bár lehet, hogy nem kéne ilyesmivel elrontanom a közös étkezést. Nem tudom, csak azt, hogy hajt a heccelés iránti vágy, én meg képtelen vagyok neki ellenállni. „Azért maradjon valami belőled, mert a csontjaiddal nem sokra megyek! Ne hagyd magad! Én meg már előre reszketek a félelemtől, hogy kifaggatsz.” – és én is rakok az üzenet végére egy vigyorit, mivel én is szélesre húzott szájjal vigyorgok, aztán elküldöm. A telefont immár az asztal sarkára teszem, mert ha megint ír, nem akarok az előbányászásával bíbelődni, majd folytatom az evést és Asame beszélni kezd. – Már tudom – jelentem ki vigyorogva, mikor a páros jövetelével indít. Lassan tömöm a fejem, mivel már eléggé éhes voltam, csak a nagy tervezésben észre sem vettem, ezért ő előbb végez, de nem bánom. – Mókás, hogy Kazutól időnként előbb tudok meg dolgokat – jegyzem meg játékosan, ám nagyon is komoly szándékkal Asaménak, hiszen együtt élünk, mégis vannak információk, amiket nem oszt meg velem, pedig szerintem igenis fontos lenne. Viszont bántani vagy megbántani meg nem akarom, így remélem, érti a célzást. – Az edzést meg nem kell úgy emlegetned, mintha ellenkeznék, mert nagyon is akarok tanulni. Hiányzott már a rendszeres testmozgás is, így a kellemes a hasznossal nálam teljesen össze lett kötve – teszem hozzá komolyan, miközben az utolsó falatokat is a számba teszem. – Kicsit felfested, hogyan kéne elképzelnem az új szitut Hirotoval és Feijel? – kérdezem. – Kábé, hogy mire lehet számítani tőlük szerinted, hogy kellene velük viselkedni, meg ilyesmik – magyarázom is el, mire gondoltam, majd elmosolyodom az elém tett kávé miatt. – Köszi – mosolygok rá Asaméra. – Kérek egy szál cigit is, azt elfelejtettem magammal hozni.
Kényelembe helyezem magam hátradőlve a széken, s őt nézve emelem számhoz a bögrét. Még sok minden érdekel a versennyel kapcsolatban, úgyhogy szerintem már ő is előre reszket a faggatózásomtól. Na, haladjunk szép sorjában.
- Mi az, amit még tudni lehet Feijel kapcsolatban? – kérdezem meg nyíltan. – Szeretnék többet tudni. Háttérinfókat. Azt nem, hogy hány testőrt rendeltek oda, névlista meg aztán pláne nem kell, de legutóbb rohangáltam, mint a mérgezett egér, mert halvány sejtelmem sem volt, mi a forgatókönyv és csak abban voltam biztos, hogy Feit, Hitsujit és a golyózáport el kell kerülnöm – magyarázom is meg komoly képpel. – Egyébként óhajtasz versenyezni? – kérdezem ezt elvigyorodva. – Nekem tetszene és Kazu is hálás lenne – teszem hozzá szinte bizalmas hangon és beharapom az egyik ajakpirszingemet, hogy elrejtsem a vigyort, amely kiülni próbál a számra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése