Érzem, hogy Asame komolyan kezd
neheztelni Kazura, mert megoszt velem dolgokat, és hogy a játékos
kis megjegyzésem nagyon csúnyán visszafele sült el. Szinte üt a
hangsúly és a megfogalmazás, amit Asame használ, ezért én is
megkomolyodom. Nem akartam felhúzni vagy megbántani, csupán
jelezni kívántam, hogy tőle szeretnék értesülni bizonyos
információkról, nem Kazutól.
- Ne haragudj, de mióta is tudod, hogy jönnek holnap? – teszem fel a kérdést, azzal előre nyúlok a cigis dobozért és kiveszek egy szálat. – Ez volt a kötözködés része – teszem is hozzá választ sem várva a kérdésemre. - Hasogathatnám a szőrszálaidat, de feleslegesnek tartom. Egyébként sem hiszem, hogy megszokott számodra, hogy egy kölyök orrára kösd, mi a stájsz – teszem hozzá kicsit flegmán, azzal az ajkaim közé biggyesztem a cigarettát és elmarva Asame öngyújtóját, lángot lobbantva előtte gyújtom meg. Mélyet szívok a tüdőgyilkosból, majd lassan fújom ki a füstöt. – Viszont együtt élünk, úgyhogy kell lennie két percednek, hogy megossz velem rám is vonatkozó információkat. Nekem például nagyon nem mindegy, mikor jönnek, mivel reggel igenis kirakom Kazut a szobámból, ha ő ébreszt, amire már volt is példa, hogy nyugodtan magamhoz tudjak térni és fel tudjak öltözni – mondom ki komolyan az álláspontomat. – Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ne lássa senki, hogyan leszek álomkóros zomibiból emberi lény, ezzel viszont a vele való beszélgetési időm rövidül, ha nem tudom előre, hogy nem tíz fele kéne ébredni, hanem mondjuk nyolckor, hogy mire ideérnek, józan és jól öltözött legyek – közlöm szinte sértetten. – Nem kell mindig mindent az orromra kötnöd, de ami így érint, arról igenis jóelőre tudni akarok, azt pedig továbbra is tartom, hogy azt mondasz el nekem, amit jónak látsz, amit úgy ítélsz, hogy nekem is tudnom kell, vagy tudhatok róla. Én kérdezni fogok, ha valamiről többet akarok tudni, te meg vagy válaszolsz rá, vagy nem. Szerintem ez így működik – teszem hozzá egyszerűen, azzal újabb mély szippantással fogyasztok a cigimből. – Ne haragudj Kazura – kérem jóval szelídebben, mint ahogy az előbb beszéltem vele. – Kétlem, hogy olyasmit mondana, amiről én nem tudhatok, de sok mindent köszönhetek neki az ittlétemmel kapcsolatban is – védem is meg a barátomat, mert fontosnak érzem, hogy így tegyek. - Hálás vagyok Kazunak, hiszen segített a Naotoval kapcsolatos balhém elsimításában és a megfelelő szajhaszerep kialakításában is – árulom el csendesen Asaménak, majd a kávémba kortyolok. Nem nagyon akartam említeni a vérebet, de az egy borzasztó fontos momentum volt mindennel összefüggésben, hogy Kazuval megbeszéltük, mit érez a gazdája iránt Naoto, mert csak így volt elkerülhető, hogy szétkenje a képem, aminek beláthatatlan következményei lettek volna. - Az, hogy mi megbeszélünk dolgokat, hogy néha előtted tájékoztat, nekem nagyon sokat segít, de lényegi kérdésekben tőled várok választ. Nekem jó az, ha két szemszögből, két fülbe kapom az infókat, mert jobban el tudom helyezni magam a szitukban. Fontos, hogy felkészült legyek, mert bármennyire is igyekszem, jelenleg én vagyok a leggyengébb láncszem ebben az egészben. Pontosan ezekért számomra nem idő- és energiapazarló nem biztos forrású állítások alapján elindulni fejben, mert minél többféle helyzetet állítok fel magamnak, annál több megoldókulcsom lesz az éles helyzetekre – jelentem ki, majd kortyolok a kávémból. – Ha valami nem biztos, tudjam, hogy nem az, aztán ennyi. Én ezt egyelőre nem ragozom túl, mert lényegében mellékszereplője vagyok a darabnak – jelentem ki könnyedén vállat vonva, majd felélem az utolsó slukk cigimet, s a csikket a hamutálba nyomom.
A felvázolt helyzet, hogy a kínai féreg területet és létezési jogosultságot kapott, egyáltalán nem tetszik, de nincs mit tenni, ha Hitsuji mindent neki ígért. Valahogy úgyis kifüstöljük és akkor Hirotoé lehet minden, ha alkalmas rá. Remélem, hogy a srác nem árul el minket, mert az nagyon undorító lenne, de többet egyelőre nem tehetek. Azon viszont jót mosolygok, hogy Asame engedélyt ad helyre rakni őt, ha kötekedne. Meglesz, efelől senkinek se lehet kétsége és ez a pillantásomban is benne van.
- Kerülni fogom – ígérem meg komolyan. – Viszont ha nem csal a szimatom, vagy Fei úgy gondolkodik egy kicsit is, ahogy én, akkor keresni fogja a társaságom. Vagy ezt nem tartod reálisnak? – kérdezem azért meg Asamét, hogy ő mit gondol. Igyekszem immár nem csak felvázolni a helyzeteket magamban, de szilárdabb talajra helyezni a saját feltételezéseiménél. – Túlvagyok rajta – mondom szelíden, bár érzem, hogy ezzel nem fogom tudni lecsillapítani Asame dühét. Meg is lep, milyen intenzív még mindig, pedig az a két parancsszegő meghalt, méghozzá pont a saját hibájukból. Ha teljesítették volna, amire utasították őket, akkor még élnének. – Attól függ, mit hisz, hogy honnan kaphatta a fülest, hogy nem szajha vagyok, hanem pártfogolt. Szerintem simán számíthatunk arra, hogy utóbbit érzi igaznak, másfelől nem dobta volna fel annyi ember közt a labdát. Várta, hogy leüsse valaki és azzal, hogy ez lényegében megtörtént, már mindenki készpénznek veheti, hogy nem ágymelegítő vagyok – jelentem ki, utalva arra, hogy a többi yakuza is ugyanúgy szemléletváltásra kényszerülhetett a legutóbbi versenyen. – De igazából bárminek is hisz engem, azt már tudja, hogy fontos vagyok neked, ezért amíg téged nem érhet el, engem próbál szerintem ostromolni – teszem hozzá tárgyilagosan, azzal megiszom a kávém maradékát is, majd a bögrét az asztalra rakom. – Rendben – egyezek bele abba, hogy a két testőrt kell keresnem, ha Asamét nem találom.
- Ne haragudj, de mióta is tudod, hogy jönnek holnap? – teszem fel a kérdést, azzal előre nyúlok a cigis dobozért és kiveszek egy szálat. – Ez volt a kötözködés része – teszem is hozzá választ sem várva a kérdésemre. - Hasogathatnám a szőrszálaidat, de feleslegesnek tartom. Egyébként sem hiszem, hogy megszokott számodra, hogy egy kölyök orrára kösd, mi a stájsz – teszem hozzá kicsit flegmán, azzal az ajkaim közé biggyesztem a cigarettát és elmarva Asame öngyújtóját, lángot lobbantva előtte gyújtom meg. Mélyet szívok a tüdőgyilkosból, majd lassan fújom ki a füstöt. – Viszont együtt élünk, úgyhogy kell lennie két percednek, hogy megossz velem rám is vonatkozó információkat. Nekem például nagyon nem mindegy, mikor jönnek, mivel reggel igenis kirakom Kazut a szobámból, ha ő ébreszt, amire már volt is példa, hogy nyugodtan magamhoz tudjak térni és fel tudjak öltözni – mondom ki komolyan az álláspontomat. – Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ne lássa senki, hogyan leszek álomkóros zomibiból emberi lény, ezzel viszont a vele való beszélgetési időm rövidül, ha nem tudom előre, hogy nem tíz fele kéne ébredni, hanem mondjuk nyolckor, hogy mire ideérnek, józan és jól öltözött legyek – közlöm szinte sértetten. – Nem kell mindig mindent az orromra kötnöd, de ami így érint, arról igenis jóelőre tudni akarok, azt pedig továbbra is tartom, hogy azt mondasz el nekem, amit jónak látsz, amit úgy ítélsz, hogy nekem is tudnom kell, vagy tudhatok róla. Én kérdezni fogok, ha valamiről többet akarok tudni, te meg vagy válaszolsz rá, vagy nem. Szerintem ez így működik – teszem hozzá egyszerűen, azzal újabb mély szippantással fogyasztok a cigimből. – Ne haragudj Kazura – kérem jóval szelídebben, mint ahogy az előbb beszéltem vele. – Kétlem, hogy olyasmit mondana, amiről én nem tudhatok, de sok mindent köszönhetek neki az ittlétemmel kapcsolatban is – védem is meg a barátomat, mert fontosnak érzem, hogy így tegyek. - Hálás vagyok Kazunak, hiszen segített a Naotoval kapcsolatos balhém elsimításában és a megfelelő szajhaszerep kialakításában is – árulom el csendesen Asaménak, majd a kávémba kortyolok. Nem nagyon akartam említeni a vérebet, de az egy borzasztó fontos momentum volt mindennel összefüggésben, hogy Kazuval megbeszéltük, mit érez a gazdája iránt Naoto, mert csak így volt elkerülhető, hogy szétkenje a képem, aminek beláthatatlan következményei lettek volna. - Az, hogy mi megbeszélünk dolgokat, hogy néha előtted tájékoztat, nekem nagyon sokat segít, de lényegi kérdésekben tőled várok választ. Nekem jó az, ha két szemszögből, két fülbe kapom az infókat, mert jobban el tudom helyezni magam a szitukban. Fontos, hogy felkészült legyek, mert bármennyire is igyekszem, jelenleg én vagyok a leggyengébb láncszem ebben az egészben. Pontosan ezekért számomra nem idő- és energiapazarló nem biztos forrású állítások alapján elindulni fejben, mert minél többféle helyzetet állítok fel magamnak, annál több megoldókulcsom lesz az éles helyzetekre – jelentem ki, majd kortyolok a kávémból. – Ha valami nem biztos, tudjam, hogy nem az, aztán ennyi. Én ezt egyelőre nem ragozom túl, mert lényegében mellékszereplője vagyok a darabnak – jelentem ki könnyedén vállat vonva, majd felélem az utolsó slukk cigimet, s a csikket a hamutálba nyomom.
A felvázolt helyzet, hogy a kínai féreg területet és létezési jogosultságot kapott, egyáltalán nem tetszik, de nincs mit tenni, ha Hitsuji mindent neki ígért. Valahogy úgyis kifüstöljük és akkor Hirotoé lehet minden, ha alkalmas rá. Remélem, hogy a srác nem árul el minket, mert az nagyon undorító lenne, de többet egyelőre nem tehetek. Azon viszont jót mosolygok, hogy Asame engedélyt ad helyre rakni őt, ha kötekedne. Meglesz, efelől senkinek se lehet kétsége és ez a pillantásomban is benne van.
- Kerülni fogom – ígérem meg komolyan. – Viszont ha nem csal a szimatom, vagy Fei úgy gondolkodik egy kicsit is, ahogy én, akkor keresni fogja a társaságom. Vagy ezt nem tartod reálisnak? – kérdezem azért meg Asamét, hogy ő mit gondol. Igyekszem immár nem csak felvázolni a helyzeteket magamban, de szilárdabb talajra helyezni a saját feltételezéseiménél. – Túlvagyok rajta – mondom szelíden, bár érzem, hogy ezzel nem fogom tudni lecsillapítani Asame dühét. Meg is lep, milyen intenzív még mindig, pedig az a két parancsszegő meghalt, méghozzá pont a saját hibájukból. Ha teljesítették volna, amire utasították őket, akkor még élnének. – Attól függ, mit hisz, hogy honnan kaphatta a fülest, hogy nem szajha vagyok, hanem pártfogolt. Szerintem simán számíthatunk arra, hogy utóbbit érzi igaznak, másfelől nem dobta volna fel annyi ember közt a labdát. Várta, hogy leüsse valaki és azzal, hogy ez lényegében megtörtént, már mindenki készpénznek veheti, hogy nem ágymelegítő vagyok – jelentem ki, utalva arra, hogy a többi yakuza is ugyanúgy szemléletváltásra kényszerülhetett a legutóbbi versenyen. – De igazából bárminek is hisz engem, azt már tudja, hogy fontos vagyok neked, ezért amíg téged nem érhet el, engem próbál szerintem ostromolni – teszem hozzá tárgyilagosan, azzal megiszom a kávém maradékát is, majd a bögrét az asztalra rakom. – Rendben – egyezek bele abba, hogy a két testőrt kell keresnem, ha Asamét nem találom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése