215.

Asame

- Időre pontosan érdekel? - veszem elő telefonomat és rakom az asztalra. Ha ennyire tudni szeretné, mióta tudom, hogy jönnek, nézze meg, mikor beszéltem utoljára Nishidával. Sajnálom, kölyök, tényleg volt most fontosabb dolgom is, mint azonnal az orrodra kötni, de ha ennyire érdekel... - Akkor beszéltem Nishidával, mikor kijöttem Takashitól a rendelőből és elindultunk Naoto apjához – zárom le ennyivel végül a dolgot. - Tíz körül érkeznek – teszem még hozzá végül kicsit megenyhülve és hallgatom tovább, amit mond. Nem, egyáltalán nem haragszom Kazukira, csak néha tényleg túl sokat jár a szája. - Félreértesz – mondom csendesen. - Nem haragszom Kazukira, egyszerűen csak néha tényleg túl sokat jár a szája. Nem bánom azt sem, hogy megoszt veled dolgokat, mert tegye, nekem nem mindig van időm első kézből értesíteni téged mindenről és mindig azon frissiben, mert nekem is van dolgom éppen elég, még ha néha ez nem is látszik... Igen, Deon, sokszor rohadtul nincs kedvem egy szalmaszálat sem keresztbe tenni a kaszinókkal és éttermekkel kapcsolatban, attól függetlenül, hogy megcsinálom – jelentem ki végül. - Nem áltatom magam olyan dolgokkal, hogy Fei letett volna arról, hogy rajtad keresztül fogjon meg – jelentem ki komolyan, most már ténylegesen is áttérve a másik témára, miközben újabb cigarettára gyújtok rá. - A legnagyobb baklövés lenne az, ha ezt tényleg megtenném, ezért akarom, hogy vagy Kazuki közelében legyél, vagy mellettem, de valamelyikünk mindig tudjon rád figyelni – mondom csendesen. - Biztos vagyok benne, hogy az a fasz készül valamire, ha másra nem, arra, hogy összeugrasszon Hirotoval és ezáltal a közeledbe kerülve tegyen valamit, amivel nekem is keresztbe tehet. Tulajdonképpen rengeteg mindent kell megbeszélnem Nishidával a versennyel kapcsolatban, ezért is hívattam őt ide holnapra, mert tisztában kell lennünk olyan dolgokkal is, mint ezek a lehetséges támadási pontok. Ezért is szeretném, ha te és Kazuki is ott lennétek a megbeszélés elején, mert többen jobban átlátjuk a dolgokat és mindenképpen meg akarom beszélni Kazuval azt, amit most neked is elmondtam. Nem akarom, hogy feleslegesen hősködjön, mert nem ez a dolga... Az, hogy mit hoz a verseny, úgyis csak akkor látjuk meg, ha megtörténik, de mindenképpen oda kell figyelnünk... - fejezem be végül ennyivel egyelőre a dolgot, mert holnapig nem igazán tudunk előrébb lendülni vele. Addigra Nishida is szerez információkat Hirototól, így könnyebb lesz kalkulálni Feijel is.


Újabbat slukkolok a cigimből és kifújva a füstöt elgondolkodom.

- Lehet, te már túltetted magad rajta, nekem viszont nincs szükségem használhatatlan testőrökre – jelentem ki komolyan. - Az a dolguk, hogy azt tegyék, amit mondok nekik még akkor is, ha világ legnagyobb baromságával rukkolok elő. Azzal, hogy nem követték az utasításaimat, megszegték a parancsomat, attól függetlenül, hogy meg is fizettek érte. Egy testőr feladata nem az, hogy faszagyereket játszva beszálljon a lövöldözésbe, hanem igenis az, hogy mindenáron védje azt a személyt, akit kell – mondom rideg nyugodtsággal, ahogy mindig is, ha valami bosszantott. - Ki fogom deríteni, miért szegték meg a parancsot, erről nem tettem le és ki fogom deríteni azt is, hogy a közel ötven itt tartózkodó emberből hánytól kell megszabadulnom, mert ugyanolyan hasznavehetetlenek, mint azok ketten voltak - jelentem ki komolyan. - Ebből nem vagyok hajlandó engedni. Mire számíthatok mégis, ha a saját embereimtől nem várhatom el azt, hogy teljesítsék az utasításaimat? Lehet, kegyetlen vagyok velük szemben, hogy igenis megkövetelek dolgokat, de ha életben akarnak maradni és mindemellett nekem dolgozni, akkor meg kell tanulniuk a leckét keményen – zárom le a témát. Ha emiatt meg kell szabadulnom a testőröktől és újak után nézni, az sem fog érdekelni.  - Visszatérve a versenyre – mosolyodom el halványan –, lesz alkalmad látni vezetni is...