Nem esik le azonnal, mit akar a telefonjával, de amikor leesik, fejbe csapom magam, majd tenyerembe temetem az arcom és röhögve megcsóválom a fejem. Ez az ember ma kikészít engem. Eldöntötte, vagy spontán jön? Nem tudom, de ha így folytatja, oltári hülyeséget kell csinálnom, hogy visszazökkenjünk egy jobb kerékvágásba, mert ez nem mehet tovább így köztünk. Bele kell harapnom, vagy valami hasonlót csinálnom, ha nem veszi a lapokat, mert általában szokta érteni, mit hogyan, de most… Mi baj van? Fürkészni kezdem Asamét. Olyan… ingerlékeny és… nem is tudom… Legszívesebben felkelnék és az ölébe ülnék, hogy hozzábújhassak, átölelhessem, de itt a konyhában ezt csak végszükség esetén tenném meg. Egyelőre tehát maradok veszteg, aztán meglátjuk, mire megyünk egymással.
Újabb cigire gyújt, ami ugyancsak nem tetszik nekem, ám továbbra is csak fürkészem a szemeit, hátha megértem, mi baja lehet még, mert nem csupán az szerintem, amit elmond. Talán fél, hogy én is hülyén viselkedek majd, amiből gondja lesz, de remélem, azért abba a hitbe nem ringatja magát Asame, hogy bármire is képes vagyok normális emberként reagálni.
- Oké. Megpróbálom fél kilenckor kivakarni magam az ágyból, hogy időre elkészüljek – szólalok meg. – Ha háromnegyedkor nem vagyok ébren, felkeltesz? – kérdezem csendesen. – Ha a keltegetésre se eszmélek fel, porrá kell törni egy szemet a gyógyszeremből és vízzel lenyeletni velem – árulom el kínos képpel, leszegett fejjel. Ezt mindenképp meg akartam osztani Asaméval, mert adódhat helyzet, amikor bizony gyorsan magamhoz kell térnem, de az álmok nem eresztenek vissza a valóságba. Ha így adja be az ébresztőm, perceken belül magamhoz térek, bár sokkal rosszabb színem lesz, mint egyébként. Valamit valamiért, ugye?
Némán hallgatom végig még mindig az asztallapot bűvölve a tekintetemmel, amit a testőrökről mond, majd lassan kihúzom magam és felsóhajtok.
- Az álláspontoddal teljesen egyetértek, úgyhogy ha azt várod, hogy ellenvéleménnyel élek, nem fogok – jelentem ki halk hangon. – Ha valaki vagy valami arra nem jó, amire szerződtették, akkor szerintem is meg kell válni tőle – teszem hozzá, majd viszonzom halvány mosolyát. – Örülök. Ez már tuti? – kérdezem meg a biztonság kedvéért, mert ciki lenne beugrasztani Kazut, aztán megmondani neki, hogy bocsi, de már kapom is kézbe a mobilomat, hogy vigyorogva üzenetet írjak neki. „Kezdheted kitalálni, mivel hálálod meg nekem, hogy Asamét versenyezni láthatod. És kösd föl a gatyád is, mert pokolian jól vezet!” – pötyögöm be.
Újabb cigire gyújt, ami ugyancsak nem tetszik nekem, ám továbbra is csak fürkészem a szemeit, hátha megértem, mi baja lehet még, mert nem csupán az szerintem, amit elmond. Talán fél, hogy én is hülyén viselkedek majd, amiből gondja lesz, de remélem, azért abba a hitbe nem ringatja magát Asame, hogy bármire is képes vagyok normális emberként reagálni.
- Oké. Megpróbálom fél kilenckor kivakarni magam az ágyból, hogy időre elkészüljek – szólalok meg. – Ha háromnegyedkor nem vagyok ébren, felkeltesz? – kérdezem csendesen. – Ha a keltegetésre se eszmélek fel, porrá kell törni egy szemet a gyógyszeremből és vízzel lenyeletni velem – árulom el kínos képpel, leszegett fejjel. Ezt mindenképp meg akartam osztani Asaméval, mert adódhat helyzet, amikor bizony gyorsan magamhoz kell térnem, de az álmok nem eresztenek vissza a valóságba. Ha így adja be az ébresztőm, perceken belül magamhoz térek, bár sokkal rosszabb színem lesz, mint egyébként. Valamit valamiért, ugye?
Némán hallgatom végig még mindig az asztallapot bűvölve a tekintetemmel, amit a testőrökről mond, majd lassan kihúzom magam és felsóhajtok.
- Az álláspontoddal teljesen egyetértek, úgyhogy ha azt várod, hogy ellenvéleménnyel élek, nem fogok – jelentem ki halk hangon. – Ha valaki vagy valami arra nem jó, amire szerződtették, akkor szerintem is meg kell válni tőle – teszem hozzá, majd viszonzom halvány mosolyát. – Örülök. Ez már tuti? – kérdezem meg a biztonság kedvéért, mert ciki lenne beugrasztani Kazut, aztán megmondani neki, hogy bocsi, de már kapom is kézbe a mobilomat, hogy vigyorogva üzenetet írjak neki. „Kezdheted kitalálni, mivel hálálod meg nekem, hogy Asamét versenyezni láthatod. És kösd föl a gatyád is, mert pokolian jól vezet!” – pötyögöm be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése