216.

Asame

- Felkeltelek – mondom kedvesen és felállva mögé lépek, hogy átölelve őt állam vállára fektessem. - Bolond vagy – suttogom fülébe és finoman ajkaim közé véve rá is szorítok kicsit, majd mint aki jól végezte dolgát, visszaülök a helyemre, mintha mi sem történt volna. - Mellesleg nem vártam, hogy ellenkezz az álláspontommal, mert akkor is ezen lennék, ha azt tennéd és mondhatnál bármit, akkor sem változtatnék rajta – osztom meg vele. - Ebben az egyben nem vagyok hajlandó sem kompromisszumokra, sem semmire – vonom meg vállamat. Tudom jól, hogy kegyetlennek és ridegnek tartanak sokan, meg hogy igazságtalan vagyok a saját embereimmel, de nagyon tévednek. Ha hagynám, hogy azt csináljanak, amit akarnak, akkor már rég nem itt tartanék, vagy rég alulról szagolnám az ibolyát. A fegyelem számomra fontos, éppen annyira, mint a tisztelet és a becsület. Ezek az erények a meghatározóak, s mondhat bárki bármit, ezek szerint élek és ezt követelem meg az embereimtől is. Ha ez kegyetlenség, igazságtalanság, akkor igenis az vagyok. - Az esetek kilencvenkilenc százalékában megtartom a szavam – mondom komolyan. - Ha nem, akkor azért, mert nyomós okom van arra, hogy megszegjem, vagy ne tartsam be azt, amit megígérek. Nem szokásom segget csinálni a számból – jelentem ki és mosolyogva csóválom meg fejem, mikor Deon kezébe kapva a telefont azonnal sms-t kezd el pötyögni. Természetesen Kazukinak, ezt még a hülye is levágja. Kész, teljesen kiakaszt a két kölyök. Rosszabbak, mint a japán hírszerzés, azok legalább várnak fél percet, mire biztosra mennek a dolgukban és csak utána adják le a forródrótot, de Deon és Kazuki... - Pályát tévesztettetek – heccelem Deont. - Szarrá kereshetnétek magatokat Kazuval a japán hírszerzésnél - mosolyodom el. Felállok és elöblítem a bögrémet. - Van kedved kocsikázni?