218.

Asame

- Nem vigyorog, ők már nem az én hatásköröm – mondom komoly képet vágva a dologhoz, a vezetésre koncentrálva és jobban beletaposok a gázba, mire a Mazda motorja engedelmesen mordul egyet és a sebességmérő felpörög kétszáznegyvenre. Deon kérdése meglep. Nyaralni? Maradra, de ha mindenáron úgy döntenék, hogy nyaralni megyek, egy csendes helyet választanék, ami távol van mindentől és mindenkitől. Egy kis tengerparti halászfalut, ahol lehet szörfözni, vagy csak simán dögleni a parton napestig és élvezni a tengert és a friss levegőt. - Mindenképpen egy tengerparti kis halászfalut választanék úti célul, távol a várostól, a zajoktól... Ahol a kutyát nem érdekli, ki vagy, mi vagy és örömmel fogadják az embert. Egy hetet biztos el bírnék viselni ott – mosolyodom el halványan még mindig az útra koncentrálva. - Mit vinnék magammal? Semmit... bepakolnálak téged az autóba és kész. Bőven elég, nem? - kérdezem heccelve őt. Bár Chigasaki nem épp egy csendes halászfalu, de jelenleg sokkal közelebb van autóval, mint Mie, így kivételesen oda viszem Deont. Miébe közel hat órás az út, lenne hajnal, mire hazaérnénk onnan és bár szeretem azt a helyet, most megmaradok Chigasakinál. A déli part még ilyenkor is kellemes és talán hétköznap lévén még üres is arra, hogy kicsit kettesben legyünk.


Persze nem árulom el, hova megyünk, legyen meglepetés. Még ezzel a tempóval is jó egy órás az út, mire elérünk Chigasakiba. Itt már újra csak nyolcvannal hajtom a Mazdát, egészen addig, míg el nem érünk a tengerparthoz. Leparkolok az autóval a parttól nem túl messze. Az este tényleg kellemes és szinte üres a tengerpart, ahogy sejtettem. Szeretem ezt a helyet is, mert békés és a kutya nem ismer errefelé, így nyugtom van mindentől. Kiszállok a kocsiból és nagyot nyújtózva veszem ki hátulról a kabátomat, hogy magamra véve rejtsem el a rajtam lévő pisztolytáskát és a benne pihenő Magnumot.

- Ez az egyik legkedveltebb üdülőhely Japánban és igazi szörfparadicsomnak is számít – mondom csendesen, majd előre sétálok és a Mazdának támaszkodva rágyújtok. Kellemes időnk van és a szél is csak lágyan lengedezik, de azért elkel a kabát és a pulóver is. Már közel sincs olyan meleg, mint amilyen nyáron szokott lenni, habár még jócskán benne vagyunk az őszben és a nappalok igenis melegek. - Nem messze innen van egy szörfdeszka üzlet is, ami azt állítja magáról, hogy ők voltak az első szörfdeszkaüzlet Japánban – mutatok a hátam mögé, majd eloltva a cigarettát fordulok Deon felé. - Akkor, sétálunk egyet? - zárom le az autót és lököm el magam a motorháztetőtől.