221.

Asame

Ryuuichi idegessége nem ígér semmi jót és amint odaér hozzánk, kapkodva ugyan a levegőt, de mégis belekezd mondandójába. Nishida telefonált, engem nem tudott elérni mobilon, így őt hívta. Hiroto valahogy értesítette őt, hogy Fei meglátogat. A hír meglep, nagyon is. Mi lehet ennyire fontos annak a kínai szarházinak, hogy bemerészkedik az oroszlán barlangjába? Majd meglátjuk... Azonnal intézkedem. Őröket rendelek a kapuhoz és a ház bejáratához is, s utasításba adom, hogy fegyverrel nem léphet még a küszöbre sem. Hát akkor legyen, ne mondja, hogy nem várom őt tárt karokkal. Deonra pillantok. Őt kéne elrendeznem, de nem tudom eldönteni, hogy mi lenne a jobb, ha mellettem lenne, vagy ha a szobájában maradna. Át kell futnom a lehetőségeimet. Fei addig nem léphet be a házba, míg bármilyen fegyver lesz nála, így kárt nem tehet a kölyökben. Viszont annak az esélyét sem szeretném megadni, hogy valamelyik vakmerőbb embere elkapja Deont. A színjátéknak már úgysincs értelme. Hosszas gondolkodás után végül döntök: Deon velem jön, és mellettem marad, amíg az a szarházi itt van.

- Mellettem maradsz, amíg itt van Fei – jelentem ki komolyan és elindulok befelé a házba. - Bármit mond, vagy tesz, ne foglalkozz vele, itt nincs abban a helyzetben, hogy felelőtlenül ugráljon vagy rám támadjon. Mindenesetre oda kell figyelnünk rá... - kérem őt komolyan. A konyha felé veszem az irányt és mielőtt elvonulnánk a dolgozószobámba, még szólok Ayakonak, hogy készítsen nekünk egy teát, az majd felmelegíti őt is és engem is. A dolgozószobámba lépve az asztalhoz megyek és két poharat elővéve töltök mindkettőbe a whiskyből, majd kutakodni kezdek az íróasztalom fiókjában és előhúzok egy fém kazettát. A kulcsait elővéve nyitom ki és kiveszek belőle egy másik fegyvert. Kiürítem a tárat, majd a helyére rakom, s még ellenőrzöm, hogy tényleg nem maradt-e benne több golyó, majd lerakom az asztalra és elpakolva a fémkazettát gyújtok rá, majd nyújtom oda a fegyvert Deonnak. - Legyen nálad – mondom komolyan, egyáltalán nem kérésnek szánva. - Nincs megtöltve, de arra, jó, hogy ha gond van, egy időre megtévessz vele bárkit – mondom komolyan, s miután elveszi a fegyvert tőlem, leülök székembe. Elgondolkodom. Mit akarhat Fei, ami van annyira fontos, hogy idemerészkedjen? Valahogy ez a puzzledarab egyáltalán nem illik bele egyik képbe sem, amiket igyekszünk gondosan összepakolni Nishidával és Akihitoval. Előhúzom zsebemből a telefont és Akit hívom. Sokáig várok, hogy felvegye, de nem teszi meg. Mi a pokol...?


Sokat azonban nem kell várnunk Fei látogatására, alig egy óra múlva Ryuu lép be a dolgozószobába rövid kopogás után és közli velem, hogy a kínai megérkezett. Intek fejemmel Deonnak, hogy álljon mögém, székemhez, majd közlöm Ryuuval, hogy amint elszedtek minden fegyvert Feitől, vezessék be. Tíz perc múlva végül ismét megjelenik Ryuu az ajtóban a kínaival az oldalán. Intek testőrömnek, hogy maradjon és csukja be az ajtót is. Fei persze játssza továbbra is, mintha puszipajtások lennénk, de ez cseppet sem érdekel most. Szó nélkül intek a velem szemben lévő szék felé, ezzel is utasítva Feit, hogy üljön le.

- Karó volt a vacsora? - gúnyolódik velem továbbra is. Szóra sem méltatom egyelőre a dolgot, csak rágyújtok rideg pillantást vetve rá. - Látom, a pártfogoltadat is bevonod a buliba – vigyorog Deonra. - Ennyire jó a srác? - kérdezi.

- Mit akarsz? - térek egyből a lényegre. - Nem hiszem, hogy azért jöttél, hogy könnyed bájcsevejt tartsunk arról, kinél mi volt a vacsora – mondom minden érzelem és él nélkül a hangomban.

- Igazad van – gyújt rá ő is. - Azért jöttem, hogy az orrod alá dörgöljem, hogy egy balfasz vagy – mondja megvonva vállait. - Azt hitted, nem jövök rá, hogy az a kis cafka nektek dolgozik? - kérdezi komolyan. Vagy kurva jól blöfföl, vagy tényleg rájött.

- Miért dolgozna nekem? Egy áruló szukája volt... annyit ér, mint a gazdája... - jelentem ki kegyetlen ridegséggel. - Ez minden, amit akartál? Mert ezért rohadtul kár volt idejönnöd... Hitsuji neked ígérte a kölyköt, a magánéleti problémáitokat oldjátok meg ti. - Eloltom cigarettámat és töltök egy újabb adag whiskyt magamnak. - Csalódtam benned, azt hittem, tudsz bánni egy szajhával... De ez a baj veletek, kínaiakkal – kortyolok bele italomba -, még egy ribancot sem vagytok képesek megnevelni – kezdem el idegesíteni Feit. Az ideges ember hibázik.

- Nagyon vicces vagy – morogja. Pedig nem viccnek szántam. Hányszor is hívott fel Cheng, hogy az áru engedetlen? Számtalanszor. Pedig nálam mindegyik kezesbárány volt... Nem is értem, mit cseszett el náluk. - Mi a fasznak jöttem ide? - mondja dühösen.

- Ezt én is szeretném most már tudni – jelentem ki. - Viagrát a szex shopban kapsz, nálam maximum csak szánalmat zsebelhetsz be, hogy már nem áll fel – gyújtok rá megint.

- Kár, pedig azt hittem, hogy néha azért még dugsz is egy kiadósat, nem csak a cipődet kefélgeted... - mosolyodik el ravaszul. - Szombaton este kilenckor legyél a régi gyáraknál.. Ideje pontot tennünk a kettőnk ügyére - jelenti ki azzal feláll.

- Kevesebb folklórral is beértem volna, ha előállsz – állok fel én is és intek Ryuunak, hogy kísérje ki ezt a majmot. Azt hitte, ha idejön, majd megijedek tőle? Elképzelésem sincs, mit várt... - Ott leszek, de tartsd pórázon a pincsijeidet! Ez a kettőnk dolga - jelentem ki ridegen, majd megvárom, míg távozik és visszaülök helyemre. Tehát szombatig elkészülnek mindennel, így már nyugodt szívvel végezhet velem is... Elmosolyodom. Kösz az infóért, te balfasz.