222.

Asame

Elveszem az asztalról a pisztolyt és kivéve belőle a tárat, előhalászva a fém kazettát nekiállok visszapakolni bele a golyókat, miközben újabb cigarettára rágyújtva hallgatom végig Deont és a felvetéseit. Nagyon is tisztában vagyok azzal, mire ment ki ez a kis közjáték. Felesleges köröket fut az a barom, de legalább ugyanolyan készségesen dalol még burkolva is, mint amikor nem mond semmit. Cheng is mindig szarban volt az ilyen helyzetekben és ha valamit nagyon utálnak, akkor az az, ha pipogyának tartja őket az ember.

- Nem kifejezettem az embereim száma érdekelte, mert arról nem kaphat ilyen gyorsan teljes képet. Inkább arra volt kíváncsi, milyen óvintézkedésekkel rukkolok elő, és arra, hogy a közelébe merlek-e engedni még ha csak ennyire is, mint most – mondom csendesen, még mindig a golyókat pakolászva. - Amit Hirotoról mondott, blöffnek tökéletes lett volna, ha nem bassza el azt is azzal, hogy még csak fogást sem keresett rajtam. Egyszerűen tudomásul vette, hogy nem érdekel, mi lesz a kölyök sorsa. Ez nekünk persze csak jó - jelentem ki végül. - A meglátásod azzal kapcsolatban, hogy meg akart győződni arról, hogy tényleg csak egy pártfogolt vagy, nagyon is helytálló. Ki akarta ugrasztani a nyulat a bokorból, hogy biztos legyen abban, ha elkap téged, azzal engem is meg tud fogni... Remélte, hogy majd elárulok neki bármit is... Ezek a szívjuk egymás vérét párbeszédek tökéletesek arra, hogy feltérképezze az ember, kinek mi mennyit jelent - mondom őszintén. - Nem tudom, észrevetted-e, hogy amikor azt mondtam neki, hogy még egy ribanccal sem tud elbánni, a keze ösztönösen is rámarkolt a szék karfájára. Betaláltam nála rendesen... Hiroto bár készséges, gondolom, azért annyira mégsem hagyja magát, mint amennyire ez a balfasz szeretné... Persze most szereztem a kölyöknek egy alapos verést, de valamit valamiért. Fingja sincs arról, hogy Hiro tényleg nekünk dolgozik, tippelt, és ezzel el is árulta magát... - teszem vissza a tárat a pisztolyba, majd visszarakva a fémkazettába visszazárom íróasztalom fiókjába. Láttam a kölykön, hogy szinte undorodott tőle, márpedig nem ez volt az utolsó alkalom, hogy ilyet kell fognia. - Mellesleg akaratán kívül olyan információhoz juttatott, ami számunkra igenis fontos – mondom komolyan. - Azzal, hogy szombatra odarendelt a gyárépülethez, azt is szépen elárulta, hogy bizony szombatra befejezik Kobayashival az itteni munkálataikat, és reményeik szerint beindíthatják végre a nagyfokú emberkereskedelmet is, ezzel is belátást nyerve a Triádok számára... - magyarázom meg a kölyöknek. - Ami most jobban aggaszt, hogy Akihito nem vette fel a telefonját... - komorodom el. - Melegen ajánlom Feinek, hogy a közelébe se menjen Akinak, mert a kínok kínját fogja átélni, mielőtt levágom a fejét - mondom ridegen, s ismét töltök a poharamba egy adag whiskyt.

Egy darabig csak bámulom a poharat az asztalon elgondolkodva, miközben azon jár az agyam, hogy hogyan tudnánk szombatig rendőrkézre adni Kobayashit anélkül, hogy Fei megneszelne valamit belőle. A nyilvánosság egyelőre teljesen kizárt, legalábbis amíg el nem intézem azt a barmot...

- Visszatérve a fegyverre, ebből nem engedek. Meg fogom tanítani neked, hogyan tartsd, hogyan használd, de megígérem, hogy csak akkor adok oda neked pisztolyt, ha tényleg szükségét látom. Kárt nem fog tenni benned, ha helyesen tartod, mert akkorát nem rúg, mint egy vadászpuska, de ilyenkor igenis, még ha töltetlen is a fegyver, elvárom, hogy legyen nálad. Nem kell használnod, nem kell hősködnöd vele a semmiért, de ha baj van, a leggyorsabb módja az önvédelemnek - mondom komolyan.