Észre sem veszem, hogy szorítani kezdem Asamét, csak akkor, amikor lazítani próbál a karjaim jelentette csapdán. Gyorsan megtörlöm az arcom a hátára terített törölközőben, nem mintha így lenne bármilyen esélyem letagadni, hogy pityeregtem, aztán engedem magam behúzni a zuhanyzóba. Nem érdekel, hogy a nadrágom szárán szép lassan a tálcában maradt víz felkúszik, vagy hogy az öleléstől átnedvesedik a pólóm, csak az a fontos, hogy végre engem tart a karjaiban és nem őt mindaz, amit érzett, meg ami a fejében járt. Belesimulok az ölelésébe, hallgatom szíve egyenletes ritmusát, és hiába szeretném simogatni vízcseppekkel díszített bőrét, nem merem megtenni. Mivel egy mukkot sem szóltunk egymáshoz, végképp nem tudom, hogy érzi magát, ezért véletlenül sem akarok hülye helyzetbe kerülni azért, mert mindig és bármikor képes vagyok megkívánni őt. Pedig nem stíröltem. A tudat, hogy meztelen és vizes, már „bűnre” csábít. Persze, a ruha alatt mindenki pucér, ám a megborzongást sem lehet úgy látni, ahogy a testet sem a maga tökéletes és aprólékos valójában. Hogy továbbra se gusztáljam Asamét, míg a törölközőt a dereka köré csavarja, megdörgölöm a szemeimet, ezzel véglegesen kimorzsolva minden nedvességet a szempilláim közül, de a csókja… Érdemes még takargatni, hogy nélküle csak a farkam képes állva maradni? Azért szemérmesen megpróbálkozom vele.
Ugyanúgy keveredünk az ágyra, mint tegnap, leszámítva az esztelen csókolózást, de az egymásba karolás és a botorkálás megvan. Annyira szeretem ezt. Asame persze könnyen mozgat, vezet, húz, mert a legkevésbé sem állok neki ellen. Még most sem tudom, mire gondol, mit érez, mik a szándékai, csak a gyomrom ugrik meg, ahogy az éjjeliszekrény felé nyúl, de csak cigit vesz belőle elő. Azt hiszem, kurva ciki vagyok. Vagy még annál is rosszabb, mert ahogy Asame mosolyog… Elvörösödöm, mire megcsókol. Cigarettája aromáját, finom füstjét nyalhatom le ajkairól és nyelvéről, ami a maga kellemes groteszk mivoltában felpezsdíti a vérem. Most vagy nem nyilvánvaló, mi van velem, vagy így akarja a tudtomra adni, hogy tisztában van a helyzettel, de neki most nagyon nem alkalmas az időzítés.
Az utóbbi! Legalábbis ebből a megszólalásból arra következtetek, és már hiába teszi hozzá, hogy kihűltem, bennem már erős a gyanú, hogy a hajam beitta a tenger sós illatát, és egyébként is ildomos volna letusolnom ennyi minden után, hiszen megizzasztott egy kicsit a Fei látogatása körül csapott feszültség, mégsem ereszt el, mikor megpróbálok kiszállni az öléből. Miért? Az arcán kivehetetlen érzelmek váltják egymást, én pedig ezután megint mozdulni sem merek. Mit tegyek? Elképzelésem sincs, mi lehet Asaméban és ez nagyon zavar. Szeretném őt jobban érteni, szeretnék sokkal többet tenni érte, mint amennyit most tudok. Némi aggodalommal a szemeimben fürkészem az ábrázatát, mígnem megszólal, eloltja a cigijét és a mellkasomra hajtja a fejét. Rögtön úgy fogom át, hogy ujjaim a hajába rejtem, mintha bújtatnám az ölelésembe. Ösztönös ez a mozdulat is, valahonnan mélyről jön.
Elkuncogom magam, mert Asame még önmagáról is olyan aranyosan mesél, mintha a történetei részét képeznék ezek az apróságok, majd szerelmes puszit nyomok a fejére. Kész vagyok tőle… puhára főz, ropogósra süt és elégedetten fogyaszt el, ez tuti. Végig vigyorgok azon, amit mesél, még nevetgélek is, aztán már a röhögéssel küzdve kapaszkodom meg a hátában és ölelem őt jó szorosan át. Annyira szeretem, hogy azt nem lehet elmondani. És még mindig nem tudom, mit csináljak Asaméval. Mesél nekem egy újabb történetet, melyhez hozzácsapja az emlékeit, kedves humorral osztja meg saját aranyos, gyermeki butaságait, én pedig érzem, hogy valahol a lelkében egy keserű dalt játszik egy hegedű. Akihitoról is szól ez a történet, aki most összeverten fekszik nem olyan távol tőlünk egy vendégszoba ágyán. Aki miatt Asame aggódik és akiért kegyetlen bosszút fog állni.
Mindig nekem papol, hogy ki fogok hűlni, de ő ücsörög egy vizes törölközőben itt percek óta, engem meg elküldött zuhanyozni, hogy felmelegedhessek, csak elengedni felejtett el, mikor mentem volna. Nos, akkor cselekednem kell. Előre lendülök, ezzel Asamét az ágyra döntöm, majd mielőtt nagyon beleélné magát bármibe is, eleresztve őt visszavonulok, megmarkolom a törölközőjét és amint megemeli a csípőjét, lehúzom róla. Vagy rántom? Részletkérdés. Aprót mosolygok, élvezem a meglepetést az arcán, amit azzal turbózok fel, hogy a mellette heverő takarót a testére húzom és kipattanok az öléből. Ezután gyors léptekkel a fürdő ajtajában termek, onnan vigyorgok rá vissza könnyedén meglengetve magam mellett az elkobzott tárgyat.
- Sietek, addig melegedj fel – mondom neki, azzal eltűnök az ajtó mögött. Nem bírtam tovább a közelében lenni. Kísértett a vágy, hogy ledöntsem, rábukjak a szájára és akkor se hagyjam abba a csókolását, amikor már fuldoklunk.
A törölközőjét kiterítem, majd ledobálom a ruháimat és beállok a zuhany alá. A hajam szárazságára vigyázok, én szeretem a tenger illatát, amely tényleg egy kicsit beleivódott, de ami ennél is fontosabb, hogy most nincs kedvem megmosni.
Ugyanúgy keveredünk az ágyra, mint tegnap, leszámítva az esztelen csókolózást, de az egymásba karolás és a botorkálás megvan. Annyira szeretem ezt. Asame persze könnyen mozgat, vezet, húz, mert a legkevésbé sem állok neki ellen. Még most sem tudom, mire gondol, mit érez, mik a szándékai, csak a gyomrom ugrik meg, ahogy az éjjeliszekrény felé nyúl, de csak cigit vesz belőle elő. Azt hiszem, kurva ciki vagyok. Vagy még annál is rosszabb, mert ahogy Asame mosolyog… Elvörösödöm, mire megcsókol. Cigarettája aromáját, finom füstjét nyalhatom le ajkairól és nyelvéről, ami a maga kellemes groteszk mivoltában felpezsdíti a vérem. Most vagy nem nyilvánvaló, mi van velem, vagy így akarja a tudtomra adni, hogy tisztában van a helyzettel, de neki most nagyon nem alkalmas az időzítés.
Az utóbbi! Legalábbis ebből a megszólalásból arra következtetek, és már hiába teszi hozzá, hogy kihűltem, bennem már erős a gyanú, hogy a hajam beitta a tenger sós illatát, és egyébként is ildomos volna letusolnom ennyi minden után, hiszen megizzasztott egy kicsit a Fei látogatása körül csapott feszültség, mégsem ereszt el, mikor megpróbálok kiszállni az öléből. Miért? Az arcán kivehetetlen érzelmek váltják egymást, én pedig ezután megint mozdulni sem merek. Mit tegyek? Elképzelésem sincs, mi lehet Asaméban és ez nagyon zavar. Szeretném őt jobban érteni, szeretnék sokkal többet tenni érte, mint amennyit most tudok. Némi aggodalommal a szemeimben fürkészem az ábrázatát, mígnem megszólal, eloltja a cigijét és a mellkasomra hajtja a fejét. Rögtön úgy fogom át, hogy ujjaim a hajába rejtem, mintha bújtatnám az ölelésembe. Ösztönös ez a mozdulat is, valahonnan mélyről jön.
Elkuncogom magam, mert Asame még önmagáról is olyan aranyosan mesél, mintha a történetei részét képeznék ezek az apróságok, majd szerelmes puszit nyomok a fejére. Kész vagyok tőle… puhára főz, ropogósra süt és elégedetten fogyaszt el, ez tuti. Végig vigyorgok azon, amit mesél, még nevetgélek is, aztán már a röhögéssel küzdve kapaszkodom meg a hátában és ölelem őt jó szorosan át. Annyira szeretem, hogy azt nem lehet elmondani. És még mindig nem tudom, mit csináljak Asaméval. Mesél nekem egy újabb történetet, melyhez hozzácsapja az emlékeit, kedves humorral osztja meg saját aranyos, gyermeki butaságait, én pedig érzem, hogy valahol a lelkében egy keserű dalt játszik egy hegedű. Akihitoról is szól ez a történet, aki most összeverten fekszik nem olyan távol tőlünk egy vendégszoba ágyán. Aki miatt Asame aggódik és akiért kegyetlen bosszút fog állni.
Mindig nekem papol, hogy ki fogok hűlni, de ő ücsörög egy vizes törölközőben itt percek óta, engem meg elküldött zuhanyozni, hogy felmelegedhessek, csak elengedni felejtett el, mikor mentem volna. Nos, akkor cselekednem kell. Előre lendülök, ezzel Asamét az ágyra döntöm, majd mielőtt nagyon beleélné magát bármibe is, eleresztve őt visszavonulok, megmarkolom a törölközőjét és amint megemeli a csípőjét, lehúzom róla. Vagy rántom? Részletkérdés. Aprót mosolygok, élvezem a meglepetést az arcán, amit azzal turbózok fel, hogy a mellette heverő takarót a testére húzom és kipattanok az öléből. Ezután gyors léptekkel a fürdő ajtajában termek, onnan vigyorgok rá vissza könnyedén meglengetve magam mellett az elkobzott tárgyat.
- Sietek, addig melegedj fel – mondom neki, azzal eltűnök az ajtó mögött. Nem bírtam tovább a közelében lenni. Kísértett a vágy, hogy ledöntsem, rábukjak a szájára és akkor se hagyjam abba a csókolását, amikor már fuldoklunk.
A törölközőjét kiterítem, majd ledobálom a ruháimat és beállok a zuhany alá. A hajam szárazságára vigyázok, én szeretem a tenger illatát, amely tényleg egy kicsit beleivódott, de ami ennél is fontosabb, hogy most nincs kedvem megmosni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése