Nevetek Asame megszólalásán még a zuhany alatt is néha. Hogy feltűnt-e, hogy „teljes mértékben meleg”? Még szép. A nők tökéletesen hidegen hagyják, nem is lát bennük semmi érdekeset. nem nyűgözi le egy ízlésesen kidobott dekoltázs sem, ráadásul fenékcentrikus egy kicsit. És nem tűnt fel nekem ez, dehogy... Kész vagyok tőle. Istenien bolond.
Kissé gondban, hogy mit csináljak magammal, mert Asame tényleg begerjesztett, de nem merek a „kötelezőn” kívül a farkamhoz nyúlni, mert nincs kedvem a vigyorát bámulni, ha kihallatszódna a sóhajtozásom. Majd... nem tudom... megvárom, míg elalszik és otthagyom egy kicsit... vagy tényleg nem tudom, mert úgyis felébredne.
Törölközővel a csípőmön jövök elő a fürdőből és az ágy felé veszem az irányt, de a látványtól egy pillanatra megtorpanok. Asame szemüvegben? Ez tök aranyos! Széles vigyorra húzódik a szám, aztán folytatom az utamat. Miközben leülök, leoldom magamról az átnedvesedett anyagot, az ágy támlájára akasztom, majd gyorsan az ölembe húzom a takarót, hogy így takarjam el Asame elől a látnivalót, s lassan odacsúszok hozzá, ám mielőtt a bőréhez érhetnék, elhúzódik tőlem és kikel az ágyból. Nagyokat pislogok utána, ő meg mosolyog a meglepettségemen, de nem sokáig bámulhatja ezt az arcot, mert a látványon nekem is vigyorognom kell. Meztelenül két bögrével a kezében... Még jó, hogy nem adja azonnal a kezembe, mert a kakaó forró. Óvatosan veszem el, aztán azonnal az éjjeliszekrényre teszem, mert amíg ennyire meleg, még a kezemnek sem kellemes a hőmérséklet, nemhogy a számnak nem lenne az, akkor meg ugye minek tartogassam.
Úgy helyezkedem, hogy a takaró a hasamig takarjon, de a támlának dőlök, a combom pedig Asaméhoz simítom. Megveszek érte, mindegy, mit csinál, vagy csinálok, szval az már igazán nem oszt, vagy szoroz, hogy mennyire izgat, ha hozzáérek.
- Tábortűz? - kérdezem nevetve, aztán körülnézek a szobában. - Megoldható lenne, de nem feelinges – jelentem ki könnyed csevegő hangon. - A tábortűz akkor jó, ha a füstöt elviszi a szél – teszem azért hozzá megjátszott fontoskodással, azzal előhúzok egy szál cigarettát a kettőnk közé tett dobozból és rágyújtok. - Meg kell elégedtünk ennyivel – mondom filozófusokat megszégyenítő komolysággal, majd a tüdőmben maradt füstöt kifújva megforgatom magam előtt a cigimet. - Menni fog? - kérdezem heccelve Asamét és vigyorogva rásandítok, javaslatától viszont beharapom a pirszingemet.
Eléggé felfokozott állapotban vagyok, tehát sok mindent nem lehet velem kezdeni, másfelől az időt sem tudom, mennyi, de úgy érzem, későre jár, mert valami kellemes fáradtságderengés is mintha lenne a testemben. Míg lepergetem a hamut a kezemben tartott szálról, újra Asaméra pillantok. Forró kakaó, egy kihívás, némi cigi... nem fog könnyen elaludni. Virrasszak vele? Nem okoz problémát, csak akkor ugrik megint a tízre betájolt ágy-projekt. Nem mintha valszeg nem lennénk már jóval tíz után.
- Jó, akkor mondd el, holnapra mit terveztél – szólalok meg. Igen, kicsit kibújok a programválasztás alól, mert egyelőre nem tudom, mit kezdjek magammal. Lehet, a fejemben nincs is elég vér, mert az agyam már nem fog annyira, mint amennyire kéne.
Kissé gondban, hogy mit csináljak magammal, mert Asame tényleg begerjesztett, de nem merek a „kötelezőn” kívül a farkamhoz nyúlni, mert nincs kedvem a vigyorát bámulni, ha kihallatszódna a sóhajtozásom. Majd... nem tudom... megvárom, míg elalszik és otthagyom egy kicsit... vagy tényleg nem tudom, mert úgyis felébredne.
Törölközővel a csípőmön jövök elő a fürdőből és az ágy felé veszem az irányt, de a látványtól egy pillanatra megtorpanok. Asame szemüvegben? Ez tök aranyos! Széles vigyorra húzódik a szám, aztán folytatom az utamat. Miközben leülök, leoldom magamról az átnedvesedett anyagot, az ágy támlájára akasztom, majd gyorsan az ölembe húzom a takarót, hogy így takarjam el Asame elől a látnivalót, s lassan odacsúszok hozzá, ám mielőtt a bőréhez érhetnék, elhúzódik tőlem és kikel az ágyból. Nagyokat pislogok utána, ő meg mosolyog a meglepettségemen, de nem sokáig bámulhatja ezt az arcot, mert a látványon nekem is vigyorognom kell. Meztelenül két bögrével a kezében... Még jó, hogy nem adja azonnal a kezembe, mert a kakaó forró. Óvatosan veszem el, aztán azonnal az éjjeliszekrényre teszem, mert amíg ennyire meleg, még a kezemnek sem kellemes a hőmérséklet, nemhogy a számnak nem lenne az, akkor meg ugye minek tartogassam.
Úgy helyezkedem, hogy a takaró a hasamig takarjon, de a támlának dőlök, a combom pedig Asaméhoz simítom. Megveszek érte, mindegy, mit csinál, vagy csinálok, szval az már igazán nem oszt, vagy szoroz, hogy mennyire izgat, ha hozzáérek.
- Tábortűz? - kérdezem nevetve, aztán körülnézek a szobában. - Megoldható lenne, de nem feelinges – jelentem ki könnyed csevegő hangon. - A tábortűz akkor jó, ha a füstöt elviszi a szél – teszem azért hozzá megjátszott fontoskodással, azzal előhúzok egy szál cigarettát a kettőnk közé tett dobozból és rágyújtok. - Meg kell elégedtünk ennyivel – mondom filozófusokat megszégyenítő komolysággal, majd a tüdőmben maradt füstöt kifújva megforgatom magam előtt a cigimet. - Menni fog? - kérdezem heccelve Asamét és vigyorogva rásandítok, javaslatától viszont beharapom a pirszingemet.
Eléggé felfokozott állapotban vagyok, tehát sok mindent nem lehet velem kezdeni, másfelől az időt sem tudom, mennyi, de úgy érzem, későre jár, mert valami kellemes fáradtságderengés is mintha lenne a testemben. Míg lepergetem a hamut a kezemben tartott szálról, újra Asaméra pillantok. Forró kakaó, egy kihívás, némi cigi... nem fog könnyen elaludni. Virrasszak vele? Nem okoz problémát, csak akkor ugrik megint a tízre betájolt ágy-projekt. Nem mintha valszeg nem lennénk már jóval tíz után.
- Jó, akkor mondd el, holnapra mit terveztél – szólalok meg. Igen, kicsit kibújok a programválasztás alól, mert egyelőre nem tudom, mit kezdjek magammal. Lehet, a fejemben nincs is elég vér, mert az agyam már nem fog annyira, mint amennyire kéne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése