233.

Asame

Deon is végül hozzászól a dolgokhoz, felém intézve szavait, de látom, hogy inkább csak azért, mert zavarja, hogy ennyien hallgatjuk. Nem baj, mondja nekem, ha ettől könnyebbnek érzi, mert érdekel a véleménye, a meglátásai. Amiket felvet, egészen jók. Nekem is ezek jutottak elsőnek az eszembe, hogy Fei erődemonstrációra készül és nem kifejezetten mi isszuk meg ennek a levét. Sokkal inkább az a célja, hogy megmutassa, nem fél tőlünk és hogy nem érdekli semmi, minden piszkos eszközt be fog vetni, és mindent megtesz azért, hogy elérje a célját.

- Amit Deon mond – szólal meg Kazuki, miután a kölyök elmondta, amit akart –, abban lehet valami. Először Nao, most Akihito... Mind olyan emberek, akik közel állnak hozzád, Asame – mondja rám pillantva. - És talán pont ezért lesz Ryuuichi a következő célpont, hiszen Fei nagyon is tisztában van azzal, legalábbis szerintem, hogy Deont úgyis megvéded, mert arra számítasz, hogy őt akarja elérni. Így könnyen lecsaphat másra. Abban is egyetértek vele, hogy nem fog Nishidába és Asahitoba belekötni, mert hármótokkal nem bírna el, így téged bosszant addig, míg akarva-akaratlanul is belesétálsz a csapdájába, és végez veled – osztja meg velem a nézőpontját ő is, de nekem még mindig hibádzik valami a dologban és egyszerűen képtelen vagyok megmagyarázni, hogy mi. Tényleg nem tudom. Talán Akihito magyarázata, talán nem, de valami nem stimmel, nem kerek...

- Azért azt vegyétek figyelembe, hogy Naoto halála baleset volt – szólal meg Nishida a maga nyugodt, csendes stílusában. - Ha Hiroto nem lőtt volna rá Feire, nem tört volna ki újabb tűzharc és Naoto nem halt volna meg – vázolja fel kegyetlenül az igazságot, mely borzalmasan fáj, de igaza van. Naoto halála teljesen értelmetlen volt. Egy súlyos hiba következménye. - Naoto halála értelmetlen volt – jelenti ki és bármennyire is igaza van, nem érint jól a dolog.

- Az eszetekbe se jut, hogy az egészet így rendezték? - kérdezi kicsit sértődötten Kazuki. - Ha pont az volt a cél, hogy kitörjön a tűzharc? Hogy Hirotonak ez volt a feladata? Fei utasította őt, hogy lőjön rá, mert az újabb tűzharcnál valaki úgyis megvéd téged, vagy Deont, így ő van előnyben... - kérdezi őszinte kíváncsisággal. - Majd eljött Nishidához és eljátszotta a hattyú halálát...

- Már megbocsásson, Nishida-sama, Asame-sama – hajol meg Ryuu közelebb lépve hozzánk. - Naoto halála nem volt értelmetlen. Megmentette Asame-samát. Azt tette, amire kiképezték és úgy halt meg, hogy azt védte, akinek a védelmére felesküdött – mondja csendesen, lehajtott fejjel. Ryuut is rettenetesen megviselte Nao halála, hiszen már lassan tíz éve dolgoztak együtt. Naoto épp csak betöltötte a huszadik életévét, mikor apámnak kezdett el dolgozni, míg Ryuu akkor már két éve szolgálta a családot.

- Amit felvetettetek, nem hülyeség – kezdek bele őszintén, hol Deonra, hol pedig Kazukira pillantva. - Nekem csak az a gondom vele, hogy ha úgy is lenne, amit elmondtatok, akkor is csak Akihitot vehetjük Fei kicsinyes bosszújának, mert Naoto halála baleset volt – pillantok bocsánatkérően Ryuura, aki csak halványan rám mosolyog, jelezve ezzel, hogy semmi gond. Nagyon jól tudja, hogy Naoto halála engem is megrázott, főleg az, amit bevallott nekem akkor. - A Hirotoval kapcsolatos felvetésedet azért nem igazán tudom elképzelni, mert Fei nem olyan hülye, hogy idejöjjön utána színészkedni nekem, hogy kiderítse, köze van-e hozzánk Hironak vagy sem. Ennyire azért nem tartom egy lángésznek, hogy ezt bejátssza. Ha olyan zseni lenne, mint azt most te itt felvázoltad, már rég gondban lennénk mind Kobayashival, mind pedig vele - jelentem ki határozottan. - Persze erre a lehetőségre is fel kell készülnünk, ahogy mindenre, de akkor sem stimmel valami az egész helyzettel és egyszerűen nem tudom megmondani, hogy mi az, ami zavar az egészben. Talán Akihitonál van a hiányzó láncszem, amit keresek, de nem tudom, mikor lesz képes beszélni... vagy hogy mikor tér magához egyáltalán... - gyújtok rá most már én is. - Mindenesetre figyelnünk kell Hirotora. Ha Fei meg akarja ölni, meg kell akadályoznunk. Ha pedig mégis csak Fei cinkosa, én magam gondoskodok a haláláról. Ugyanakkor meg kell akadályoznunk azt is, hogy akárcsak Ryuuichi vagy Deon közelébe férkőzzön bármelyikük is. Nem adhatunk neki több esélyt...

- A mi kezünkben is van egy adu ász – nyúl kabátja belső zsebébe Nishida és egy papírt tol elém. Felveszem azt az asztalról. - A képen látható férfi – hangsúlyozza a férfi szót. Ez? Talán előző életében... - Szóval a képen látható hölgy nem más, mint Fei egyik legnagyobb gyenge pontja. Az informátoraim ma reggel adták oda ezt a papírt. Pár éve operálták nővé, legalábbis ami az arcát és a melleit illeti. A hölgy jelenleg Lien Meiying néven él már három éve Japánban. Nem sokkal azután hagyta el Kínát, hogy kiderült róla, hogy súlyos beteg. Fei meg akarta őt menteni. Mint a Triádok tagja, könnyen juthatott volna szervekhez, amire a hölgyeménynek igenis nagy szüksége lenne, mert talán ha pár hónapig húzza transzplantáció nélkül. Utánanéztünk. Szerepel a nemzetközi szervátültetésre várók listáján is. Fei persze szem elől tévesztette őt, de nem tett le arról, hogy megtalálja. Egyelőre, mint az kiderült, elég rosszul csinálja, mert még nem akadt a nyomára, csak annyit tud, hogy itt él Tokióban. Mi viszont, amint látod, nagyon is jól tudjuk, hol tartózkodik... Két emberem őrzi őt éjjel-nappal a legnagyobb titokban.

Elmosolyodom. Nishida sosem szarozott, ahogy most sem szarozik. Ez mindigis tetszett benne.

- Milyen gyorsan tudod szállítani? - kérdezem tőle őszintén. Tudnom kell, mennyi ideig kell húznom Feit, ha mégis fogást találna rajtam valamilyen módon.

- Két óra alatt le tudjuk neked szállítani őt oda, ahova csak szeretnéd – mondja elmosolyodva. Két óra... Tökéletes lesz.

- Szeretném, ha két embered szemmel tartaná Hirotot holnap, kettő pedig Feit figyelné – kezdek bele. - Kazuki, ha valami gond van és Deon ott van melletted, juttasd el hozzám mindenképpen, ha nem megy, ne hősködj feleslegesen. Azonnal odamentek a testőreimhez és ott maradtok velük – kérem őt komolyan, ellentmondást nem tűrően. Nem hiányzik, hogy ő is megsérüljön holnap, ha úgy adódna. - A többit azt hiszem, könnyen megoldjuk...

- Asahito és Yoru is ott lesz holnap? - kérdezi meg végül Nishida, mire egy őszinte „nem tudom”-mal felelek, s hogy ezt kiderítsem, előveszem telefonomat és Asahitot tárcsázom. Meg sem lepődök, mikor az élvezettől hangosan nyögve veszi fel. Kihangosítom a készüléket és az asztalra teszem, magasról leszarva, hogy éppen kefélik őt.

- Mit akarsz? - nyög bele a készülékbe. Kazuki elvigyorodik és alig bírja visszatartani a röhögését. Megértem valahol. Órámra pillantok. Dél van. Ha így folytatják, lassan inkább nyithatnának egy szexvonalat. Simán megélnének belőle.

- Hallom, nyakig benne vagytok a melóban – mondom némi gúnnyal a hangomban. - Mellesleg ki vagytok hangosítva - osztom meg vele a dolgot, nehogy azt higgye, bunkó vagyok és nem figyelmeztetem előre.

- Nem tanultad meg, hogy szaró, baszó, alvó embert nem zaklatunk? - kérdezi éllel a hangjában. De megtanultam, de nem volt a telefonszáma mellé írva, hogy ne keress, épp dugok... - Szóval, mi a szent szart akarsz? - köszörüli meg torkát, hogy kicsit visszanyerje hangját. Szívnám még a vérét szívesen, főleg a beszűrődő hangok miatt, melyek erősen arról árulkodnak, hogy Yorut rohadtul nem zavarja, hogy live pornót adnak a népnek éppen.

- Ott lesztek holnap a versenyen? - térek rá a lényegre, s mikor igenlően felel, gyorsan és röviden felvázolom neki a dolgokat, és hogy mire figyeljenek oda Feijel kapcsolatban.

- Remek. Engedelmeddel, befejeznénk, amit sikeresen megszakítottál – nyomja ki a telefont, bontva ezzel a vonalat, én pedig megdörzsölöm halántékomat. Ez már nem az első eset, hogy ez történik, és kezd az az érzésem támadni, hogy vagy figyelnek és direkt így időzítenek, vagy tényleg mást sem csinálnak egész nap, csak kefélnek, mint a nyulak.

- Nem szaroznak, az biztos – kuncogja el magát Kazuki... Hát nem. Az az egy sosem volt jellemző az öcsémre.