- Nem – szólalok meg Kazu kérdésére. - Naoto megölése nem volt tervben, de jó alapul szolgál ahhoz, amire én gondoltam. A mi balszerencsénk elindíthatott egy gondolati lavinát odaát – érvelek határozottan most már a párosra is rápillantva, a szavakkal együtt a füstöt is kiengedve a számon. - A kulcs az idő. Minél gyorsabban kellett kitalálnia valamit, hiszen szombatra befejezik az előkészületeket és az eddigi a próbálkozásai, hogy Asaméhoz közel kerüljön, mind kudarcba fulladtak. Ő beérte volna könnyed leszámolással, csak nem ment neki, Asame meg ragaszkodott egy tiszta küzdelemhez, szóval neki kellett áttervezni a programját – magyarázom. - Hiroto miért lenne Fei oldalán? - kérdezem Kazut. - Szerinted van olyasmi, amit fel tud ajánlani egy kínai Hirotonak, amiért cserébe belemegy egy ilyen kétes alkuba? Annyira nem lehet hülye, hogy miután a yakuzája ráfaragott a vadászkopóval, szövetségre lép vele, hátha ő jobban jár. Hiroto nyers hús Fei számára, amit addig lóbál előttünk, amíg van értelme, utána ledarálja, vagy a kutyáknak adja – mondom ki keményen, barátom szemeibe nézve a gondolataimat. - Ha ezzel Hiroto nincs tisztában, akkor ennyi. – Nem mondom ki, de akkor nem tartom méltónak arra, hogy a yakuzák közt helyt kapjon. Ha van annyira bolond, mint amennyire most felfestettem, több bajt hoz a banda fejére, mint elképzelhető, azt pedig senki sem akarná. Arra is kell gondolnunk Kazuval, hogy harminc év múlva mi leszünk ilyen helyzetben és nagyon nem mindegy, kiknek hagyjuk, hogy a csapatunkba kerüljön.
Elmosolyodom Asamét hallgatva.
- Hol is marad a ne becsüljük alá az ellenfelet? - kérdezem meg tőle elégedetten. - Szerintem nem hülye, csak idegen. Te mit csinálnál Kínában? - teszek fel neki újabb kérdést, majd lepöcögtetem a cigimről a hamut. Nem várok választ, ezt jelzem is Asaménak vállat vonva, majd lehajtom a fejem Akihitora gondolva. És ha nem ébred fel? Ha a láncszem, amit hiányol, nem lesz meg? Abból kell dolgoznunk, amink van. Szerencsére Nishidának azért még vannak meglepetései. A dolog azonban viszolygást kelt bennem és az undor ül ki az arcomra. Szinte rögtön a hamutálba nyomom a cigimet, amit még csak félig szívtam el, de olyan ideges leszek a hallottak miatt, hogy az se érdekelne, ha egyetlen slukk nélkül kellett volna kivégeznem a szálat.
Egy beteg embert felhasználni? Mivel jobb ez, mint amit Fei csinál?! Persze értem az indokokat, nagyon is értem, csak... nem tetszik. Dühít, hogy Asaménak viszont nagyon is. A mosolya mindent elárul és az, ahogy megbűvölten mustrálja azt a kurva fényképet. Úgy hallom, a végszavakat mondja el aztán, szóval körülbelül számomra vége a beszélgetésnek, úgyhogy lepattanok az asztalról, ám mielőtt kiviharzanék, számomra is érdekes kérdés hangzik el. Asahito és Yoru... Sosem fogok letenni róla, hogy a közelükbe menjek, mert érdekelnek. Tudom, hogy ez olyasmi vonzalom, amit a lepkék éreznek a tűz iránt, de azért igyekszem megfelelő távolságban maradni tőlük, mert elégni nincs kedvem.
A telefonból jól hallható nyögés szűrődik ki, mire kikerekednek a szemeim és hiába harapok rá alsó ajkamra, rázkódom a röhögéstől. A hangom visszafojtom, de érzem, hogy elvörösödöm, ráadásul Asame még rá is tesz egy lapáttal. Na ez nekem sok, két kézzel fogom be a számat, amint kihangosítja az eksönt, és magamban nagyon figyelmeztetem Asamét, hogy soha... mondom, SOHA ne merészeljen a telefonjáért nyúlni, amikor szeretkezünk, mert elfelejtheti, hogy valaha is lesz alkalma azután hozzám érni. Ez kibaszottul megalázó, úgyhogy mire a beszélgetés a telefonkinyomáshoz ér, már cseppet sem mulattat Asahito lazasága.
Ez hülye.
Nekem beletelik pár percbe, míg túllendülök a dolog okozta sokkon, azt hiszem, az arcomra is kiül az emésztés nehézsége, mert ugyan még mindig a kezeimet a számra tapasztom, grimaszolok. Aztán eszembe jut, hogy ha nem veszi fel a telefont, meg azért lesz mérges rá Asame és kuncogni kezdek.
Elmosolyodom Asamét hallgatva.
- Hol is marad a ne becsüljük alá az ellenfelet? - kérdezem meg tőle elégedetten. - Szerintem nem hülye, csak idegen. Te mit csinálnál Kínában? - teszek fel neki újabb kérdést, majd lepöcögtetem a cigimről a hamut. Nem várok választ, ezt jelzem is Asaménak vállat vonva, majd lehajtom a fejem Akihitora gondolva. És ha nem ébred fel? Ha a láncszem, amit hiányol, nem lesz meg? Abból kell dolgoznunk, amink van. Szerencsére Nishidának azért még vannak meglepetései. A dolog azonban viszolygást kelt bennem és az undor ül ki az arcomra. Szinte rögtön a hamutálba nyomom a cigimet, amit még csak félig szívtam el, de olyan ideges leszek a hallottak miatt, hogy az se érdekelne, ha egyetlen slukk nélkül kellett volna kivégeznem a szálat.
Egy beteg embert felhasználni? Mivel jobb ez, mint amit Fei csinál?! Persze értem az indokokat, nagyon is értem, csak... nem tetszik. Dühít, hogy Asaménak viszont nagyon is. A mosolya mindent elárul és az, ahogy megbűvölten mustrálja azt a kurva fényképet. Úgy hallom, a végszavakat mondja el aztán, szóval körülbelül számomra vége a beszélgetésnek, úgyhogy lepattanok az asztalról, ám mielőtt kiviharzanék, számomra is érdekes kérdés hangzik el. Asahito és Yoru... Sosem fogok letenni róla, hogy a közelükbe menjek, mert érdekelnek. Tudom, hogy ez olyasmi vonzalom, amit a lepkék éreznek a tűz iránt, de azért igyekszem megfelelő távolságban maradni tőlük, mert elégni nincs kedvem.
A telefonból jól hallható nyögés szűrődik ki, mire kikerekednek a szemeim és hiába harapok rá alsó ajkamra, rázkódom a röhögéstől. A hangom visszafojtom, de érzem, hogy elvörösödöm, ráadásul Asame még rá is tesz egy lapáttal. Na ez nekem sok, két kézzel fogom be a számat, amint kihangosítja az eksönt, és magamban nagyon figyelmeztetem Asamét, hogy soha... mondom, SOHA ne merészeljen a telefonjáért nyúlni, amikor szeretkezünk, mert elfelejtheti, hogy valaha is lesz alkalma azután hozzám érni. Ez kibaszottul megalázó, úgyhogy mire a beszélgetés a telefonkinyomáshoz ér, már cseppet sem mulattat Asahito lazasága.
Ez hülye.
Nekem beletelik pár percbe, míg túllendülök a dolog okozta sokkon, azt hiszem, az arcomra is kiül az emésztés nehézsége, mert ugyan még mindig a kezeimet a számra tapasztom, grimaszolok. Aztán eszembe jut, hogy ha nem veszi fel a telefont, meg azért lesz mérges rá Asame és kuncogni kezdek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése