235.

Asame

Mikor Deon a nyakamba borulva könyörögni kezd, hogy hagyjam békén Lient, átölelem őt, és percekig tartom így a karomban, csendesen nyugtatva, míg végül úgy érzem, megnyugodott annyira, hogy őszintén tudjak vele beszélni.

- Nem fogom felhasználni őt – mondom komolyan -, de ha muszáj, el fogom húzni a mézesmadzagot Fei orra előtt – jelentem ki határozottan. - Nem fogja megtudni, hol van, csak azt, hogy tudom, merre, újabb ok, hogy még dühösebb legyen. Az, hogy két óra alatt leszállítja nekem bárhová, nem azért érdekelt, hogy ténylegesen is Feinek odalökjem. Egy kétórás időintervallum itt Tokióban hatalmas területet jelent, amekkorára sem ideje, sem embere nincs, hogy átkutassa és ha kell, olyan helyre vitetem Lient, ahol Fei soha a büdös életben nem találja meg - mondom őszintén. - Yakuza vagyok, Deon, ezt ne felejtsd el! - figyelmeztetem őt csendesen. Nem hiszem, hogy szükségem lenne bármiféle magyarázatra. Úgy és akkor tüntetek el bárkit a föld színéről, hogy soha többet nem kerül elő, akármennyien keresik és akárhol. Nem, nem kell megölnöm hozzá, a kapcsolataim révén bármikor elérem azt, hogy egy ember ne is létezzen.


Még mindig úgy állunk, ahogy percekkel ezelőtt, mielőtt végül elengedne. Elmosolyodom és végigsimítok arcán, végül a magammal hozott fadobozért nyúlok és kiveszek belőle két dobócsillagot.

- Bármely harcművészet három tézisből áll: a test, Tai, a technika, Wasa, és a tudat, vagyis Shin. Bármelyik hiánya esetén nem beszélhetünk igazi harcművészetről, vagy mesterről. A test az erőnlétet jelenti. Minden harcosnak szükségszerűen rendelkeznie kell egy alap erőnléttel. Ezt ne feltétlen értsd úgy, hogy messzemenőkig az akrobatikus ügyesség vagy a hatalmas izomzat játssza a főszerepet, hanem sokkal inkább az egészség, illetve az egészséges életmód – magyarázom csendesen. - A technika az ütések, rúgások, fogások, satöbbi ismeretét jelenti. Ez az, ami alapján a legkönnyebben meg lehet különböztetni a rendszereket egymástól. A tudat a helyes hozzáállást, belső erőt és az önmagunkon való uralkodást jelenti. De ezeken túlmenően a legfontosabb az üres tudatállapot. Ez a legnehezebb - mondom őszintén. - Fontos, hogy e három dolog egységet képezzen, nem elkülönülő szintekről van szó. Itt arra gondolok, hogy amikor valaki elkezd gyakorolni egy harcművészetet, akkor a testi erőnlét az, amit elsőnek megszerez, hisz azt a legkönnyebb fejleszteni. A második a technika, a Wasa. Ez már egy hosszabb ideig tartó dolog, akár tíz-tizenöt évig is eltarthat, mire az ember eléri a technikai tudásának azt a szintjét, ahol a technika elveszíti jelentőségét. A technika legyőzi az erőnlétet, ez elég egyértelmű. Nem véletlenül oktatják a legkülönfélébb technikákat szerte a világon mindenhol, ahol csak ember ember ellen küzd. Persze sok ember el tudja érni a megfelelő erőnlétet, de kevesebb az, aki megfelelő technikai tudást tud szerezni mellé. Nagyon sokan megállnak itt, a technikai dolgokon nem tudnak továbblépni, elvesznek a technikák között, túl nagy jelentőséget tulajdonítanak nekik. De igazi harcos és mester csak úgy lehet valaki, ha a Shint, a harcosi tudatot kifejlesztette magában. A tudat vagy szellem éppúgy legyőzi a technikát, mint a technika a testet, az erőnlétet, ezért kell törekedni mind a három egységére és összhangjára. A megfelelő tudat eléréséhez a legcélravezetőbb út a Zen. Ez az, ami összekapcsolja és szimbiózisba hozza a harcművészetet és a zent. A Zen a "gondolkodás nélküli gondolkodás", a harcosi tudat pedig a "gondolkodás nélküli cselekvés". Ám egyáltalán nem az észnélküliségről van szó! A "gondolkodás nélküli cselekvés" azt jelenti, hogy a gondolat és a tett egy. Egy időben, egyszerre zajlik. Mihelyst valaki elkezd egy mozdulatot megtervezni, kigondolni, máris hátrányban van. A kezdő azt mondja: ütni fogok. A haladó azt mondja: ütök. A mester azt mondja: ütöttem. Csak az a mozdulat lehet tökéletes, amelyet a teljesen kiürített tudatban, akadály nélkül feltörő gondolat mozgat – fejezem be csendes komolysággal és oda sem nézve dobom el a csillagokat, megmutatva ezzel a gondolkodás nélküli cselekvést. A dobócsillag halk koppanással jelzi a találatot az egyik fabábún, pontosan beékelődve a két "kar" közé. - Az utcán járva nem csak azt láthatod, ami a szemed előtt van, bármit észrevehetsz, ha végig nyitott szemmel jársz. A tükrök világában élünk... Kirakatok, visszapillantók... Mindent megmutatnak, nem csak azt, ami az orrod előtt van. – Intek fejemmel a Deon mögött lévő tükör felé, melyben a megcélzott fababa látható.