236.

Asame

Elmosolyodom, ahogy Deon közli velem, hogy tetszett neki a dolog. Hosszasan csak állunk a tükör előtt egymás szemébe nézve, de nem tudom megtagadni önmagam, így rövid idő után összeborzolom haját, majd ellépve mögüle folytatom tovább a tanítását. Több fegyverem is van, ami a ninjutsuhoz tartozik és ezek használatát is szeretném megmutatni, hogy ha akar, akkor a későbbiekben tudjon válogatni, mi az ami tetszik neki, ami közel áll hozzá. Mint hozzám a wakizashi és a katana.

- Ami igazából lenyűgözött a ninjutsuba annak idején – kezdek bele –, az a különböző fegyverek voltak – mondom elmosolyodva és odalépek egy kis szekrényhez, melyet kinyitva az ember rengeteg különböző fegyvert találhat. - Máig személyes kedvencem ez – veszem elő a kusarigamát. - A kusarigama egy speciális eszköz, csak nagyon kevesen értettek igazán hozzá. Alkalmazása nagyon sokszor hasonlít egy másik fegyveréhez, a kyoketsu shogéhez, ami szintén egyike a kedvenceimnek – mondom őszintén, de egyelőre nem veszem ki a szekrényből azt. - Maga a kusarigama egy sarló alakú, rövid nyéllel ellátott fegyver, melyhez egy körülbelül öt méter hosszú kötelet, vagy láncot kötöttek. A kötél végén nehezék volt, melynek szerepe több célú volt. Egyrészt a kötelet kellett forgatás közben egyenesen megfeszítve tartania, illetve a kötelet segítette dobáskor a célra juttatnia. A nehezék természetesen maga is veszélyes volt, ha kényes területet találtak el vele, csúnya munkát tudott végezni… A kötél szerepe is több oldalú volt, a nehezéket kellett célba juttatnia, emellett természetesen az ellenfél részleges, vagy teljes mozgásképtelenségét is előidézte. Ha a kötél helyett láncot alkalmaztak, akkor bár nehezebb volt cipelni, szállítani, használni, viszont alkalmassá vált akár egy kardcsapás elhárítására is. Nagy szakértelem kell a használatához, megfelelő alapok szükségesek hozzá. A Bujinkanban ezt a fegyvert is oktatják, de csak néhány dan megszerzése után van némi esély arra, hogy érdemben használni tudja az ember. Pedig nem bonyolultak a technikák, de a Taijutsu megfelelő ismerete nélkül semmit sem érnek. Éppen ezért oktatják, hisz senki nem gondolja komolyan, hogy egy ilyen eszközzel védje meg magát jelenlegi korunkban, viszont a vele való gyakorlás nagyon jól fejleszti a mozgást. A kusarigama mérete is nagyon változatos volt, a sarló nagyságtól kezdve egészen a hatalmas csata változatig mindenfélefajta formában és méretben használták – mosolyodom el és egy kicsit meglóbálom a kezemben a láncon lógó sarlót, majd visszatéve a szekrénybe veszem elő a már említett kyoketsut. - Ez pedig a kyoketsu shoge. Elég speciális eszköz. A repertoárja szinte kimeríthetetlen, legalább annyira volt eszköz, mint fegyver, így használták falmászáshoz, kötözéshez, buktatáshoz is. Mint fegyver, nagyon veszélyes, a pengét a markolattal a bal kézbe fogva, a karikát a jobb kézzel a kötél által forgatva bármikor hozzá lehet vágni az ellenfélhez a karikát, ami sokszor fémből készült és igen nagyot tudott ütni. A karikát visszarántva újabb dobást lehet kivitelezni. Ha az ellenfelet sikerült megzavarni, akkor jöhet a kötözés, majd a penge… A kyoketsu shogét is lehet összehangoltan használni más eszközökkel, illetve más kyoketsu Shogékkal, akkor a hatás teljesen átütő – fejezem be és rakom el végül. - Persze van még itt sok más, majd talán később ezekről is mesélek, ha érdekel – pillantok Deonra bezárva a szekrényt. - A dobócsillag, amit a kezeben tartasz, vagy más néven shuriken, ha így jobban tetszik, nem hiszem, hogy túl nagy bemutatásra szorulna, de azért... - hagyom függőben a mondatot. - A nyolcvanas évek ninja filmjeinek egyik állandó és kedvelt szereplője volt. Persze a shuriken sem úszta meg, hogy ne terjesszenek butaságokat vele kapcsolatban, ugyanúgy, mint ahogy maguk a ninják sem. Akkoriban mindenki szakértője volt ennek a fegyvernek és tinédzserek százai, ha nem ezrei készítették a maguk szerint leginkább megfelelő formájú és alakú shurikeneket… A tanítványoknak sokszor el kellett mondani, miközben valamelyik technikát tanították nekik, hogy ne csak a mesterüknek higgyenek, hanem a fizika törvényeinek is. Bárki tévedhet, de a fizika nem… Az egyik leggyakoribb tévedés, hogy halálos fegyvernek képzelték el és a ninják rendkívül pontosan tudtak vele dobni, akár egy feldobott szilvába is beledobták. Nos, itt jön a fizika és az anatómia. A shuriken, csillag alakjánál fogva gyorsan forogva száll a levegőben, tehát nem valamelyik hegyével előre dobták, hanem forgatva. Persze kipróbálhatod, hogy el tudod-e úgy dobni normálisan, hogy ne forogjon. Csak gondolj bele: ha ez így ment volna, akkor minek a többi hegy a csillag alakú shuriken-en?! Márpedig ha gyorsan forog, képtelenség kiszámítani, melyik hegyével, vagy egyáltalán heggyel előre csapódjon be a célba, ugyanis a forgás a tengelye körül jóval gyorsabb, mint az előre irányuló mozgása a levegőben. Tehát a forgó mozgás domináns, ezáltal a shuriken fűrészelő hatást vált ki és nem szúrót! Innentől kezdve a szemüregbe való beledobás elég nagy butaságnak tűnik – magyarázom Deonnak. - De van itt más is. Az anatómia. Nem véletlen, hogy a kilencvennégyes rendőrségről szóló törvény a közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek azt a kést nevezi, amelyiknek a szúró vagy vágó éle meghaladja a 8,5 centimétert, ugyanis ez az a hossz, ami alatt nem lehet igazán komoly sérülést okozni az emberi testben. Persze vannak kivételek, például a nyaki artériák, de ez az emberi testnek nagyon kis százaléka. A nemes szervek, szív, vese, máj, s a többi a bőr felületétől nyolc-tíz centiméterre vannak, hisz közben van a ruha, maga a bőr, az izmok, inak, satöbbi. Most képzeljük el, hogy a két-három centiméter hegyhosszúságú shuriken milyen kárt tud okozni bennük. Semmilyent. A bőrt és az izmot tudja felsérteni, de azt is csak mértékkel. Hogy miért? Mert a shurikennek viszonylag kicsi a tömege. Márpedig a mozgási energia képlete szerint ha valaminek kicsi a tömege, akkor kicsi a mozgási energiája is. Sokszor láttam a filmekben, hogy a koponyacsonton keresztül dobják bele az áldozat agyába a shurikent. Ez egy óriási baromság – mondom komolyan. - A koponyacsont az emberi csontrendszer legerősebb csontja. Nem véletlen, hogy az életben a profi orvlövészek nem a fejre lőnek. Egyrészt a fej sokat mozog, nehéz eltalálni, másrészt a koponyacsont képes eltéríteni még a lövedéket is, így sokkal több ember épült már fel fejlövésből, mint azt gondolnánk – jelentem ki őszintén. Néha meglepő, hogy mennyi hülyeséget találnak ki csak azért, hogy egy film látványos legyen. - De nem is folytatom tovább. Inkább rátérek a lényegre: mire is, és hogyan használták. Kétfajta shuriken van, a csillag alakú és a bot alakú. A csillag alakú körülbelül tíz-tizenöt centiméter átmérőjű egy milliméter, vagy annál is vékonyabb lemez. A bot alakú körülbelül tizenöt-húsz centiméter hosszú fém tüske. Ennek az eldobása figyelmet és gyakorlatot igényelt, hisz a tüske maximum száznyolcvan fokot fordul a levegőben, így csak kis távolságra használható. Viszont ha az embert üldözik, márpedig a ninjákkal előfordult egy párszor, akkor nincs sem ideje, sem lehetősége megállni, célozgatni és megfelelően dobni, ezért találták ki a csillag alakút, mert az nem igényel pontos dobástechnikát, és bár nem okoz halálos sérülést, de azért feltartóztatja az üldözőket. A csillag alakúak nagyon sokfélére sikerültek, se szeri, se száma a különféle alakú és nagyságú shurikeneknek. Amit a kezedben fogsz, az egy közepes, általánosabb méret – mondom Deonnak. - Egy másik felhasználási lehetősége a közelharcban rejlik. Nagyon jól lehet alkalmazni ütéseknél, vagy akár dobásoknál is. Például a dobásnál nem a ruhát ragadják meg, hanem a marokban tartott shuriken hegyét akasztják be az izomba - fejezem be végül. - Semmiképpen sem beszélhetünk tehát egy halálos fegyverről, de arra jó, hogy megvédd magad és egy kis időre feltartóztasd az ellenfelet...