237.

Asame

- Persze, lehet csinálni shurikent öt milliméteres kazánlemezből is, de azt el is kell ám dobni a megfelelő távolságra, megfelelő pontossággal és cipelni is kell belőle néhány darabot… - válaszolom Deonnak. - Amikor a fegyverekről beszéltem, említettem neked a taijutsut. A taijutsu a ninjutsunak a pusztakezes formája. A “Tai” egész testet jelent, a talpaktól a fejtetőig, a “jutsu”-nak pedig művészet a jelentése. A taijutsu értelmezése ”az egész testtel való küzdésnek a művészete”. Nézzük, hogy mit is jelent ez pontosan. Vegyünk példának egy ütést. Az ütés kivitelezése során egyszerre lépek, fordítom a csípőm, előre tolom a vállam, valamint ütök. Mindegyik részmozdulat egy lendülettel, mozgási energiával rendelkezik, melyek az ütés során összeadódnak és az ökölnél érik el a legnagyobb mértéket. A taijutsu csak akkor érvényesül teljes mértékben, ha az adott technikát, mozdulatot a megfelelő távolságból hajtják végre, vagyis az adott távolsághoz alkalmazkodva kell reagálni. A taijutsu nemcsak az ütéseknél érvényesül. A kitérések is teljes testtel történnek, ellépéssel vagy kifordulással kell elmozdulni a támadás irányából. A különböző feszítő- és csavarótechnikák is teljes testből történnek, így nem szükséges, hogy nagyobb erővel rendelkezzek a támadóhoz képest, mivel az egész testem mozgási energiája a támadott pontra összpontosul. A taijutsuban nagyon fontos az ellenfél állása, egyensúlyi helyzete. Ahhoz, hogy a technika könnyen végrehajtható legyen, a támadót ki kell billenteni az egyensúlyából, hogy ne legyen képes erőt kifejteni, védekezni a technika ellen. A taijutsu három részből áll: ez a taihenjutsu, dakentaijutsu és jutaijutsu. A taihenjutsu magába foglalja az összes gurulást, esést, járásformát és mászás technikát. A dakentaijutsu tartalmazza az ütéseket, rúgásokat, csapásokat, valamint az ezek elleni védekező technikákat. A jutaijutsuba tartoznak a különböző feszítő-, csavaró-, rögzítő- és földre viteli technikák, továbbá a dobások és fojtások, valamint ezen technikákból való szabadulások módjai, ellen technikái - magyarázom neki. - A másik, amiről beszélni akartam neked, a kilenc ryu – folytatom tovább, miközben kezembe véve egy újabb dobócsillagot hajítom azt könnyedén a fabábú felé. - A történelem folyamán nagyon sok harcművészeti stílus alakult ki Japánban, van, amelyik ma is él, van, amelyik eltűnt az idők folyamán. A jelenleg is fellelhetőek közül van, amelyik világszerte elfogadott és híres lett, és van, amely a háttérben maradt. A Bujinkan kilenc ryut, azaz iskolát, stílust egyesít magában. Ezeken kívül vannak más ryuk is, amelyek a ninjutsuhoz tartoznak, ezért jogosan vetődik fel a kérdés, miért pont ez a kilenc ryu került bele a Bujinkanba. Ezek a ryuk bár különböznek egymástól, messze nem képeznek akkora különbséget egymás között, mint mondjuk a karate és a judo, tehát az alapelvek ugyanazok, de a módszerek kicsit mások. Így, együtt képeznek egy nagy egészet – magyarázom tovább a dolgot Deonnak. - Mivel ez így nagyon általános, egy kicsit bővebben kifejtem. Ami közös, az például a hozzáállás. Nem csak az a cél, hogy egyszerűen megüssük az ellenfelet, hanem a teljes harcképtelenné tevés. Nincsenek tiltott technikák, nincsenek védőfelszerelések, sem szabályok. Nem szigorúan kötött a mozgásanyag sem. A technikák tanulása során sokkal fontosabb a technika elvének megértése, mint annak másolása, ebből következően mivel nincs két egyforma szituáció, így nincs két teljesen egyforma technika sem. Közös még az egyszerű mozdulatokra törekvés, az ellenfél erejének megtörése, nem csak a fizikaié. A mozgásanyag is nagyon hasonlít. Ami mégis különböző, az a módszer, ahogyan a célt elérik. Például van olyan ryu, mely az ízületek feszítését és törését helyezi előtérbe, van, amelyik inkább “csavargatja” azokat. Van, amelyik kis távolságot tart az ellenféltől harc közben és szűk területen mozog, a másik pedig épp ellenkezőleg, nagy távolságot tart és a mozdulatok is szélesebbek. De a legfontosabb, a közös pontokat, elveket kell megérteni, és nem az a lényeg, hogy a ryukat elválasszuk egymástól. Van egy érdekes probléma a Bujinkanban, ami időről időre visszatérő kérdések alapja. Nevezetesen, hogy a kilenc ryuból, iskolából hat nem ninja iskola, hanem szamuráj. Vagyis annak idején szamuráj iskolákban oktatták szamurájoknak és szinte semmi közük nem volt a ninjákhoz. Ráadásul a Bujinkanban hét iskolát oktatnak a kilencből, az igazán ninja ryunak mondható gyokushin és kumogakure ryukat nem oktatják, vagyis a Togakure ryun kívül nem tanítanak ninja ryut. Ebből persze mindjárt két jogos kérdés vetődik fel egyből: mennyire ninjutsu az, amit a Bujinkanban oktatnak, ha a hét ryuból csak egy ninja iskola, illetve miért van benne a gyokushin és a kumogakure ryu a Bujinkanban, ha nem is oktatják? Az első kérdésre valamelyest könnyebb válaszolni. A ninjutsut, mint küzdőrendszert nem a technikái határozzák meg elsősorban. A zenről szóló írásban bővebben kifejtett hármas tagozódás szerint a technikai megnyilvánulások messze nem a legmagasabb szintet képviselik egy adott harcművészeti rendszerben. Külső megjelenési formáját elsődlegesen meghatározza, de az igazán magas szinteken sokkal inkább a harc filozófiai megközelítése kerül előtérbe. Tehát nem az a fontos, hogy kik alkották, vagy használták az adott ryut, hanem az, hogy a filozófiai, lélektani töltése mennyire illeszthető bele a Bujinkanba. Nem szabad, hogy a technikák eltakarják a tanuló elől az igazi mondanivalót. A szamuráj iskolákat is lehet úgy oktatni, hogy a ninpo, mint magasabb rendű eszme, filozófia rendszer, átadásra kerüljön. Másrészt a Bujinkanban soha nem helyeztek nagy hangsúlyt arra, hogy a ryuk jól elkülöníthetőek legyenek egymástól. Pont ellenkezőleg, mindig is az volt a cél, hogy a határok elmosódjanak és a különbségek helyett az azonosságokra koncentráljanak a tanulók. A második kérdés már nehezebb számomra, hiszen a gyokushin és kumogakure ryu nem technikai jellegű iskolák, hanem legjobb tudásom szerint inkább stratégiai, módszertani iskolák. Valószínűleg ezért nem is oktatják őket. De hogy akkor meg miért vannak bent a Bujinkanban? Talán a misztikus kilences szám tisztelete miatt. Vagy talán ettől lesz igazán teljes a tudásanyag, de ezeket a ryukat csak néhány kevés kiválasztottnak oktatják. Nem tudom pontosan. 2003-ban Hatsumi Soke bejelentette, hogy mostantól a Bujinkanban nem oktatják elkülönülve a kilenc ryut, hanem egységes, egyetemes rendszert oktatnak: a Budo Taijutsut – fejezem be végül ezt is, majd kicsit arrébb lépve hagyom, hogy Deon is gyakorolhasson és mellette leülök seizába a tatamira.