239.

Asame

- Komolyabban tíz évesen kezdtem el foglalkozni harcművészetekkel – mondom csendesen - de ahhoz, hogy valamit mesterszinten elsajátíts, elég tíz-tizenöt év, elszántságtól függően. Persze van, aki sosem lesz mester, mert hiányzik belőle valami plusz... de ez minden sportban így van, vagy értesz hozzá, érzed, vagy nem és akkor teljesen mindegy, mennyire küzdesz, sosem éred el azt az eredményt, amit más könnyedén – mondom komolyan. - A harcművészetben pedig az a jó, hogy mindenki megtalálhatja a saját stílusát. Én sem csak wing tsunt használok, ugyanúgy belekeverem a kendot, a ninjutsut, ötvözve a három stílust – vonom meg vállam és végül mégis csak úgy döntök, hogy kiveszek a szekrényből egy a kusarigamára nagyon is hasonlító fegyvert, mely végén a sarló helyett egy egyszerű lándzsaszerű súly van, majd gyakorlok vele kicsit. - Vedd csak példának Bruce Leet és a saját harcművészeti stílusát, a Jeet Kune Dot – magyarázom meg. - Ez egy keverék harcművészeti stílus és egyben életfilozófia. A stílus nem használ tradicionális elemeket, közvetlen, egyenes irányú mozdulatokat tartalmaz. Elsősorban nyitott kezes technikákat alkalmaz és különböző helyzetekre különböző eszközökkel reagál. Úgy is hivatkoznak rá más néven, mint a „stílus nélküli stílus”. A tradicionális harcművészetekkel ellentétben a jeet kune do nem kötött stílus, nincsenek kötött elemei és a stílus egyben filozófia is. Eleinte inkább csak wing tsun alapokra épített, ez volt a dominánsabb, ám ahogy tovább fejlődött, szép lassan más harcművészetekből is épített technikákat a jeet kune doba. Ilyenek voltak például muay thai, a jiu jitsu, judo... és még sorolhatnám – magyarázom. - Valamit megtanulni egyszerű, de úgy elsajátítani, hogy a saját stílusodhoz formázod, az már nem könnyű és hosszú évek kitartó és kemény munkáját jelenti – mosolyodom el végül, majd a dojonak arra a pontjára sétálok, ahol nyugodtan tudom használni a kezemben lévő fegyvert anélkül, hogy bármibe beleakadna a három méteres lánc, majd lassan elkezdem forgatni azt a kezemben, társítva hozzá egy-két technikát. Nem kapkodok, rég használtam már, így kicsit több időbe telik, mire újra a mozdulat irányít engem és nem fordítva. Könnyedén dobom el a lándzsaszerű súlyt, majd rántom vissza kezembe. Forgatom a fegyvert magam körül, lépek, s lépéseim közben rúgom előrébb a láncot, hogy az egy percig se álljon meg a mozgásban. Ismét a mozdulat irányít. Minden lépés, minden technika, ami megjelenik, már ösztönös. Hosszú percekig gyakorolok, míg végül megállok és Deonra kacsintok. - Kipróbálod? - nyújtom felé. - Hasonló elven működik, mint a tűzzsonglőrök által használt meteorok – mosolyodom el. - Nos?