24.

Asame

Naoto szinte rám töri az ajtót alig pár perccel az után, hogy nekikezdtem meditációmnak. Tettét egy rendre utasító morgással viszonozom csak, ám mikor előadja, miért is tört rám ilyen felelőtlenül, felnevetek. Deon... Az a kölyök komolyan megnevettet. Intek Naonak, hogy távozzon, reményeim szerint hamarosan úgyis betoppan a kölyök és igazam is lett. Nem kell sokat várnom. Még nem szólok hozzá, először is befejezem azt, amit elkezdtem, végül felállok és felé indulva pólójánál fogva húzom fel őt álló helyzetbe. A bánásmódon és hangnemen nem fogok változtatni, úgyis odavan érte, hagy élvezze ki a dolgot.

- A pontosság nagy erény – osztom meg vele, majd elveszek egy gyakorló kardot a fali állványról neki és magamnak is. - Forgattál már ilyet? - dobom felé. Akihitot iderendeltem már, hogy vegye kicsit kezelésbe a kölyköt. Érdekel, mi a véleménye róla, hogy tanítható-e, amikor éppenséggel nem játssza a sértődött, makacs, hisztis kölyköt. Nekem pedig határozottan szándékomban áll tanítani, mert ami benne rejlik lehetőség, sokkal több és nagyobb annál, minthogy elfecsérelje az életét ostobaságokra. Nem titkolom a szándékaimat, olyan nyíltan adom elő neki, szavak nélkül, hogy biztos, hogy felfogja ő is. Azt csinál itt, amit akar, addig, míg hajlandó elfogadni azt, amit tanítani akarok neki, míg hajlandó elfogadni azokat a lehetőségeket, melyeket adok neki. Yakuzát faragok belőle, meghagyva neki azt a lehetőséget, hogy ő döntse el, milyen úton akar egyre jobbá és tökéletesebbé válni. - Mellesleg azzal, hogy a frászt hozod Ryuura, nem lopod be magad a szívébe. Két olyan suhancot nevel, mint te, így neki is megvannak a maga módszerei arra, hogyan rendszabályozzon meg – osztom meg vele hűvösen. - Lássuk, mire mész azzal a gyakorlókarddal a kezedben!


Még most is figyelem őt, tanulmányozom. Várom, mit lép elsőnek, hogy mihez kezd majd a kapott lehetőséggel. Tényleg érdekel, mire megy mindazzal, amit most hirtelen elé teszek, hogy mennyire érzi magát biztosnak a dolgában azzal kapcsolatban amit adni akarok neki. Még a gúnyos megjegyzéseket is várom, mert nem hinném, hogy túl sokáig bírna csendben maradni. Ahogy a fenekén sem...