Nevetek azon is, amit Asame válaszol nekem és azon is, hogy összeborzolva a hajam jobbnak találja, mint ahogy én nagy műgonddal beállítottam. Most erre mondjam, hogy nincs ízlése? Nem volna helytálló kijelentés, főképp azért is tetszhet neki így jobban, mert emlékezteti őt... valamire. Ezen külön vigyorgok, és egészen addig le nem lohad a képemről, míg Asame vissza nem tér a könyvvel.
- Kössz – emelem is kézbe, miután elnyomom a cigimet. - Jól van, jó munkát – kívánom neki őszintén, azzal még rámosolygok, és figyelem a távozását, majd felélem a maradék kávém és belelapozok a késtechnikákba. Nem sietem el az olvasást, hintázva végzem, mire Ayako rám szól. Némi meglepettséggel előre billenek, hallgatva a nénire, és ha már így útba ejtett, kérek tőle valami gyümölcsöt vagy édességet. Meg is kapom, így hosszú időre elfoglal.
Nem tudom, mennyi idő telik el, elég jól haladtam szerintem a betűfalással, de egyelőre meguntam, úgyhogy belecsúsztatok egy zsebkendőt, aztán a szobámba megyek. Ott az éjjeliszekrényre teszem, megnézem a telefonjaimat, Kapcsot magamhoz veszem, hátha Asame előbb keres, mint én őt és nincs kedve körbejárni ezt a hodályt miattam, végül a videószobában kötök ki. Mint aki rossz fát tesz a tűzre, lopva mindig az ajtót kémlelve, megnézem azokat a dvd borítókat, amiket az ő társaságában semmilyen körülmények között nem vennék a kezembe. Szinte várom, hogy széles vigyorral belépjen és leoltson, de ez szerencsére nem történik meg. Nagy kő hull le a szívemről, hogy nem kapott rajta a kíváncsiskodásomon és hogy ez így is maradhasson, lelépek. Meglátogatom a medencét, de csak azért, hogy végleg kiürítsem a fejemből a látott és olvasott dolgokat, végighúzom a kezem a víz felszínén, aztán úgy döntök, ránézek Asaméra, hogy halad. Hátha eltemette a papír és kell egy kis segítség, hogy kihúzzam alóla.
Ám a szoba üres. Rutinosan a hamutálhoz megyek, de abban már nincs hő semennyi se, a cigi illata is régi, úgyhogy legalább húsz-harminc perce hagyta el a dolgozószobát. A szobájában sem találom, a fürdő üres, úgyhogy visszatérek a dolgozószobájához, hátha elkerültük egymást, de nem. Akkor Akihitonál van? Megnézem. Az őr szerint nincs, már járt itt, úgyhogy pánikba esem. Hol a szarban van?! Oké, a magánidőt azt mondtam, meghagyom, de azért... Na jó, szú-szá!
Ha már itt vagyok, bemegyek a szobába és leülök Akihito ágyára. Még nem tért magához és a sebei is másképp festenek, amitől cseppet sem néz ki jobban, de legalább él. Figyelem őt, elmerengve újra az elmúlt pár nap eseményein, de az a rész, amit Asame hiányol, nekem nem szúr szemet, vagy nem találok oda építőkockát.
- Nem mondja és időnként el tudom vele feledtetni, de kivan azért rendesen – kezdek csendesen beszélni. - Naoto meghalt, minket kóstolgat Fei egy ideje, a te bajod meg alaposan ellátták és valami nem áll össze Asame fejében, amiben talán csak te tudnál neki segíteni, de amíg nem ébredsz fel, ez reménytelen. Lehet, hogy nem sokat érne azzal, amit tőled tudhatna meg, de nyugodtabb lehetne, hogy magadhoz tértél. Én tudom, hogy hallasz, mert én is emlékeztem arra, amit az anyám mondott, mikor bekómáltam – teszem hozzá gyerekes magabiztossággal. - Egyébként Asame elment, nekem meg nem is szólt, úgyhogy vagy olvasok, vagy untatlak még egy kicsit a hangommal.
- Kössz – emelem is kézbe, miután elnyomom a cigimet. - Jól van, jó munkát – kívánom neki őszintén, azzal még rámosolygok, és figyelem a távozását, majd felélem a maradék kávém és belelapozok a késtechnikákba. Nem sietem el az olvasást, hintázva végzem, mire Ayako rám szól. Némi meglepettséggel előre billenek, hallgatva a nénire, és ha már így útba ejtett, kérek tőle valami gyümölcsöt vagy édességet. Meg is kapom, így hosszú időre elfoglal.
Nem tudom, mennyi idő telik el, elég jól haladtam szerintem a betűfalással, de egyelőre meguntam, úgyhogy belecsúsztatok egy zsebkendőt, aztán a szobámba megyek. Ott az éjjeliszekrényre teszem, megnézem a telefonjaimat, Kapcsot magamhoz veszem, hátha Asame előbb keres, mint én őt és nincs kedve körbejárni ezt a hodályt miattam, végül a videószobában kötök ki. Mint aki rossz fát tesz a tűzre, lopva mindig az ajtót kémlelve, megnézem azokat a dvd borítókat, amiket az ő társaságában semmilyen körülmények között nem vennék a kezembe. Szinte várom, hogy széles vigyorral belépjen és leoltson, de ez szerencsére nem történik meg. Nagy kő hull le a szívemről, hogy nem kapott rajta a kíváncsiskodásomon és hogy ez így is maradhasson, lelépek. Meglátogatom a medencét, de csak azért, hogy végleg kiürítsem a fejemből a látott és olvasott dolgokat, végighúzom a kezem a víz felszínén, aztán úgy döntök, ránézek Asaméra, hogy halad. Hátha eltemette a papír és kell egy kis segítség, hogy kihúzzam alóla.
Ám a szoba üres. Rutinosan a hamutálhoz megyek, de abban már nincs hő semennyi se, a cigi illata is régi, úgyhogy legalább húsz-harminc perce hagyta el a dolgozószobát. A szobájában sem találom, a fürdő üres, úgyhogy visszatérek a dolgozószobájához, hátha elkerültük egymást, de nem. Akkor Akihitonál van? Megnézem. Az őr szerint nincs, már járt itt, úgyhogy pánikba esem. Hol a szarban van?! Oké, a magánidőt azt mondtam, meghagyom, de azért... Na jó, szú-szá!
Ha már itt vagyok, bemegyek a szobába és leülök Akihito ágyára. Még nem tért magához és a sebei is másképp festenek, amitől cseppet sem néz ki jobban, de legalább él. Figyelem őt, elmerengve újra az elmúlt pár nap eseményein, de az a rész, amit Asame hiányol, nekem nem szúr szemet, vagy nem találok oda építőkockát.
- Nem mondja és időnként el tudom vele feledtetni, de kivan azért rendesen – kezdek csendesen beszélni. - Naoto meghalt, minket kóstolgat Fei egy ideje, a te bajod meg alaposan ellátták és valami nem áll össze Asame fejében, amiben talán csak te tudnál neki segíteni, de amíg nem ébredsz fel, ez reménytelen. Lehet, hogy nem sokat érne azzal, amit tőled tudhatna meg, de nyugodtabb lehetne, hogy magadhoz tértél. Én tudom, hogy hallasz, mert én is emlékeztem arra, amit az anyám mondott, mikor bekómáltam – teszem hozzá gyerekes magabiztossággal. - Egyébként Asame elment, nekem meg nem is szólt, úgyhogy vagy olvasok, vagy untatlak még egy kicsit a hangommal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése