245.

Asame

Az a rohadék, remélem most végre megtanulta a leckét, hogy nem szarozik velem többet feleslegesen, különben módszeresen nyírom ki az embereit, ha kell, egyenként levadászva őket szombatig és akkor ugathat, amennyit akar. Idegesen szállok ki a kocsiból a vért törölgetve kezemről... Remélem, az a szarházi nem döglik bele abba a lövésbe, amit kapott addig, míg el nem viszi Feinek az ajándékomat. Rohadt kínai kis szar... Velem nem fog szórakozni. Még mindig dühösen lépek be dolgozószobámba és kivéve nadrágom korcából a pisztolyt az asztalra teszem, majd töltök magamnak egy pohár whiskyt és rágyújtok. Ha így, hát így... Az órámra pillantok, több mint másfél órát voltunk távol... Rohadt jó...

- Kezdem unni, hogy úgy játszadozik velünk, ahogy neki jólesik – morogja Ryuuichi a székbe ülve. - Asame, kibaszottul nem kéne ezt hagynod neki. Először Akihito, most az étterem... Holnap neked esik a nyílt utcán? - kérdezi idegesen.

- Te is tudod jól, hogy az a célja, hogy felbassza ezzel az agyam, hogy egy kibaszott óvatlan pillanatban megelégeljem a szarakodását és nekirontsak, de kurva rosszul halad - jelentem ki ridegen. - Ha kell, szombatig végzek az összes emberével szép lassan, de nem adom meg neki azt az örömöt, hogy magamtól sétáljak bele a csapdájába. Idegeskedjen ő is szépen, hogy a saját faszságai miatt elveszíti az embereit - mondom komolyan és Ryuu szemébe nézek.

- Mit akarsz, Asame? - néz rám kérdőn, próbálva kitalálni a gondolataimat. Hogy mit? Hadat üzenek annak a kínai köcsögnek, hogy eszébe se jusson az éttermeim és üzleteim ötméteres körzetébe se menni. Játszhatunk így is... Ravasz mosoly jelenik meg szájam szegletében és előveszem telefonomat. Nishidát hívom. Kérek tőle négy testőrt és megkérem, küldje őket ide. Egyelőre nem avatom be semmibe, de megígérem neki, hogy hamarosan elmondom, miért volt szükségem a testőrökre, majd Ryuura nézek végül, amint leteszem a telefont.

- Szedd össze a négy legjobb embered és ha megjöttek Nishida testőrei is, gyertek be hozzám. Megmutatjuk Feinek, milyen következményekkel jár az, ha egy yakuzát kóstolgat... Azt akarom, hogy vadásszák le az embereit szépen komótosan. Nishida adott egy listát, hol találják meg őket, hol szoktak feltűnni, Hitsuji területein is szabad a vásár... - mondom komolyan, mire testőröm csak bólint, majd feláll és elmegy, hogy teljesítse kérésemet. Kidobom a kezemben lévő zsebkendőt a kukába és visszarakom a fegyvert nadrágom korcába, majd elmegyek és megmosom kezem. Egyenesen Akihito szobája felé veszem az irányt, s mikor belépek az ajtón, meglepődöm, hogy Deont ott találom mellette. A ridegség és düh még nem csillapodott le bennem eléggé és ez hangomon is érződik, ahogy a kölyökre morgok. - Mit keresel itt? - mordulok rá ridegen, majd megdörzsölöm halántékomat. Nem neki szántam, egyszerűen csak kell egy kis idő, hogy visszaszelídüljek. - Ne haragudj – mondom végül és odalépve hozzá ölelem őt magamhoz, s bocsánatkérően nyomok puszit homlokára. - Fei játszani akar – mondom csendesen, még mindig ölelve őt. - Rossz emberrel szarakodik az a barom és még mindig nem érzi a súlyát a dolognak... Most megtanulja végre... - osztom meg vele ezeket a dolgokat, de nem akarok itt beszélni erről. Akihitonak pihennie kell, hogy végre magához térjen. Megemelem Deon állát és gyengéd csókba vonom. Kell, szükségem van rá, hogy lenyugodjak, mert különben a kölyökkel is úgy bánok, ahogy nem akarok...

- Nem gondoltam volna, hogy szoftpornóval ébresztesz – hallom meg Aki erőtlen hangját, s azonnal odakapom fejem. Elengedem Deont és leülök az ágyra. Végre magához tért...

- Valahogy muszáj volt felkelteni, Csipkerózsika – mosolygok rá. - Takashi nem soká' itt lesz, hogy megnézzen, addig pihenj még – mondom csendesen. - Amúgy is jössz egy részletes beszámolóval nekem, úgyhogy készülj fel, hogy kifaggatlak – mosolyodom el újra. - Majd ha jobban leszel... - teszem hozzá, mert az számomra sokkal fontosabb, mint bármit kideríteni. Már leszarom, Fei megkapja, amit megérdemel... - Megyek, van egy kis dolgom még...

- Folyton csak a munka – mondja halványan elmosolyodva, majd Deonra pillant. - Kötözd oda egyszer az ágyhoz - kéri a kölyökre kacsintva. - Menj csak, megleszek – mondja nehézkesen és lehunyja szemét. Gyengéden simítok végig arcán, majd felállok és Deon haját kedvesen ismét összeborzolva indulok el kifelé, hogy visszatérjek a dolgozószobába.