Lassan lépdelek az asztalhoz, majd szokásomhoz híven felülök rá. Eldöntöttem, hogy nyugodt maradok, Asame bármit is mond, mert ez most fontos. Egyelőre minden nehézség nélkül tudom is tartani ezt. Megvárom, míg végiggondolja, mit és hogyan akar nekem elmondani, figyelem az arcát, a kifejezéseket rajta, és a füstöt, amit kifúj. Csendes hangon szól hozzám, elmondja, miért hagyta el a házat és mivel felelt a történtekre, én pedig igyekszem nem pofát vágni. Szánalmas, amit Fei csinál, de a célja a lényeges. Miért akar szombat előtt megütközni Asaméval? Ez az, amit nem értek. Ő adta meg ezt az időpontot, mégis trükközik. Tény, hogy ha sikerülne felidegesítenie Asamét, akár előnyre tehet szert, de azt már igazán megtanulhatta volna, hogy ennek az esélye egy a milliárdhoz. Ha Asame az az ékszíjledobós fajta lenne, nem ott tartana, ahol. Sőt, akkor már Fei valószínűleg alulról szagolná az ibolyát.
Furcsa dolog jut eszembe a revans által. Asahito és az ő bosszúja Yoru megveréséért. Majdnem megmosolyogtat a testvérek közötti hasonlóság, de szerencsére ura vagyok az arcizmaimnak. Ez akkor is jól jön, amikor Asaméval üvölt a telefonban Fei, mert ciki lenne az asztalon ülve vigyorogni egy ilyen szituban. De legalább egyértelművé válik, hogy Asame válasza nagyon is rendben van felbosszantás szempontjából. Mélyet sóhajtok, valahol az elégedettség és a megnyugvás van bennem, valahol mélyen meg feszít az idegesség, azonban azt még nem nagyon tudom magyarázni, úgyhogy véletlenül sem mutatom ki.
Nem tudom, mit vár tőlem Asame, hogy hogyan kellene megfelelően reagálnom arra, amit megoszt velem a telefonbeszélgetéssel kapcsolatban, mert úgy gondolom, én pontosan tudom, mi van vele. Tisztában vagyok azzal, hogy Fei belerúgott, amiért nagyon csúnya következményekre lehet számítani Asamétól, de én ezt megértem, én sem valószínű, hogy másképp akarnék válaszolni egy ilyen tettre. Hiszen magamban már rég megfogalmaztam, hogy aki árt az anyámnak, azzal olyan kegyetlenséggel fogok elbánni, amilyet még nem tapasztalt ez a kurvaélet.
Kopogást követően nyolc férfi lép be, Asame pedig feláll és az asztal elejének támaszkodva fordul feléjük. Én sem maradok háttal, törökülésben a jövevények felé fordulok, majd végigmérem őket, miközben hallgatom az eligazítást. Tudtam, hogy kemény megtorlásra lehet számítani Asamétól és ebben nem is csalódom. Persze furcsa látni ezt az Asamét, az erőskezű hadvezért és ismerni a másikat, a sebezhető lelkű szerelmest. Valahol elképesztő, mennyire kettős, mégis ugyanaz. Mondhatom, hogy csodálom benne ezt is? Így van, ez tény, de már annyit magasztaltam magamban, hogy ha így folytatom, tényleg istenné avathatom.
Visszalép hozzám, mire szétteszem a lábaimat, felé csúszom az asztallapon a húzására és combjai mellett lógatom le őket, hogy könnyebben ölelhessük át egymást. A testében még mindig túl sok a feszültség, erősebben fog magához, mint gondolja, én pedig nagyon gyengéd átkarolással őt magamhoz. Szeretném, ha megnyugodna, de nem tudom, hogy nyugtassam meg, ezért csak hagyom, hogy testéhez fogjon, finoman bújok is hozzá és csukott szemekkel várom, hogy újra visszatérjen ahhoz az állapothoz, amiben szeretünk lenni. Mikor elereszt, olyan érzésem támad, mint amikor egy meditációból ébrednék fel, ami szerintem elég jó. Asame is máshogy van, de nekem idegen, hogy felajánl, vagyis kérdez valamit és még a válaszomat sem várja meg. Felvont szemöldökkel nézek utána, ő azonban vissza sem pillant rám, vagyis a medence, mint opció, számára eldöntött választás, már rég nem kérdés. Inkább csak tudatni akarta velem, hogy ott lesz, ha akarok, csatlakozhatok hozzá. Megtegyem? Hülye leszek nem megtenni.
Futólépésben hagyom el a dolgozószobát és érkezem meg a saját birodalmamba. Szerintem kezd igen hülyén kijönni, ahogy Asame nyomában vagyok, ez azonban most mindegy, hiszen az a feladatom, hogy vele legyek, mellette maradjak a legfogszívósabb helyzetekben is, hűségesen kövessem, és amennyire kell, engedelmes legyek. Az már más kérdés, hogy nincs ínyemre ez az úszásos dolog, mert megint át kell öltöznöm, most fel is kötöm a hajam, hátha megúszom összevizezés nélkül és ma már harmadszorra is meg kell fürdenem. Tönkrecseszem így a bőröm, megint kenegethetem a testem, mint valami nő.
Persze mire leérek a medencéhez, már hűlt helye sincs a mérgelődésemnek. Végül is nem kötelező úsznom, vagy nincs igazam? A derekamra csavart törölközőt hanyagul Asamééhoz dobom, majd leülök a medence szélére és belelógatom a lábaimat. Figyelem őt, amint oda-vissza úszik, így megszabadulva a feszültségtől, kimerítve magát, hogy megnyugodhasson. Ismerem ezt, én is alkalmaztam, bár tény, hogy csak ebben a hodályban volt igazán értelme. Anyáéknál azt csináltam, hogy beálltam a zuhany alá, vagy egy párnába nyomtam a fejem és üvöltöttem, de megesett, hogy bringára ültem és addig tekertem, míg vissza nem zökkent az agyam a helyére.
Előre dőlök, mikor hozzám úszik és beletúrok vizes tincseibe. Sok vágy van bennem, de nem tudom, bármit is igazán akarok-e. Megzavar a feszültség, kibillent. Nem tudom, hogy kell kezelni, hogy mit csináljak, csak arra vágyom a legjobban, hogy vége legyen, nyugalom, biztonság, béke.
Furcsa dolog jut eszembe a revans által. Asahito és az ő bosszúja Yoru megveréséért. Majdnem megmosolyogtat a testvérek közötti hasonlóság, de szerencsére ura vagyok az arcizmaimnak. Ez akkor is jól jön, amikor Asaméval üvölt a telefonban Fei, mert ciki lenne az asztalon ülve vigyorogni egy ilyen szituban. De legalább egyértelművé válik, hogy Asame válasza nagyon is rendben van felbosszantás szempontjából. Mélyet sóhajtok, valahol az elégedettség és a megnyugvás van bennem, valahol mélyen meg feszít az idegesség, azonban azt még nem nagyon tudom magyarázni, úgyhogy véletlenül sem mutatom ki.
Nem tudom, mit vár tőlem Asame, hogy hogyan kellene megfelelően reagálnom arra, amit megoszt velem a telefonbeszélgetéssel kapcsolatban, mert úgy gondolom, én pontosan tudom, mi van vele. Tisztában vagyok azzal, hogy Fei belerúgott, amiért nagyon csúnya következményekre lehet számítani Asamétól, de én ezt megértem, én sem valószínű, hogy másképp akarnék válaszolni egy ilyen tettre. Hiszen magamban már rég megfogalmaztam, hogy aki árt az anyámnak, azzal olyan kegyetlenséggel fogok elbánni, amilyet még nem tapasztalt ez a kurvaélet.
Kopogást követően nyolc férfi lép be, Asame pedig feláll és az asztal elejének támaszkodva fordul feléjük. Én sem maradok háttal, törökülésben a jövevények felé fordulok, majd végigmérem őket, miközben hallgatom az eligazítást. Tudtam, hogy kemény megtorlásra lehet számítani Asamétól és ebben nem is csalódom. Persze furcsa látni ezt az Asamét, az erőskezű hadvezért és ismerni a másikat, a sebezhető lelkű szerelmest. Valahol elképesztő, mennyire kettős, mégis ugyanaz. Mondhatom, hogy csodálom benne ezt is? Így van, ez tény, de már annyit magasztaltam magamban, hogy ha így folytatom, tényleg istenné avathatom.
Visszalép hozzám, mire szétteszem a lábaimat, felé csúszom az asztallapon a húzására és combjai mellett lógatom le őket, hogy könnyebben ölelhessük át egymást. A testében még mindig túl sok a feszültség, erősebben fog magához, mint gondolja, én pedig nagyon gyengéd átkarolással őt magamhoz. Szeretném, ha megnyugodna, de nem tudom, hogy nyugtassam meg, ezért csak hagyom, hogy testéhez fogjon, finoman bújok is hozzá és csukott szemekkel várom, hogy újra visszatérjen ahhoz az állapothoz, amiben szeretünk lenni. Mikor elereszt, olyan érzésem támad, mint amikor egy meditációból ébrednék fel, ami szerintem elég jó. Asame is máshogy van, de nekem idegen, hogy felajánl, vagyis kérdez valamit és még a válaszomat sem várja meg. Felvont szemöldökkel nézek utána, ő azonban vissza sem pillant rám, vagyis a medence, mint opció, számára eldöntött választás, már rég nem kérdés. Inkább csak tudatni akarta velem, hogy ott lesz, ha akarok, csatlakozhatok hozzá. Megtegyem? Hülye leszek nem megtenni.
Futólépésben hagyom el a dolgozószobát és érkezem meg a saját birodalmamba. Szerintem kezd igen hülyén kijönni, ahogy Asame nyomában vagyok, ez azonban most mindegy, hiszen az a feladatom, hogy vele legyek, mellette maradjak a legfogszívósabb helyzetekben is, hűségesen kövessem, és amennyire kell, engedelmes legyek. Az már más kérdés, hogy nincs ínyemre ez az úszásos dolog, mert megint át kell öltöznöm, most fel is kötöm a hajam, hátha megúszom összevizezés nélkül és ma már harmadszorra is meg kell fürdenem. Tönkrecseszem így a bőröm, megint kenegethetem a testem, mint valami nő.
Persze mire leérek a medencéhez, már hűlt helye sincs a mérgelődésemnek. Végül is nem kötelező úsznom, vagy nincs igazam? A derekamra csavart törölközőt hanyagul Asamééhoz dobom, majd leülök a medence szélére és belelógatom a lábaimat. Figyelem őt, amint oda-vissza úszik, így megszabadulva a feszültségtől, kimerítve magát, hogy megnyugodhasson. Ismerem ezt, én is alkalmaztam, bár tény, hogy csak ebben a hodályban volt igazán értelme. Anyáéknál azt csináltam, hogy beálltam a zuhany alá, vagy egy párnába nyomtam a fejem és üvöltöttem, de megesett, hogy bringára ültem és addig tekertem, míg vissza nem zökkent az agyam a helyére.
Előre dőlök, mikor hozzám úszik és beletúrok vizes tincseibe. Sok vágy van bennem, de nem tudom, bármit is igazán akarok-e. Megzavar a feszültség, kibillent. Nem tudom, hogy kell kezelni, hogy mit csináljak, csak arra vágyom a legjobban, hogy vége legyen, nyugalom, biztonság, béke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése