247.

Asame

Megtámaszkodom Deon mellett a medence szélén és felnyomva magam, karjaimon megtámaszkodva csókolom meg őt gyengéden, majd visszaereszkedem a vízbe és megtámaszkodva térdein nézek szemébe. Nem igazán akarok mit mondani jelenleg, a csend néha amúgy is többet mond el, mint egy-egy feleslegesen elejtett szó. Én ezt vallom, bár Deon mellett egyre többet és többet beszélek, ami valahol jó, ha a számomra fontos dolgokat és eszméket oszthatom meg vele, de idegen és nem megszokott, főleg tőlem. Még Akihitoval sem beszéltem ennyit soha, mint amennyit mostanában Deonnal. Furcsa, érdekes, ugyanakkor mindenképpen kellemes... Végül mégis csak eljutok oda, hogy megtörjem ezt a csendet, mert most képes vagyok higgadtan beszélni a holnapi napról. Azokról a dolgokról, amikre nem csak nekem, de neki is és Nishidáéknak is figyelni kell. Nem Fei, mert a mai akcióm után biztos vagyok benne, hogy számíthatok visszavágásra cserébe a négy hulláért...

- Nem lesz egy könnyű menet a holnapi nap... - mondom csendesen. - Fei tombolni fog a dühtől és biztos vagyok benne, hogy kitalál valamit nekünk a versenyre - osztom meg a kölyökkel a gondolataimat. - Amiben biztos vagyok, hogy most az elsődleges szempont az én embereim kiiktatása lesz. Ryuuichi, a többi testőr... és megkockáztatom, hogy téged is meg akar majd kaparintani valahogy – árulom el neki, amiben sajnos egyre jobban biztos vagyok. - Azt akarom, hogy végig Kazukival legyél. Nem számít, mi történik máshol, de maradj mellette és a megbeszéltek alapján cselekedjetek – mondom neki komolyan. - Kazu tud segíteni, ha gond van és benne megbízhatsz teljes mértékben... igazából teljes mértékben feleslegesnek tartom, hogy tovább rágjuk ezt a csontot. Már minden lehetőséget számításba vettünk Nishidával, amit csak lehetett, egyelőre ennyi, amit tenni tudunk – mondom végül befejezve, amit mindenképpen meg akartam vele osztani. Végül kimászom a medencéből és a törölközőmért megyek. Nem tudom, mennyi lehet az idő, de számításaim szerint lassan Takashinak is meg kell érkeznie.


A szobámban már minden a megszokott medrében halad. Veszek egy gyors zuhanyt, felöltözöm és ismét magamhoz véve fegyverem és telefonom indulok el a konyhába, hogy kávét kérjek magamnak, telefonom csörgése azonban megakadályoz ebben. Az egyik testőr az. Két emberrel végeztek eddig... Elmosolyodom. A hír feldob. Már várom, mikor hív Fei, hogy elküldjön megint melegebb éghajlatra. Bontom a vonalat, ám amint megint teszek két lépést, ismét megszólal a telefon. Ryuu az. Takashi végre megérkezett, így egyelőre lemondok a kávémról és Akihitohoz megyek. Takashi megint megpróbál kirakni a vendégszobából, de most nem engedek kérésének és mikor Aki is beleegyezik, hogy maradjak, nekidőlök az ajtónak és várok türelmesen. Pár nap és rendbe jön. A tény megnyugtat, az azonban egy cseppet sem, hogy Takashi újabb adag nyugtatót ad Akinak, amitől megint aludni fog. Tudom, hogy megígértem, hogy nem faggatom, míg jobban nem lesz, de lett volna még hozzá pár kérdésem azért.


Hagyom magam kitessékelni a vendégszobából, bár nem szívesen. Taka recepteket nyom a kezembe és a lelkemre köti, hogy ha már én voltam olyan hülye és elsumákoltam a gyógyszer rendszeres szedését, Akinál ezt ne tegyem meg, mert abból komoly gondok lehetnek. Megígérem neki. A saját egészségem az enyém, de Akiéval nem fogok szórakozni. Ryuu kezébe nyomom a recepteket, amint a férfi távozik, majd visszavonulok dolgozószobámba és Nishidát hívom. Egyelőre nem keresem Deont, mert ha akar, itt megtalálhat. Most fontosabb, hogy beszéljek Nishivel.


Sokáig csörgetem őt, mire végre felveszi a telefont és hangján hallom, hogy nem a legjobb időpontot választottam a csacsogáshoz. Elnézést kérek tőle és gyorsan vázolom neki a jelenlegi helyzetet, miszerint folyamatosan, egyesével intéztetem el a nyolc testőrrel Fei embereit, amíg az a kínai kutya meg nem tanulja, hol a helye. Nishida őszintén felnevet és ez engem is mosolygásra késztet. Az egész beszélgetés nem tart sokáig, nincs mit rajta túlragozni és ezt ő is tudja jól, így mikor végre leteszem a telefont az asztalra, hátradőlve székemben gyújtok rá egy cigarettára és ismét nekiállok dolgozni a könyvelésen, ha már egyszer sikeresen félbehagytam.