Hallgatom Deon magyarázatát megint rágyújtva egy újabb cigarettára. Tisztában vagyok vele, hogy Tatsuki jól játszik a kártyáival, de Deonon nem vagyok hajlandó alkudni. Engem nem izgat, mit kér cserébe az információkért, a yakuzavilágban megszokott, hogy nem mindig a pénz dominál. Elgondolkodom néhány dolgon és Deon azon kijelentését megmosolygom, hogy nem került elég közel az alvilághoz. De, csibém, tegnap is elég közel kerültél hozzá... fogalmazzunk úgy, hogy mínusz húsz centire... Mindenesetre nem szólok bele a magyarázatába, megszoktuk egymás mellett, hogy végighallgatjuk a másikat, és csak utána érvelünk, ellenérvelünk, így türelmesen kivárom, míg befejezi a mondandóját.
- Nos, az én meglátásom az – kezdek bele, miután Deon befejezi, amit akart -, hogy Tatsuki előnyös lépés lenne nekünk. Amit kér vagy akar azért cserébe, hogy segítsen... őszintén szólva elég mindennapos ebben a világban, viszont téged én magam akarlak tanítani. Nem mondom, hogy nem segíthet be, ha ő úgy látja, de sem utódot nincs kedvem kajtatni neki és nagyon nem is érdekel mások betörése sem – biztosítom Deont arról, hogy nem állt szándékomban ezen dolgokat teljesíteni. Választottam és innentől kezdve, hogy ő lett a szerencsés, nem szándékozom mással foglalkozni, még csak annyira sem, hogy ránézzek. Az áruszerzés remek elfoglaltság, de egy idő után unalmas. És az sem egy elhanyagolható tényező, hogy néha bármennyire is kiidegel Deon, szeretem és itt vége is a mondatnak. Beszélnem kell Tatsukival, így elgondolkodom, ezt mikor ejthetnénk meg. Túlságosan szorít az idő ahhoz, hogy órákig elmélkedjek azon, elfogadom-e azt, amit kínál. - Te mit lépnél a helyemben? - kérdezem meg őt is a dologról, mert érdekel a véleménye és végre itt az ideje, hogy elkezdjen tanulni is, nem csak a harcművészetekről, de ezekről is. A legegyszerűbb pedig, ha így tanítom. - Egyelőre te leszel az összekötőm Tatsukival – jelentem ki végül. - Hogy meddig, nem tudom, de azt a telefont mindenképpen meg akarom ejteni még a verseny előtt, lehetőleg minél hamarabb, ugyanis az idő az, amiből jelenleg kurva kevés van nekünk – kínálom meg egy cigivel és magam is megint rágyújtok. Kezdem megint átvenni az ügyeletes gyárkémény szerepét, de most erre van szükségem. - Mellesleg az informátorhálózat elég jól kiépített rendszer. Hitsuji barom volt, mert nem tudta használni és most mindenképpen szükségem van egyre, míg Akihito fel nem épül. Ne érts félre, nem helyettest keresek, mert ha meg tudunk egyezni Tatsukival, mindenképpen igényt tartok a továbbiakban is a szolgálatára. Viszont a tetoválószalont neked kell megszerezned, ha igényt tartasz rá - jelentem ki komolyan. - Nem most – teszem hozzá. - Egyelőre játsszuk tovább a játékunkat Feijel, aztán majd szombaton kiderül, hogy továbbra is tanítalak majd, vagy átveszed a helyem és Tatsuki fog neked segíteni mindenben. – Nem készülök meghalni szombaton, de ezt is figyelembe kell vennünk, bármennyire is tetszik vagy nem tetszik ez a helyzet Deonnak. Benne van a pakliban, ahogy az is, hogy Fei átbassza a fejem és ahelyett, hogy ő maga jönne el oda szombaton, a kutyáit uszítja rám. - Csakhogy tisztán láss a szombattal kapcsolatban – mondom kimérten. - Felkészültem arra a lehetőségre, hogy Fei átbassza a fejem és ahelyett, hogy ő maga jönne el, rám uszítja a kutyáit – mondom komolyan. - Ezért is szükséges tudnom, milyen lépésekre készül. - Nishida ugyan azon lesz, hogy elterelje a vérebek figyelmét, de mint azt mondtam, okozhat nekünk meglepetéseket még az a szarházi - mondom tárgyilagosan. - Mellesleg – pillantok az órámra –, el kellene intéznem még néhány dolgot a városban este. Szeretek megbizonyosodni arról, hogy betartják-e a játékszabályaimat az ellenfeleim vagy sem – mosolyodom el, majd felállok és Deonhoz lépek. - Intézd el nekem azt a telefonbeszélgetést – kérem őt és állát megfogva gyengéd csókba vonom. Na igen, ez azért úgy most hiányzott, bármennyire is szar bevallanom ezt magamnak. Miután ajkaink elválnak, magamhoz ölelem őt. - Szokd meg a durvaságom – mondom csendesen. - Nem ellened irányul, ha tárgyalok, ez hozzám tartozik, olyankor nem érdekel, ki áll előttem, mint tárgyalópartner – vallok neki csendesen. - Ezt lehet szeretni, nem szeretni, de fogadd el... - lépek el tőle kicsit és visszaülve az ölembe húzom őt, miközben elővéve telefonomat először Ryuut hívom, hogy két órán belül álljon elő az autóval, majd egy újabb telefont ereztek meg és a kaszinót hívom.
Miután leteszem a telefont, komolyan nézek Deon szemébe.
- Hívd fel nekem Tatsukit – mondom határozottan, nem utasítva, csak kérve őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése