254.

Deon

Izgulok, hogy jönnek ki egymással, ki mit gondol a másikról, ráadásul mindjárt rajtam kezdenek egyezkedni, amitől felettébb kényelmetlenül érzem magam, de jogosnak kell ítélnem, ami azt illeti. Felhuppanok az asztalra a telefon mellé és hallgatom a beszélgetésüket. Végülis vannak mindhármunkban hasonlóságok, úgyhogy nagy gond nem lehet, ha meg mégis, én itt vagyok, majd megpróbálom tompítani az éleket. Mindenesetre azért remélem, hogy az én közbenjárásom nélkül is képesek emberi hangot megütni egymással. Ez sikerül is, engem éget be és ettől moroghatnékom támad, s persze morgok is, méghozzá égő arccal. Naná, hogy ezen Tatsuki felbuzdul és szekál tovább, de nálunk ez teljesen normális, ha nem így lenne, aggódnék, hogy megbetegedett, vagy valami hasonló nyavalya van vele, de hogy Asame csatlakozik hozzá és egy értelmező kéziszótárt kér tőle hozzám, azon nagyon elképedek. Meglepetten pislogok rá párat, de vissza kell vágnom a pirszingesemnek, úgyhogy nem érek rá olyasmivel foglalkozni, hogy döbbenten bámuljam őt, amiért összejátszik ellenem Tatsukival. Amúgy kinézem abból a bolondból, hogy komolyan ír egy nagy adag infót rólam Asaménak, de akkor valami főben járó bűnt fogok elkövetni rajta, az tuti. Bár ezt kiérdemli azzal is, ahogy beolt. Kiakadva kiabálok választ neki, ő pedig szakad a röhögéstől. Szinte látom magam előtt, amint felül a kanapén, a mellkasáról az ölébe bucskázik a telefonja és előkotor farmerja zsebéből egy cigit, közben pedig természetesen rákontráz arra, amit mondok. Finoman pattan kezében az elegáns, felpattintós fedelű gyújtó, én pedig vicsorogva morgok neki egy burkolt fenyegetést. Ismerem ezt a hangot. Pont olyan, mintha egy kanos oroszlán jelezné a kiszemelt nősténynek, hogy "hát, babám, te most meg leszel baszva, de rendesen", úgyhogy mielőtt a "Hűűűű!" után bármit mondhatna, hülyének nevezem egynéhányszor és hadonászok, mint egy eszelős. Asame mulat egy kicsit rajtunk, ám azért feláll és hozzám lép, hogy a fülembe súgja, "Nyugi.", majd visszaül a székébe. Hangjától kellemesen megborzongok, de helyre kell tennem Tatsukit, úgyhogy a magam módján utasítom rá, hogy arról beszéljen, ami Asamét is érdekelhet. Persze érzem, hogy ezzel csapdába léptem, pirszingesem azonban vagy nem jön rá, vagy pedig nem akar tovább szívózni velem most.


Szexi hangom? Ez totál hülye! Megint lángba borul a képem, mert eszembe jut, hogy Asame korábban azt kérte, ne fojtsam vissza, és ez így összességében totál gáz. Mindenesetre nem lehet Tatsukié az utolsó szó egy ilyen csevejben, úgyhogy morgok neki egy "Kapd be magadnak."-ot, amit egyébként tudom, hogy imád hallani tőlem, azzal ideiglenesen fegyverszünetet kötünk és ő folytatja a konzultálást Asaméval. Azért kiélez nekem egy kis helyzetet, miszerint célpont vagyok, ezért még jobban tartsam be, amit kért tőlem, de ezt nem kell kétszer mondani, természetesen nekem is az a célom, hogy épségben maradjak a rosszfiúm mellett. Ő ugyancsak nem tagadja meg magát, vagy a harcias vérét, hiszen megmondja frankón Tatsukinak, hogy jobban örülne, ha Fei megint nem tartaná magát a megállapodásukhoz, ezáltal még pár emberével végezhetnének a kiküldött vérebek. Ezen mosolygok egyet, de csak nagyon kicsit, az viszont letaglóz, hogy hallok egy nagyon is ismerős nevet. Wong Luo Lux... Felnyögök és megrémülök, mikor az arc is társul ehhez a névhez. Nekem kell megmondanom, ő kicsoda és az, hogy Tatsuki Feijel egy témában említi egykori mentoromat, nagyon... nagyon-nagyon rossz érzéssel tölt el. Ráadásul visszatért nem sokkal a vadászkopó érkezése után Japánba és még az apámat is felkereste. Mondanom sem kell, a hideg futkos a hátamon és úgy érzem, még a hajam is az égnek áll. Csak őt ne...! Nincs kedvem "ruccanni egyet az öreggel", szóval mindig ezt fogom mondani, ha megpróbál elérni, az ötletért kössz, Tatsuki.


Érzem, hogy elbeszélnek kicsit egymás mellett ő és Asame, vagyis inkább Tatsuki nem hajlandó harapófogót alkalmazni, mert úgy van vele, ha infóhiány miatt hibázik, vagy valami balul sül el, mindent ráterhel a megbízójára, Asame meg nem az a szószátyár típus, úgyhogy kicsit besegítek nekik. Ismerem mindkettőjüket, és ilyen helyzetben igenis szükség lesz rám, meg arra, hogy gyorsan felismerjem a helyzetet. Mindketten remekek a "szakmájukban", tudják is egymásról, de ha nem hajlandók egyezkedni ilyen módon, hogy az elején kicsit jobban próbálnak egymásra hangolódni, akkor könnyen csalódhatnak egymásban, azt viszont én nem akarom.



Végülis az első beszélgetésüket sikeres küldetésként könyvelhetem el és némi dicséretet is kapok a kedvenc csókom formájában is, úgyhogy elég jó kedvem van néhány igen rossz hír megtudása ellenére is.

- Félni? - kérdezek rá meglepetten. - Pedig nem vagyok ijesztő, vagy igen? - és tettetetten végignézek magamon. Nem vagyok túl magas, bár japán átlaghoz képest talán mégis, vékony testalkatú, kicsit lányos srác vagyok és jelenleg elég hanyagul öltöztem fel, de mentségemre legyen, hogy siettem. Az viszont jó, hogy sem a szaké, sem pedig Tatsuki parfümjének illata nem érződik rajtam, mert ha másképp lenne, már kaptam volna Asamétól a fejemre szerintem. Vagy csak a saját cigijétől nem érzi? Remélem, már maradéka sincs rajtam. - Én ne hagyjam? - kérdezem nagyot nézve. - Te ne hagyd - passzolom játékosan vissza. - De egyébként igyekezni fogok. Ezért is jó, hogy én vagyok köztetek az összekötő, mert szerintem szétszednétek egymást és csak azután nyújtanátok a másiknak békejobbot, így viszont van némi esély rá, hogy a szétszedős rész kimarad - árulom el őszintén a véleményemet. A kérdésre elmosolyodom, majd megrázom a fejem. - Kedvem lenne, de megőszülsz, mire útra kész lennék - és megemelek pár még nedves tincset a hajamból. - Siess vissza, addig beleolvasok a könyvedbe - búcsúzom így Asamétól, majd még nyomok egy csókot a szájára, azzal magamhoz veszem töltővel együtt a Nokiám és a szobája felé veszem az irányt.


Út közben térülök el, mert a saját szobámból szükségem van Kapocsra, és ha már ott vagyok, nem fészkelem be magam Asame fürdőjébe, hanem a sajátomban vetkőzöm le, kenem be a bőrömet krémmel, mert a mai nap után nem fog neki ártani, majd míg száradok, megszárítom a hajam és megfésülködöm. A zuhanytálcában már hűlt helye sincs az ázott ruháimnak, úgyhogy azzal nem kell törődnöm, ellenben alsónadrágot, pólót és a két telefonomat magamhoz véve átcsattogok Asame szobájába. Ott bekucorodom a takaró alá, kislámpát kapcsolok és elkezdem olvasni azt a könyvet, amit az ő kezében láttam, mert kíváncsi vagyok, mi érdekli őt.