255.

Asame

Elmosolyodom, mikor Deon végigméri magát arra a kijelentésemre, hogy kezdek félni tőle, de ennyiben hagyom a dolgot, s mikor közli velem, hogy nekem nem kéne idegesítenem magam, megcsóválom fejem. A kettő közt azért van némi különbség és ezt szándékomban áll majd el is magyarázni neki, de nem most. Őszintén nevetek fel, mikor megemelve pár vizes tincset hajából tájékoztat arról, hogy beleőszülnék, mire végezne a készülődéssel, így mikor elköszön tőlem... vagyis majdhogynem szabályosan kidob, és arra kér, siessek vissza, csak aprót bólintok és magamhoz véve kabátomat indulok el az autóhoz. Benézek még Akihitohoz is, s békés arcát látva hagyom pihenni. Talán végre nyugodtan alszik ma éjjel. Majd holnap, ha jobban lesz, beszélek vele kicsit, hogy végre megtudjam, miért verette meg ennyire Fei. Míg az autóhoz megyek, elgondolkodom azon, amit Deon mondott. Lehet, hogy a Káma Szútrát kellett volna otthagynom az éjjeliszekrényen és nem a Párna könyvet? Lényegében már mindegy is. Beülök az autóba, majd Ryuu beindítja a motort és végre elindulunk.


Útközben elgondolkodom mindazon, amit Tatsuki mondott nekem. Ha nem jött rá még ő sem, hogy Hiroto egyelőre nekünk dolgozik, akkor a kölyök vagy kurva jól játssza a szerepét, vagy tényleg átállt a kínai pincsi oldalára. Majd meglátjuk. Hiro is azt az információt ejtette el Nishidának, hogy Fei készül valamire, de még nem sikerült kiderítenie, mire... Mindenesetre kíváncsi leszek, mire jut Tatsuki és mire Hiroto...


A visszapillantótükörben testőrömre pillantok. Tekintetünk találkozik és kérdőn néz rám, hát nem váratom meg őt a mondandómmal. A mellette ülő - erős túlzással – férfi, Shinji nem régiben került a házhoz és Ryuu a pártfogásába vette őt, hogy kitanítsa. Ha most itt van, valószínűleg Ryuu megbízik benne annyira, hogy nekem se legyen okom nem bízni benne.

- Mi a véleményed arról a fickóról, akivel Deon találkozott? - kérdezem meg tőle csendesen. Kíváncsi vagyok, ő mit mond róla, hiszen ha jól sejtem, látta őt.

- Megbízhatónak tűnik, ugyanakkor veszélyforrás is, ha csak azt nézem, hogy jelenleg Feihez tartozik az üzlet, ahol dolgozik. Azonban láttam rajta, hogy neki fontos, hogy Deont biztonságban tudja... Az üzenet, amit neked küldött, gondolom, ajánlat volt arra, hogy segít neked, bár úgy vélem, ez csak addig lesz így, míg az érdekeitek ugyanazok - mondja komolyan, mire elmosolyodom. Ryuuichi percek alatt képes bárkiről bármit megtudni pusztán abból, ahogy viselkedik, néz, vagy beszél, és remekül kombinál. Ez tetszett benne mindig is.

- A férfi nem kispályás – mondom végül. - Olyan kapcsolatai vannak, amikkel lehet mit kezdeni azon felül, hogy díler és az sem mellékes, hogy meg akar szabadulni Feitől – közlöm tárgyilagosan testőrömmel. - Informátor és összekötő, mellesleg egész jónak tűnik, és nem kér sokat a melóért sem – nézek ki az ablakon és rágyújtok.

- Az a kölyök... Lassan tényleg vérbeli yakuza lesz belőle – mondja testőröm és hallom hangján, ahogy elmosolyodik. - Most már belátom, igazad volt vele kapcsolatban...

Az út további részét csendben töltjük el. A kaszinó nincs messze, de a forgalomnak köszönhetően beletelik jó háromnegyed órába, mire megérkezünk. Belépve az ajtón üzletvezetőm fogad. Már várt minket, de arca túlságosan is gondterhelt és ez nem tetszik. Azonnal hátramegyünk az irodába és leülve a gép elé várom, hogy Hiroki előálljon azzal, mi aggasztja.

- Asahito-sama itt járt – mondja végül, mire kicsit előrébb hajolok, várva, hogy folytassa a mondandóját. Mit akarhatott itt? - Igazából nem csinált semmit, csak játszott és közel százmillió jent kaszált. Vagy ennyire mázlista, vagy van valami trükkje, nem tudom – mondja őszintén, mire előveszem zsebemből a telefont és Asahitot hívom, reménykedve abban, hogy most nem egymás szájában vannak Yoruval.

- Ez viszonylag gyorsan ment – veszi fel a telefont és szól bele. Hallom a hangján, hogy vigyorog is a dologhoz, tehát várta a hívásom.

- Kellett egy kis zsebpénz? - kérdezem színtelen hangon. Elég gyerekes bosszú lenne ez azért, mert kihangosítottam őket Nishidáéknak. - Mi van, aranyom, nem tejel eleget a kaszinód?

- Kértem tőled valamit... - morogja. Ó, hát erről van szó... Egyesek rendkívül türelmetlenek tudnak lenni, ha nem kapnak meg valamit azonnal, amire vágynak. Bocs, babám, vannak fontosabb dolgok is a te nyűgödnél.

- Akkor kvittek vagyunk – jelentem ki. - Volt kicsit fontosabb dolgom is annál, minthogy a te nyűgöddel foglalkozzak.

- Ugyan már, szerintem nem kértem eget rengető dolgot az infóért cserébe.

- Felnőtt ember vagy, Asahito, yakuza... Hadd ne én oldjam meg az életed – mondom ridegen.

- Ha én oldom meg, abból botrány lesz - közli velem egyszerűen. Mit vétettem én a kamik ellen, hogy vele büntetnek?

- Jó, várj egy kicsit – mondom morogva, miközben intek üzletvezetőmnek, hogy ha nincs több mondanivalója, távozhat. Így is tesz. Miután távozik, Morikawát és Naganot is tárcsázom és bekapcsolom a beszélgetésbe. Minden szarozás nélkül közlöm velük, hogy ha nem fejezik be Asahito csesztetését, én magam dobom fel őket az oyabunnál és azt nem teszik zsebre, amit kapnak. Kicsit kurvára elegem van amúgy is a dolgaikból. Itt az ideje, hogy végre lapítsanak. Annak idején, mikor Yorut helyben hagyták és feldobták a Szindikátusnál, miután bosszút állt, kezembe került néhány olyan információ, amit ha most odaadnék a Szindikátusnak, bajban lennének.


Befejezem a hívást és bontom a konferencia kapcsolatot, majd minden szó nélkül nyomom ki Asahitot is. Még átfutok néhány számlát a gépen, ellenőrzök pár könyvelési adatot, s miután mindent rendben találok, végre elindulhatunk haza.


Az út hazafele már jóval rövidebb, mint volt, így is későn érkezünk meg. Azonnal a szobámba megyek. Halkan lépek be az ajtón, Deon már alszik, így csak elmosolyodom. Óvatosan veszem ki kezéből a könyvet, majd ledobálom magamról a ruháimat és befeküdve mellé oltom le a villanyt. Magamhoz ölelem a kölyköt és lehunyom szemem, hogy végre pihenhessek egyet. Kemény lesz a holnapi nap...