A könyv nagyon tetszik. Tele van szenvedéllyel, valósággal sodornak a szavak a következőre. Falom a mondatokat, velük együtt az oldalakat, nem bírom letenni sem, ahogy az idő sem érdekel és valahogy azt sem tudom nagyon bánni, hogy Asame nincs itt. Fantasztikus és érdekes, néha csípős, néha humoros, de mindenképpen nagyon változatos, nem lehet megunni. Csak a görcs a derekamban ébreszt arra rá, hogy megállás nélkül olvastam egy órája, úgyhogy lejjebb helyezkedem, majd már folytatom is. Rövidesen a betűk folyammá válnak a szemeim előtt, összefolynak, végül minden elsötétül és kellemes álomba ringat a fáradtság, ami rám tört olvasás közben.
* * *
Erős kéz fog könnyen egy forró testhez, én pedig idült mosollyal fordítom fejem felé, hogy alvó arcát nézhessem a reggeli fényben. Olyan mélyen sikerült beszunyálnom, hogy észre sem vettem, amikor megérkezett, ami abból a szempontból jó, hogy kipihentem magam, mert végre altató nélkül képes voltam a mély alvásra, abból a szempontból viszont már nem olyan jó, hogy az éber alvás hasznos. Mindegy, Asame mellett nagyon nincs mitől tartanom és most az ő arca is teljesen békés. Nem tudom, hogy felkeltsem-e, vagy hagyjam még békén, abban viszont biztos vagyok, hogy ha csak megmozdulok, ébren lesz. Vicces...
Hosszú ideig figyelem, tekintetem a hajára siklik ábrázatáról, majd onnan nyakára és vállára. Szerelmet érzek és vágyat, ha ránézek. Valami olyasmit, amitől folyton ölelni akarom őt, de nem akarok a rajongásommal a terhére lenni, belefojtani őt az érzéseimbe. Meg akarom hagyni a szabadságát, cserébe a sajátomat sem kell feladnom, de nélküle senki lennék. Semmi, csak egy szánalmas emberi roncs, pedig még fel se nőttem. Most pedig minden az ölembe hull, amit megkívánok, persze csak következetesen és ez nagyon tetszik. Nem örülnék, ha az első szóra, érdem nélkül kapnék meg bármit, szeretek küzdeni a céljaimért, mert értékké teszik az elérendőket.
Tatsuki is eszembe jut, mert nem mondott még Asame véleményt. Nagyon érdekelne, hogy vélekedik róla, mit gondol, mit hozott össze a tőle megtudottakból, meg majd az arcára is kíváncsi leszek, mikor meglátja, hogy fest a pirszingesem. Nyilván nem lesz akkora meglepetés, hogy tetovált és felékszerezett, mégis látni akarom Asame arckifejezését.
És vajon tegnap mi volt? Ezt is jó lenne tudni. Hogy a kíváncsiság milyen egy szemét dolog...! Megértem, miért mondják, hogy kifúrja az ember oldalát, most az enyém is lyukadna, ha hagynám, de nem hagyom. Ehelyett közelebb csúszom a mellettem fekvő férfihez, felé fordulok és átkarolom, majd nyomok egy puszit a vállára. Ki kéne szólni valamelyik testőrnek, hogy hozzon nekünk kávét, nekem reggelit, de képtelenség szerintem kimászni Asame mellől úgy, hogy ő tovább durmoljon. Nem beszélve arról, hogy hamarosan be kell gyógyszereznem magam, a delíriumot pedig még mindig határozottan ragaszkodom hozzá, hogy egyedül éljem túl.
* * *
Erős kéz fog könnyen egy forró testhez, én pedig idült mosollyal fordítom fejem felé, hogy alvó arcát nézhessem a reggeli fényben. Olyan mélyen sikerült beszunyálnom, hogy észre sem vettem, amikor megérkezett, ami abból a szempontból jó, hogy kipihentem magam, mert végre altató nélkül képes voltam a mély alvásra, abból a szempontból viszont már nem olyan jó, hogy az éber alvás hasznos. Mindegy, Asame mellett nagyon nincs mitől tartanom és most az ő arca is teljesen békés. Nem tudom, hogy felkeltsem-e, vagy hagyjam még békén, abban viszont biztos vagyok, hogy ha csak megmozdulok, ébren lesz. Vicces...
Hosszú ideig figyelem, tekintetem a hajára siklik ábrázatáról, majd onnan nyakára és vállára. Szerelmet érzek és vágyat, ha ránézek. Valami olyasmit, amitől folyton ölelni akarom őt, de nem akarok a rajongásommal a terhére lenni, belefojtani őt az érzéseimbe. Meg akarom hagyni a szabadságát, cserébe a sajátomat sem kell feladnom, de nélküle senki lennék. Semmi, csak egy szánalmas emberi roncs, pedig még fel se nőttem. Most pedig minden az ölembe hull, amit megkívánok, persze csak következetesen és ez nagyon tetszik. Nem örülnék, ha az első szóra, érdem nélkül kapnék meg bármit, szeretek küzdeni a céljaimért, mert értékké teszik az elérendőket.
Tatsuki is eszembe jut, mert nem mondott még Asame véleményt. Nagyon érdekelne, hogy vélekedik róla, mit gondol, mit hozott össze a tőle megtudottakból, meg majd az arcára is kíváncsi leszek, mikor meglátja, hogy fest a pirszingesem. Nyilván nem lesz akkora meglepetés, hogy tetovált és felékszerezett, mégis látni akarom Asame arckifejezését.
És vajon tegnap mi volt? Ezt is jó lenne tudni. Hogy a kíváncsiság milyen egy szemét dolog...! Megértem, miért mondják, hogy kifúrja az ember oldalát, most az enyém is lyukadna, ha hagynám, de nem hagyom. Ehelyett közelebb csúszom a mellettem fekvő férfihez, felé fordulok és átkarolom, majd nyomok egy puszit a vállára. Ki kéne szólni valamelyik testőrnek, hogy hozzon nekünk kávét, nekem reggelit, de képtelenség szerintem kimászni Asame mellől úgy, hogy ő tovább durmoljon. Nem beszélve arról, hogy hamarosan be kell gyógyszereznem magam, a delíriumot pedig még mindig határozottan ragaszkodom hozzá, hogy egyedül éljem túl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése