26.

Asame

Ellépek előle teljesen, felvéve a gyakorlókardot és egy kicsit nekiállok gyakorolni. Ez mindig megnyugtat és teljesen kiüríti az agyam. Amolyan könnyed felszabadulása ez az elmémnek. Lassan csinálom a mozdulatokat, hagyva, hogy a mozdulat vezessen, ahogy azt az előbb neki próbáltam magyarázni. Gondolataim Akihitora terelődnek. Biztos vagyok benne, hogy mellette a kölyök éppúgy tanulhat, mint mellettem. És még kap is egy elviselhető társaságot. Bár nem tudom, szájkaratéban melyikük lesz a jobb. Akihitot sem kell félteni, ha erről van szó. Már most mulattat a gondolat, és valahol sajnálom is egy kicsit, hogy lemaradok a kettejük beszélgetéseiről, de van egy olyan érzésem, hogy lesz még rá időm megtekinteni. Mindenesetre a munkát nem hanyagolhatom el. Ki kell derítenem, ki az, aki elég bátornak képzeli magát ahhoz, hogy sikkasszon. Nem a pénz érdekel, sokkal inkább az, hogy mennyire bízhatok meg az embereimben. Mert ez az első és legfontosabb.


Befejezem a gyakorlatot és visszarakom a kardot a helyére.

- Asame-sama, megérkezett Akihito – szólal meg végül Ryuu. - És várják fent... - teszi még hozzá kimérten.

- Megyek – felelem. - Vigyázz rá, míg idetalál Akihito – indulok meg kifele a dojoból. Meghajlok, mielőtt távoznék, majd egyenesen az öltözőbe megyek, átöltözöm, végül felmegyek a dolgozószobámba, hogy megkezdjem a tárgyalásokat az egyik új üzleti partneremmel, Wulong Fei-jel.