261.

Asame

Átkarolom Deon derekát és hagyom őt bújni. Nem lehet könnyű neki. Belecsöppent egy olyan helyzetbe, amire talán nem is gondolt, hogy egyszer idáig eljut. Gyengéden simogatom a hátát kicsit nyugtatva őt.

- Ha jobban meggondolom, talán meg – heccelem őt kicsit. - A 147-ik oldalon tartottál, bár azt ne kérdezd, sorra pontosan hol – mosolyodom el. - Nem akarod elmondani, hogy mi a baj? - kérdezem kedvesen, hagyva neki választási lehetőséget arra, hogy ha akar, mesél, ha nem, akkor nem. Tulajdonképpen az is tökéletesen megfelelne, ha még pár percig így maradnánk, de vissza kell térnünk majd a munkához is, legalábbis nekem mindenképpen, ha rendesen fel akarunk készülni az estére és Fei esetleges meglepetésére.


Még engedélyezek magunknak pár percet, pár igencsak hosszú percet, amit most nem bánok és ha nem lenne még hátra néhány elintézendő dolgom, biztos, hogy a versenyig nem mozdulnék innen egy kicsit sem, de muszáj lesz.

- Szeretem, amikor ilyen bújós dög vagy – suttogom fülébe rögtönzött vallomásom és csókot lehelek nyakára. - Nem szívesen, de lassan neki kéne állnom azoknak a telefonoknak és gondolom, te is szeretnéd megejteni a sajátjaidat – mondom csendesen. - Ha beszéltél édesanyáddal és Tatsukival, várlak a dolgozószobában - kérem őt, de még mindig nincs kedvem megmozdulni. Végül csak megemberelem magam, de ahelyett, hogy kitenném Deont az ölemből, vele együtt állok fel. - Van egy aprócska problémám, csibe – osztom meg vele a dolgot elmosolyodva. - Rohadtul nincs kedvem elengedni téged – mondom komolyan, de végül leteszem őt az íróasztalra és gyengéd csókba vonom. Rendben, Asame, ideje végre megkomolyodnod kicsit a mai napra, különben kurva nagy szarban leszel. Miután ajkaink elválnak, összeborzolva a kölyök haját lépek el előle és indulok el végül kifelé. Az ajtón kilépve nagyot sóhajtok és újra visszaveszem a rideg yakuza szerepet és azt az álarcot, amivel könnyebbé válik dolgozni és gondolkodni.


A dolgozószobába lépve azonnal fülemhez emelem a telefont és már tárcsázom is azokat az éttermeket és üzleteket, ahonnan még hiányzik néhány könyvelési adat, majd miután ezzel is végzek, hívom Nishidát. Egyelőre nem mondok neki túl sokat arról, amit tegnap este beszéltünk Tatsukival, majd később ráér megtudni, így csak annyit kérek, hogy az emberei nagyon figyeljenek oda az este, nem csak egy esetleges nyílt támadásra, hanem Kazukira is, amíg nem tudjuk, mit akar az a köcsög.