Remekelek, ami azt illeti. Asaménak sikerült olyan feladatot adnia, ami testhez álló a számomra, megcsillogtathatom a kreativitásomat, az ügyességemet és a precizitásomat. Persze csapatmunka kellett Shinjivel, de a srácnak egyértelműen az a célja, hogy sikereket halmozzon, akárcsak nekem. Ráadásul kitalálhattam, hogy maradjunk láthatatlanok és ha Shin ügyes, lesz egy frankó kabátom, amire később szükségem is lesz. Aztán Asame valami olyasmit mond, amitől minden örömöm és sikerélményem huss, elviszi a szél. Az arcomra körülbelül ennyi ül ki: Heeeeeeeeeeeeeeeeeee???
Mi az, hogy ne értesítsem Tatsukit?! Gondolod, hogy ott fogok csövelni órákig tök egyedül és enni a kefét, hogy veletek mi van?! Gondolod, én azt kibírom?! És ha bealszom? Ki kapar össze?! Arról nem is beszélve, hogy nyilván te sem díjaznád, ha a magánkéródat valaki olyan használná a tudtodon kívül, akiben megbízol és akinek az élete fontos a számodra! Baszd meg, Asame! Igen, baszd meg, ebbe nem megyek bele! Elvörösödöm a rám zúduló indulatoktól és villámokat kezdenek szórni a szemeim. Lehet, hogy szőke lett a hajam, de ugyanolyan hisztis méregzsák vagyok, mint fekete séróval voltam és nem rakod zsebre most sem, amit tőlem kapsz, ha azt képzeled, nem fogom értesíteni Tatsukit!
Mielőtt kirobbanna belőlem az ugatás, befogom a számat, méghozzá azonnal mindkét kézzel, hiszen nem Ryuuichi és Shinji előtt kellene ordítoznom Asaméval. A düh így is egyértelmű, mert a villámok mellé tűzcsóva is társul és a „Menten megöllek, ha nem adsz valami épeszű magyarázatot erre a bődületes faszságra!”-féle kisugárzás. Persze ezzel nincs gond, Asame esze nagyon is a helyén van, úgyhogy csak mérgesen fújtatva járok egy kört a szobában, mielőtt bármit mondanék vagy odaadnám neki a Nokáit. Belátom, hogy kell, mert teljes mértékben egyetértek azzal, amit mond, csak tudom, hogy szopatni akarja Tatsukit, amire meg nem akarok lehetőséget biztosítani, mert ha nekiállnak a fejem felett marni egymást, én kiugrom az ablakon, az tuti. Hirtelen torpanok meg és csapok két tenyérrel az asztalra és vésem bele a tekintetem Asame szemeibe.
- Nem tudom, hogy gondoltad, hogy én mit csinálok egy üres lakásban, de ha az a terved, hogy tényleg csak akkor szólsz Tatsukinak, ha Fei emberei elrabolják Shinjit, akkor nekem kurvára nem éri meg ott dekkolni a kecóban, mert ha esetleg mégsem jön össze a kínaiak dolga, én legalább a fél éjszakát semmittevéssel tölthetem, amihez semmi kedvem! De mondok jobbat! Tatsuki megbízik bennem és nem akarom elbaszni, mert nehezen érdemeltem ki a bizalmát! - dühöngök. - Ha egymás tökeit akarjátok szorongatni, kiállok a képből és csináljátok, nem izgat, de asszisztálni sem fogok hozzá! Legyen fifti-fifti, Tatsuki tudjon időben róla, hogy a lakásán leszek, te tudsz róla időben, hogy küld egy ember tízre, aki igyekszik vigyázni a verseny zavartalanságára, ha érted, mire gondolok! - árulom el odavetve Asaménak a rejtett lapomat. Ezzel levágom a Nokiát az asztalra, nem így akartam, csak az indulat miatt így sikerült, majd sarkon fordulok és kiviharzom a dolgozószobából.
Mi az, hogy ne értesítsem Tatsukit?! Gondolod, hogy ott fogok csövelni órákig tök egyedül és enni a kefét, hogy veletek mi van?! Gondolod, én azt kibírom?! És ha bealszom? Ki kapar össze?! Arról nem is beszélve, hogy nyilván te sem díjaznád, ha a magánkéródat valaki olyan használná a tudtodon kívül, akiben megbízol és akinek az élete fontos a számodra! Baszd meg, Asame! Igen, baszd meg, ebbe nem megyek bele! Elvörösödöm a rám zúduló indulatoktól és villámokat kezdenek szórni a szemeim. Lehet, hogy szőke lett a hajam, de ugyanolyan hisztis méregzsák vagyok, mint fekete séróval voltam és nem rakod zsebre most sem, amit tőlem kapsz, ha azt képzeled, nem fogom értesíteni Tatsukit!
Mielőtt kirobbanna belőlem az ugatás, befogom a számat, méghozzá azonnal mindkét kézzel, hiszen nem Ryuuichi és Shinji előtt kellene ordítoznom Asaméval. A düh így is egyértelmű, mert a villámok mellé tűzcsóva is társul és a „Menten megöllek, ha nem adsz valami épeszű magyarázatot erre a bődületes faszságra!”-féle kisugárzás. Persze ezzel nincs gond, Asame esze nagyon is a helyén van, úgyhogy csak mérgesen fújtatva járok egy kört a szobában, mielőtt bármit mondanék vagy odaadnám neki a Nokáit. Belátom, hogy kell, mert teljes mértékben egyetértek azzal, amit mond, csak tudom, hogy szopatni akarja Tatsukit, amire meg nem akarok lehetőséget biztosítani, mert ha nekiállnak a fejem felett marni egymást, én kiugrom az ablakon, az tuti. Hirtelen torpanok meg és csapok két tenyérrel az asztalra és vésem bele a tekintetem Asame szemeibe.
- Nem tudom, hogy gondoltad, hogy én mit csinálok egy üres lakásban, de ha az a terved, hogy tényleg csak akkor szólsz Tatsukinak, ha Fei emberei elrabolják Shinjit, akkor nekem kurvára nem éri meg ott dekkolni a kecóban, mert ha esetleg mégsem jön össze a kínaiak dolga, én legalább a fél éjszakát semmittevéssel tölthetem, amihez semmi kedvem! De mondok jobbat! Tatsuki megbízik bennem és nem akarom elbaszni, mert nehezen érdemeltem ki a bizalmát! - dühöngök. - Ha egymás tökeit akarjátok szorongatni, kiállok a képből és csináljátok, nem izgat, de asszisztálni sem fogok hozzá! Legyen fifti-fifti, Tatsuki tudjon időben róla, hogy a lakásán leszek, te tudsz róla időben, hogy küld egy ember tízre, aki igyekszik vigyázni a verseny zavartalanságára, ha érted, mire gondolok! - árulom el odavetve Asaménak a rejtett lapomat. Ezzel levágom a Nokiát az asztalra, nem így akartam, csak az indulat miatt így sikerült, majd sarkon fordulok és kiviharzom a dolgozószobából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése