278.

Asame

Az a fél óra, amit még együtt lehetünk, most kétszer olyan gyorsan telik el, mint egyébként. Hagyom, hogy bújjon, s bár nem ígérhetem meg neki, hogy nem lesz semmi baj, igyekszem őt megnyugtatni szavak nélkül, hátát cirógatva. Ezt a már-már ismét csak idilli állapotot telefonom csörgése zavarja meg, én pedig kicsit megemelve magamat és a kölyköt is veszem ki zsebemből a készüléket. Ryuu keres. Készen állnak az indulásra. Kérek még magunknak pár percet, s kinyomva a készüléket kezemmel megkeresem Deon állát, majd megemelve fejét nézek szemeibe. Felesleges beszélnem, megérti, mit akarok neki mondani még így is, s gyengéden megcsókolom. Ki tudja, mikor tehetem meg ezt újra.

- Menjünk – lehelem ajkaira csendesen kérésemet, s felállva vele lassan leengedem ölemből. Elveszem a Nokiát az ágyról, és azt is a zsebembe csúsztatom. Mire leérünk az autóhoz, a testőrök már várnak minket.


A megbeszéltek szerint az egyik ruhaüzlethez megyünk, ami autóval egy jó fél órás kocsikázás. Mikor megérkezünk, Shinji és a testőr kiszállnak. Én is így teszek. Beszélni akarok még testőrömmel, mielőtt tovább indulunk.

- Ha bármi van, jelezz Ryuunak – kérem Shinjitől órámra pillantva, mintha csak azt tárgyalnám meg vele, hogy mikorra jövök érte. - Ha biztonságba helyeztük Deont, visszajövünk és felszedünk titeket – teszem még hozzá, mire mindketten bólintanak és mielőtt Shinji elmehetne, megborzolom a haját úgy, ahogy Deonnal is tenném, megvárom, míg belépnek az üzletbe és visszaülök az autóba. Shinji feladata most egyszerű, míg nem végzünk, addig az üzletben tartózkodik és úgy tesz, mint aki épp nagy műgonddal keres magának különböző ruhákat. Láthatta Deon stílusát, így nem aggódom azon, hogy nem olyat fog neki keresni, amilyet a kölyök nem díjazna.


Miután újra elindulunk, Deonra pillantok.

- Hol rakjunk ki?