279.

Asame

A hely nevének említésére rosszallóan pillantok Deonra. Az a klub Asahito területén van, de nem is ez zavar, sokkal inkább az, hogy tudom, mi van mögötte. A hülye ne tudná. Most azonban nem akadékoskodok és nem szólok semmit, csak Ryuu - a tükörből hozzám intézett – kérdő pillantására bólintok egyet, miszerint menjünk. Azért ezt a dolgot majd még megvitatjuk a kölyökkel, de nem most. Nincs hozzá túl sok kedvem és valószínűleg nem lenne egy rövid menet ez köztünk megint. Felmerül bennem az a kérdés, hogy honnan ismerhet Deon egy ilyen helyet, de ehhez nem kell sajnos lángelmének lenni, hogy tudjam, tekintve azt, hogy Tatsukinál fog meghúzódni. A kirakós egyszerű, bár annyira nem akarom összerakni, mint amennyire összeállt a fejemben a dolog. Azt hiszem, csibém, komolyan el kell beszélgetnünk egy-két dologról, ha ennek az egésznek vége.

- Majd felhívom, egyelőre te csak tűnj el – válaszolok a még szobájában kijelentettekre. Megértem az ezzel kapcsolatos aggodalmait, nekem sem célom villámhárítót gyártani belőle, de egyelőre Tatsuki akkor sem tudhat semmiről. Veheti ezt szívatásnak, mert részben valahol az a célom a dologgal, de veheti ezt óvintézkedésnek is, és inkább ez a dominánsabb. Ha megérti, megérti, ha nem, majd megfogja.


A forgalom miatt az út nem bizonyul éppen rövidnek, amit most annyira nem bánok, de valahol mégis zavar. Végül, közel egy órás autókázás után leparkolunk a kért helyen, ám mielőtt Deon kiszállhatna, még elkapom karját és gyengéd csókba vonom őt.

- Vigyázz magadra! - kérem csendesen, ajkaira lehelve a szavakat, bár tudom, hogy felesleges az egész, mert vigyázni fog. Mikor kiszáll az autóból, Ryuu azonnal indít és elindulunk vissza, hogy felszedjük Shinjit. Útközben megejtem azokat a telefonokat, amelyeket eddig nem akartam. Először Asahitot hívom és tájékoztatom őt arról, hogy nem Deont viszem a versenyre, hanem csak egy hasonmását. Elismerően hümmög egyet, majd bontja a vonalat. Remek, egyszer az agyamra fog menni azzal, hogy nem lehet vele normálisan kommunikálni. A következő, akit hívok, Nishida és Kazuki. Tájékoztatom a yakuzát a tervünkről és megkérem, hogy adja át ezt Kazunak is, mert fontos, hogy elhitessük mindenkivel, hogy akit a versenyen látnak, az tényleg Deon. Nem tudom, Morikawával és Naganoval mi legyen. Valószínűleg ott lesznek a versenyen, de nem szándékozom megosztani velük a terveim összes részletét. Végül mégis döntök és felhívom mindkettőt. Nem kérek, utasítok, hogy bármit is tapasztalnak ma a versenyen, fogják be a pofájukat és tegyenek úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Nagano közli velem, hogy ők nem jönnek. Keiyuu túlságosan is aggódik Hirotoért és inkább őt látogatná meg Nishidánál, de mivel ma Nishi sem lesz otthon, így ez ugrott, a versenyre pedig nem akar menni. Remek...


Az ötlet annyira nem lelkesít, de kisebb a kockázat, hogy megbukunk. Miután végzek velük, kinyomom a telefont és kibámulok az ablakon. Most is körülbelül egy óra az út, mire visszakeveredünk az üzlethez. Kiszállok az autóból és bemegyek Shinjiért meg a másik testőrért, majd végre elindulunk haza, én pedig estig elvonulok a szobámba olvasni.