- Asaméval az a gond, hogy ő nem csak ugat, de harap is, és mindezt baromi jól csinálja – felelem őszintén. - Egészen addig ugat rád, míg elhiteti veled, hogy nem veszélyes, majd amikor a legkevésbé várod, beléd mar... Ilyen szempontból Asame kiszámíthatatlan. - Felnevetek a második kijelentésen, mert ezt talán még a kölyök sem gondolhatta komolyan. - Kölyökkora óta ismerem azt a fafejűt, ahogy te becézgeted. Hidd el, tudja jól, hogy nem tudom szétrúgni a seggét, és nem is akarom, csak egyszerűbb heccelni és folyton a vérét szívni. Asame rengeteget változott az évek során és nem is csodálom, kapott rendesen leckét, nem csak az élettől, de az apjától is – jelentem ki, de nem kívánom folytatni a témát tovább. Nem azért vagyok itt, hogy Asame magánéletét tálaljam ki, hanem hogy megnézzem, mire képes a kölyök. És távol tartsam őt a dolgozószobától, ahol most egy igazi fenevad tárgyal Asamével. Sok mindent köszönhetek neki, valahol mindig vigyáztunk egymásra, hiszen szinte együtt nőttünk fel... És mellettem volt, mikor kellett... - Én megvagyok – vigyorgom. - Egész jól megy a dojo szerencsére, nincs miért aggódnom. És Asame sokat segít, hogy ez így is maradjon... Na, de nem ezért jöttem. Szeretném látni, mit tudsz – vigyorgok rá. - Na ne ijedj meg, nem szándékozlak elverni, csak egy-két gyakorlatot akarok veled megcsináltatni, hogy lássam, mennyire vagy reménytelen – nevetek fel. - Asame nagyon komolyan gondolja, hogy tanít téged, de arra rohadtul nem válaszolt, hogy miért... Neked mondott valamit ezzel kapcsolatban netán?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése