280.

Shinji

Megveszem azt a kabátot, amit Deon mondott, legalábbis próbálok olyat keresni, ami megy a stílusához. Majd meglátjuk, mennyire sikerül eltalálnom. Ahogy Asame kérte, válogatok még egy-két nadrágot és felsőt is a kölyöknek, kiegészítőket olyan stílusban, mint amilyenek rajtam vannak. Igyekszem húzni a dolgot, amíg lehet, de így is hamar végzek. Végül megérkezik Asame-sama is, kifizeti a cuccokat, amiket összeszedtem Deonnak, majd távozunk az üzletből. A ház előtt leparkolva kiszállunk az autóból, a főnök közli, hogy indulásig a szobájában lesz és ne zavarjuk semmivel, csak ha ég a ház. Aprót bólintok, majd a Deonnak vett cuccokat beviszem a szobájába és leteszem őket az ágyra. A délutáni rendetlenségnek nyoma sincs. Első utam ezután Ryuuichihez vezet, hogy segíthessek neki néhány dologban.

- Van valami, amiben tudok segíteni? - kérdezem meg tőle, mire csak nemet int a fejével. Szeretném magam hasznosnak érezni, nem csak akkor, ha már ott leszünk, hanem most is. - Szeretnék hasznos lenni – vallom be neki őszintén.

- Ne aggódj, az vagy már most is – mosolyog rám. - Mellesleg egész jól áll neked ez a szerelés – teszi hozzá. - Nincs már dolgunk amúgy – mondja csendesen. A hátralévő időben nagyon nem szólunk egymáshoz, végül eljön az indulás ideje is. Beülök Asame mellé a Mazdába, majd indít. Megcsodálom, ahogy vezet, nem gondoltam volna ezt főnökömről. Mikor megérkezünk a parkolóházba és kiszállok az autóból, köszöntöm Nishidát, ahogy Deon mondta, majd már lépek is le Kazukihoz. A srác tényleg elég közvetlen, ahogy azt Deon is mondta róla és hamar meg lehet vele találni a közös témát. Főleg, ha a kocsiról van szó. Az nem volt kikötve, hogy nem beszélgethetek vele mondjuk erről.

- Szép hangja van – dicsérem meg az autót, odalépve hozzá és végigsimítok a karosszérián. - Mennyi alatt gyorsul százra? - állok le cseverészni Kazuval.

- Tíz másodperc – feleli mosolyogva. - Te lennél akkor az ál-Deon – közli tényként, de kedvesen, mire elmosolyodom. - Gyújtasz? - kínál meg cigivel, de most nemet intek, épp eleget dohányoztam a mai nap folyamán. Kazu mesél az autóról, én pedig figyelmesen hallgatom őt néha-néha hátrapillantva Asame-samára, ahogy azt Deon mondta. Lassan kezdünk sokan lenni. Miután befut mindenki, megkezdődnek a bemelegítések. Kazu is rám vigyorog és megkérdezi, hogy megyek-e vele egy kört. Megyek, ez nem volt kérdés. Valahol mindig is vonzottak az ilyen tuningcsodák, de sosem telt rá, így most szívesen próbálom ki, még ha csak egy körre is az anyósülésről. Kazuki indít, majd kereket csikorgatva elhajtunk. Meg kell hagyni, kurva jól vezet.


Egy viszonylag elhagyatott részre érünk, mikor a kocsi rángatni kezd, majd egyszerűen leáll. Kazuki idegesen száll ki és nyitja fel a motorháztetőt. Én is kiszállok és mellélépek. Egy keveset értek az elektronikához, de ha tudok neki segíteni, meg fogom tenni, ám erre nem marad lehetőségünk. Két fickó jelenik meg az autónál hirtelen és leütik Kazut, engem pedig megragadnak. Próbálkozom ellenkezni velük, de ketten most erősebbnek bizonyulnak. Tehát bekövetkezik az, amitől Asame és Ryuuichi tartott. Úgy fognak le, hogy nem tudom megnyomni a jelzőt az órán, így egyelőre tehetetlen vagyok ellenük. Egy fekete terepjáróba tuszkolnak be, majd elindulunk. Most van lehetőségem jelezni Ryuunak és Asamenak, így azonnal meg is teszem, miközben elfeküdve a hátsó ülésen fájdalmat színlelek, hadd érezzék magukat nyeregben egyelőre.