Ahogy gondoltam, Deon padlón van, azonnal zokogva karolja át a nyakam. Most nem érdekli semmi, minden gátlása, félelme, távolságtartása, bizalmatlansága… minden félre lett benne pakolva és keresi bennem a menedéket. Alig tudom bezárni tőle az ajtót és levenni a cipőmet, de ebből a kettőből nem engedek. Nem ellenkezik az ellen, hogy felemeljem, ami csak még nagyobb aggódást vált ki belőlem. Nagyon meg fogja ezt még bánni Asame, de nem bosszút állok, hanem a szemére vetem a hülyeségét. Azt, hogy amit tett, azzal Deont kínozta meg. Mert ez a gyerek fél. Nem is, egyenesen retteg annak a szívtelen görénynek az elvesztésétől. Reszket a karjaimban és vigasztalanul zokog, nincs is magánál. Beszéltetem, bár előtte kénytelen vagyok alaposan a bőrébe csípni, hogy felébredjen a rémálomból, amely húzza magába, és minél értelmesebben, összetettebb mondatokban felel, annál inkább kezdek kicsit megnyugodni. Persze látom, hogy szétcsapta magát, behúzott egy liter kólát, meg valamennyi pizzát is elpusztított hozzá, a tombolását pedig egy üvegasztal és a közepébe hajított méretes kőelefánt bánta. Hát ezeknek annyi. De legalább Deon sértetlen. Testileg legalábbis az, a lelke pedig… igen, Asame, romokban és ezért szenvedni fogsz. Ugyanúgy, ahogy órákon át a kölyök is kínlódott.
Csend lesz. Deon reszketése teljesen megszűnik, a teste elernyed. Egyenletesen szuszog és ereimben szétárad a rémület. Ez kurva szar dolgot jelent! Azonnal rázni kezdem, megpaskolom az arcát, szólongatom, majd lerángatom róla a pulcsi egy részét és beleharapok a bőrébe. Kemény percek jönnek, már akkor felállok a kanapéról, emelve természetesen őt a karomban, mikor még el sem engedtem jóformán a fogaimmal a bőrét, hogy mire annyira magához tér, hogy hányjon, kiérjek vele a fürdőbe. Felébred, nyöszörög, megint könnyek folynak a szemeiből, de fókusztalanul mered a semmibe. Ráng, az izmai a benne lévő feszültségtől gyors ütemben húzódnak össze és engednek el. Sietősen a vécé elé térdeltetem, átkarolom és a mellkasomhoz fogom a testét, haját felfogom, s már rókázik is. Sajnos kénytelen vagyok a tincseit markolva a csésze felett tartani a fejét, de a fájdalom legalább ébren tartja és kiadhat magából mindent. Mikor végez, lihegve ernyed el, én pedig álló helyzetbe húzom és felemelve őt viszem a mosdókagylóhoz. Remélem, hogy nem fog újra hányni, de bebukom, némi savas löttyöt még öklendezik fel a kagylóba. Hát akkor most van vége. Megmosom az arcát, kiöblíttetem vele párszor a száját, aztán a földre ültetem. Még mindig nincs magánál, imbolyogva ücsörög ott, az eldőléshez azonban már van egy kis lélekjelenléte, így míg lehúzom a vécét és összetakarítok egy kicsit körülötte, úgy marad. Öltözhetünk át, de ez a legkevesebb. Nyeldekel és könnyezve néz rám fel. Zsebkendő keresek elő a farzsebemből, majd az orrához tartom, mint egy gyereknek. Pár fújtatás után végre orrot bír fújni. A megtelített pézsét a kukába dobom, aztán felkaparom a kőről a srácot és visszaviszem a kanapéra. Pár korty kólát diktálok bele, amit kelletlenül fogad csak el, ám tudom, hogy ilyenkor ez nyugtatja a gyomrot, Deon pedig ilyenkor tökéletesen sebezhető és irányítható. Miután túlvan a kólaiváson, lehámozom róla a pulcsit, lehúzom a pólóját és némi vacillálás után megfosztom a nadrágjától is, aztán visszavonulok a szobámba, ahol keresek neki pár göncöt. A pólóm lógni fog rajta, nadrággal azonban készültem, mert tudtam, hogy egyszer eljön ide újra és akkor esetleg szüksége lehet rá. Nagyobb a kelleténél, a célnak azonban megfelel. Lassan összeszedi magát, ezért egyedül öltözik fel, míg én is átvedlek tiszta ruhába. A szennyest összegyűjtöm és azonnal a mosógépbe dobom, persze a zsebeket kiürítem, majd szagoltatok Deonnal a gyógyszeréből és belediktálok még két korty kólát, aztán magamhoz karolom.
Csend lesz. Deon reszketése teljesen megszűnik, a teste elernyed. Egyenletesen szuszog és ereimben szétárad a rémület. Ez kurva szar dolgot jelent! Azonnal rázni kezdem, megpaskolom az arcát, szólongatom, majd lerángatom róla a pulcsi egy részét és beleharapok a bőrébe. Kemény percek jönnek, már akkor felállok a kanapéról, emelve természetesen őt a karomban, mikor még el sem engedtem jóformán a fogaimmal a bőrét, hogy mire annyira magához tér, hogy hányjon, kiérjek vele a fürdőbe. Felébred, nyöszörög, megint könnyek folynak a szemeiből, de fókusztalanul mered a semmibe. Ráng, az izmai a benne lévő feszültségtől gyors ütemben húzódnak össze és engednek el. Sietősen a vécé elé térdeltetem, átkarolom és a mellkasomhoz fogom a testét, haját felfogom, s már rókázik is. Sajnos kénytelen vagyok a tincseit markolva a csésze felett tartani a fejét, de a fájdalom legalább ébren tartja és kiadhat magából mindent. Mikor végez, lihegve ernyed el, én pedig álló helyzetbe húzom és felemelve őt viszem a mosdókagylóhoz. Remélem, hogy nem fog újra hányni, de bebukom, némi savas löttyöt még öklendezik fel a kagylóba. Hát akkor most van vége. Megmosom az arcát, kiöblíttetem vele párszor a száját, aztán a földre ültetem. Még mindig nincs magánál, imbolyogva ücsörög ott, az eldőléshez azonban már van egy kis lélekjelenléte, így míg lehúzom a vécét és összetakarítok egy kicsit körülötte, úgy marad. Öltözhetünk át, de ez a legkevesebb. Nyeldekel és könnyezve néz rám fel. Zsebkendő keresek elő a farzsebemből, majd az orrához tartom, mint egy gyereknek. Pár fújtatás után végre orrot bír fújni. A megtelített pézsét a kukába dobom, aztán felkaparom a kőről a srácot és visszaviszem a kanapéra. Pár korty kólát diktálok bele, amit kelletlenül fogad csak el, ám tudom, hogy ilyenkor ez nyugtatja a gyomrot, Deon pedig ilyenkor tökéletesen sebezhető és irányítható. Miután túlvan a kólaiváson, lehámozom róla a pulcsit, lehúzom a pólóját és némi vacillálás után megfosztom a nadrágjától is, aztán visszavonulok a szobámba, ahol keresek neki pár göncöt. A pólóm lógni fog rajta, nadrággal azonban készültem, mert tudtam, hogy egyszer eljön ide újra és akkor esetleg szüksége lehet rá. Nagyobb a kelleténél, a célnak azonban megfelel. Lassan összeszedi magát, ezért egyedül öltözik fel, míg én is átvedlek tiszta ruhába. A szennyest összegyűjtöm és azonnal a mosógépbe dobom, persze a zsebeket kiürítem, majd szagoltatok Deonnal a gyógyszeréből és belediktálok még két korty kólát, aztán magamhoz karolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése