A telefon megszólalása egyszerre basz el mindent és tesz helyre engem. Olyan vágyat érzek Deon iránt, amit ebben a helyzetben csak egy igazi hülye tenne nyilvánvalóvá. Ráadásul teljesen mindegy, hogy akarom őt, el fog utasítani, nem csak most, a későbbiekben is. Asame valahogy megszerezte magának mindenestől és ebbe, ha belepusztulok, se bírok belenyugodni. Mi a faszt csinált? Hogy volt erre képes? A fiú sokkal jobb, mint volt, megerősödött lelkileg is, csak nem értem, miért. Örülök, persze, de jobban örülnék, ha ez az én érdemem lenne. Mi van meg abban a férfiban, ami bennem nincs? Nem jövök rá, bármennyit gondolkodom is rajta.
Összekészülök, elvezetem Deont a kocsihoz, majd bepattanunk és indítok. Látom a srác arcán, hogy szarban a haza és csodálom érte, hogy mennyire összeszedetten képes viselkedni. Már láttam bevetés közben, tudom, hogy néha ilyenkor a legveszélyesebb, amikor mindenki más összeszarná magát vagy megtörne, és egyszerűen nem jövök rá, mi váltja ki belőle ezt. Ha tudnám, ránevelném, hogy mindig így kezelje a rizikókat és rettegne tőle a yakuzasereg. Most mégis aggódom érte, mert az esze jól jár, ügyesen kérdez, amiért kedvem lenne megdicsérni, ahogy a hajáért is, mert frankó lett, de most nem fogékony az ilyesmikre, ezért nem strapálom magam, de a szíve is a helyén van és az már borzasztóan sebzett, nem kell rá még egy karcolás, mert az lehet, hogy túl sok lesz. Kivételesen az ellenség pártját fogom és remélem, ha súlyos is a sebe, felépül belőle, mert ha most meghalna, Deon bármennyire is erős, megroppanna.
Talán ez hiányzik belőlem, az erő. A fizikai megvan, de a lelki lehet, hogy a kölyöknek nem elég. Képes lennék fájdalmat okozni neki, ösztökélni, ahogy eddig is meg mertem tenni, abban viszont sajnos kételkedem, hogy ha elveszítené Asamét, bármiben segíteni tudnék neki, amitől visszazökken a normális kerékvágásba. Az egy olyan törés lenne számára, ami vagy majdnem elpusztítaná, vagy pedig olyan vérmes kegyetlenné válna, mint a pártfogója, csakhogy Deon még őt is túlszárnyalná. Remélem, még mindig nem tudja, hogy az apja eladta őt Luxnak, mert az egy brutális leszámolást vonna maga után a srác értékrendjét ismerve.
A jobb pirszingét harapja be, vagyis komoly baj van. Mindig a balt rágja, ha oké minden, de amikor a jobb ékszer kerül a száján belülre, joggal aggódhatok érte és fordíthatok rá több figyelmet. Némi vacillálás után az öklére simítom a tenyerem és vigasztalom, igyekszem belé lelket önteni, ami persze nem megy. Miért is menne? Az élet megbonyolódik, ha szerelmes leszel. Tudom… pontosan tudom én is. És ez a rideg hang… Mondtam, hogy durvább lesz Asaménál. Még neki is fenyegetést mer megfogalmazni, szinte biztos vagyok benne, hogy üvöltözni, hisztériázni és ajtót csapkodni se fél a yakuzával, amitől lenyűgözővé válik a számomra. Igazi vadkutya a gyerek, ezt imádom benne. Nem fél semmitől és ez… pontosabban már van, amitől féljen és én bármennyire is akarom Asame halálát, hogy Deon az enyém lehessen, mindenhogy, nem ölhetem meg, mert azzal magam ellen dolgozom. Fasza kis csapda.
Ó, Fei halott?! Nagyszerű! Ez remek hír.
A fiú jelentést tesz nekem, aztán magához képest diszkréten összeomlik. Faszom belé, hogy ennyire szereti azt az embert! Hogy lehet valakit annyira imádni, ahogy Deon imádja őt?! Mit lát benne? Mitől olyan különleges a számára? Nagyon remélem, hogy a kölyök nem egy undorító romantikus lélek belül és nem azért zúgott bele a yakuzájába, mint vak ló a szakadékba, mert megdugta, mert akkor szétkapom a fejét és töltök bele még neki egy kis észt, hogy kompenzáljuk az érzelmi intenzitását.
Összekészülök, elvezetem Deont a kocsihoz, majd bepattanunk és indítok. Látom a srác arcán, hogy szarban a haza és csodálom érte, hogy mennyire összeszedetten képes viselkedni. Már láttam bevetés közben, tudom, hogy néha ilyenkor a legveszélyesebb, amikor mindenki más összeszarná magát vagy megtörne, és egyszerűen nem jövök rá, mi váltja ki belőle ezt. Ha tudnám, ránevelném, hogy mindig így kezelje a rizikókat és rettegne tőle a yakuzasereg. Most mégis aggódom érte, mert az esze jól jár, ügyesen kérdez, amiért kedvem lenne megdicsérni, ahogy a hajáért is, mert frankó lett, de most nem fogékony az ilyesmikre, ezért nem strapálom magam, de a szíve is a helyén van és az már borzasztóan sebzett, nem kell rá még egy karcolás, mert az lehet, hogy túl sok lesz. Kivételesen az ellenség pártját fogom és remélem, ha súlyos is a sebe, felépül belőle, mert ha most meghalna, Deon bármennyire is erős, megroppanna.
Talán ez hiányzik belőlem, az erő. A fizikai megvan, de a lelki lehet, hogy a kölyöknek nem elég. Képes lennék fájdalmat okozni neki, ösztökélni, ahogy eddig is meg mertem tenni, abban viszont sajnos kételkedem, hogy ha elveszítené Asamét, bármiben segíteni tudnék neki, amitől visszazökken a normális kerékvágásba. Az egy olyan törés lenne számára, ami vagy majdnem elpusztítaná, vagy pedig olyan vérmes kegyetlenné válna, mint a pártfogója, csakhogy Deon még őt is túlszárnyalná. Remélem, még mindig nem tudja, hogy az apja eladta őt Luxnak, mert az egy brutális leszámolást vonna maga után a srác értékrendjét ismerve.
A jobb pirszingét harapja be, vagyis komoly baj van. Mindig a balt rágja, ha oké minden, de amikor a jobb ékszer kerül a száján belülre, joggal aggódhatok érte és fordíthatok rá több figyelmet. Némi vacillálás után az öklére simítom a tenyerem és vigasztalom, igyekszem belé lelket önteni, ami persze nem megy. Miért is menne? Az élet megbonyolódik, ha szerelmes leszel. Tudom… pontosan tudom én is. És ez a rideg hang… Mondtam, hogy durvább lesz Asaménál. Még neki is fenyegetést mer megfogalmazni, szinte biztos vagyok benne, hogy üvöltözni, hisztériázni és ajtót csapkodni se fél a yakuzával, amitől lenyűgözővé válik a számomra. Igazi vadkutya a gyerek, ezt imádom benne. Nem fél semmitől és ez… pontosabban már van, amitől féljen és én bármennyire is akarom Asame halálát, hogy Deon az enyém lehessen, mindenhogy, nem ölhetem meg, mert azzal magam ellen dolgozom. Fasza kis csapda.
Ó, Fei halott?! Nagyszerű! Ez remek hír.
A fiú jelentést tesz nekem, aztán magához képest diszkréten összeomlik. Faszom belé, hogy ennyire szereti azt az embert! Hogy lehet valakit annyira imádni, ahogy Deon imádja őt?! Mit lát benne? Mitől olyan különleges a számára? Nagyon remélem, hogy a kölyök nem egy undorító romantikus lélek belül és nem azért zúgott bele a yakuzájába, mint vak ló a szakadékba, mert megdugta, mert akkor szétkapom a fejét és töltök bele még neki egy kis észt, hogy kompenzáljuk az érzelmi intenzitását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése