282.

Ryuuichi

Meglepetésemre megjelenik a kölyök és Takashit kezdi el faggatni ridegen. Tényleg olyan lesz, mint egy igazi yakuza lassan. Mikor kimegyünk és elküldi a fickót, aki minden bizonnyal nem más, mint Tatsuki, egyből arra kér, számoljak be arról, mi történt, miután letettem a telefont.

- Takashi elvégezte a transzfúziót, Asahito-sama adott vért Asaménak. Ő most az egyik vendégszobában pihen – jelentem, ahogy kéri. - A többit elmondta Takashi is, mást én nem tudok – mondom őszintén.

- Vége a háborúnak azzal, hogy Fei meghalt? Mi van Luxszal? Tartsák őt szemmel! - adja ki az utasítást. Kezdek kicsit besokallni most már én is mára. Én megértem, hogy aggódik, megértem azt is, hogy minket hibáztat és igazat adok neki, de még mindig nem az ellensége vagyok.

- Erre Nishida-sama tud neked válaszolni. Fontosabb volt Asame - jelentem ki, majd előveszem zsebemből a telefont és felhívom Nishida-samát. Röviden, tömören kérdezek rá mindenre, amit a kölyök tudni akart, s miután lerakom a telefont, folytatom tovább. - Kobayashit és apádat letartóztatták, a céget pedig a rendőrség lezáratta, míg a nyomozás tart. Luxot nem sikerült megtalálni eddig, úgy néz ki, lelépett az országból.

- Azt kétlem - jelenik meg Tatsuki. - Lux nem hagyhatta el az országot, mert a közeli reptereket és kikötőket az embereim őrzik - jelenti ki határozottan. - Nem stílusa a menekülés sem, de rákérdezek, mi van vele. - Átadja közben a kávét Deonnak, majd fülére emelve a telefont már hagyja is kettesben minket.

- Hol van a Nokiám? - kérdezi a kölyök, miután Tatsuki távozik megint. Fingom nincs. Kisebb dolgom is nagyobb volt a Nokiánál. Megdörzsölöm halántékom és újra telefonálok. Shinjit hívom, nem találkozott-e egy telefonnal, mert Asaménál csak a sajátja volt. A kölyök elnézést kér és elhadarja, hogy azonnal hozza. Megtalálta a Mazda ülésén és a zsebébe rakta, de nem volt ideje szólni még, utána meg elfeledkezett róla. Kinyomom a telefont.

- Shinji azonnal hozza – nézek Deon szemeibe. - Megtalálta a Mazdában és nála maradt, miután idehoztuk Asamét.

- Intézd el, hogy a rendőrség ne kérdezősködjön anyánál, ő úgysem tud semmit és nem kell, hogy felzaklassák. Jobb, ha egyelőre nem tudja meg, hogy apám miket művelt.

- Nem ígérek semmit – mondom őszintén. Nem Asame vagyok, a rendőrséggel midig ő tárgyal. Ismét tárcsázok. A parancsnokot hívom, aki Kobayashi ügyével foglalkozik. Hosszasan veszekszem a fickóval, többször megfenyegetve őt, hogy ha nem teljesíti a kérést, Asame-sama gondoskodik arról, hogy az összeg, amit minden hónapban megkap, jelentősen lecsökkenjen. Rákérdez, miért nem ő hívta, mire azt hazudom, hogy nem ér rá jelenleg, üzleti megbeszélésen van Nishida-samával. Végül megkapom a kért dolgot, de azért még nem hagyom ennyiben. - Ha nem úgy lesz, ahogy utasítottam, biztosíthatom önt arról, hogy Asame-sama nem lesz elragadtatva a dologtól és tudja, az mivel jár... - közlöm ridegen, mire bontja a vonalat. - Ennyit tehettem.

Tatsuki időközben visszalép hozzánk.

- Lux nem ment messzire, de bebiztosította magát, hogy békén hagyják. Minden emberét magához rendelte, és kitűzte a fehér zászlót, vagyis ez a kör még nem lefutott, de egyelőre nyugi lesz. A jelentés szerint, amit ő maga küldött, nem tagja a Triádoknak, ezért nincs okunk likvidálni, viszont még dolga van az országban, ezért nem megy el, ám ha megteszi, nem fog visszatérni többé. Tartja magát ahhoz, hogy találkozni akar veled – pillant Deonra a férfi -, méghozzá jövő hét hétfőn, lehetőleg négykor az új tartózkodási helyén, amit én melegen ajánlok, hogy visszautasíts.

- A döntést későbbre halasztom. – A kölyök hangja rideg, elutasító és visszaadja a kiürített bögrét Tatsukinak, majd int neki fejével, hogy vigye vissza a konyhára. A tetoválómester borzalmas indulatok közepette elcsörtet, Deon pedig levetkőzi azt a maszkot, amit eddig viselt, de nem teljesen. - Mit kell még ilyenkor tenni? - kérdezi meg halkan.

- Egyelőre nem tudunk mást, csak várni – mondom csendesen. - Ha letelik az a két óra gond nélkül, Asame fel fog épülni – mosolyodom el halványan, mire Shinji is megérkezik és meghajolva előveszi a telefont a zsebéből, hogy átadja nekem.

- Elnézést – hadarja el -, nálam maradt – mondja csendesen. Még mindig látom rajta, hogy bántja, ami történt. Majd beszélgetek még vele, de nem most. Egyelőre Asame a fontos, Shinji pedig visszavált a tőle már megszokott beszédstílusra és formalitásokra. - Engedelmükkel – veszi menekülőre. Legalábbis így érzem.

- Várni? - hallom Deon hangján, hogy nem túlzottan elégedett ezzel a lehetőséggel, de jobbat persze ő se tud. - Nem akarok egyszerűen csak várakozni.

- Hidd el, ha tehetnék valamit, már rég megtettem volna! – akadok ki most már teljesen. Elég volt a mai napra, nem hiányzik nekem, hogy egy tizenhét éves kölyök pattogjon itt, mint egy elcseszett nikkelbolha és oktasson ki. - Nem tudunk mást tenni, csak várni! Ez van, fogadd el! Szívesebben feküdnék én azon az ágyon helyette, de nem én vagyok ott... és ezen nem tudok változtatni, és nem érdekel, milyen fejmosást kapok Asamétól, vagy milyen mértékű szankciókat kapok tőle, de ne most játszd nekem itt a nagypofájú, vagány yakuzát, mert egyszerűen bezárlak a szobádba és azt is leszarom, ha kiugrasz azon a tetves ablakon!

- Az önostorozás nem segít, Ryuuichi – mondja határozott, komoly hangon és a szeme se rebben a kioktatásomra. - Asame pártfogoltja vagyok, nem egy kiskölyök, akit bezárhatsz a szobájába, mert hisztizik, de ha meg is teszed, nem az ablakon fogok kiugrani, hanem kitörök onnan. Meg tudom tenni - nyomatékosítja, hogy nem feltétlen kell szó szerint vennem, amit mond és elég kreatív ahhoz, hogy kitaláljon valamit a dolog megtörténésének érdekében. - Nem érzem úgy, hogy helyénvaló lenne ezt a kört megjátszanunk, ezért tekintsünk el tőle. Nem a fejmosás vagy szankciók miatt, hanem mert csak. Szerintem örülnél, ha jönnének a lebaszások, de ha Asame magához tér, akkor sem fognak jönni, az önostorozást pedig fejezd be! Utasítalak rá – mondja sötét hangon az utolsó mondatot. - És Shinjit is rakd helyre, mert én rúgom ketté a hátsóját, ha még egyszer magáz engem és hajlong előttem! Nem vagyok valami kiskirály, hogy így járjon el – teszi hozzá felháborodottan - Nem a ti hibátok, hogy Asame megsérült, senki sem haragszik rátok. Azt akarom, hogy mire Asame magához tér, minden olyan legyen, mintha ő rendezte volna el a dolgokat, meg se sérült volna. Ennyi. Most nem a nagypofájú énem van itt, hanem igyekszem helyt állni, de ha ehhez nagy pofa kell, kinyitom az enyémet.

- Asame büszke lenne rád – mosolyodom el. - Attól meg mentsenek meg a kamik, hogy te kinyisd a szád! – kacsintok rá. - Bátran kijelenthetem, hogy akkor én is kiugrom azon az ablakon – heccelem kicsit, majd újra komolyságot erőltetek magamra. - Beszélek Shinjivel, de ne legyél rá dühös, ez volt az első éles bevetése és még meg kell tanulnia kezelni a dolgokat, ahogy hozzászoknia ahhoz is, hogy nem mindenki várja el azt, hogy a legnagyobb alázattal beszéljenek hozzá. A kölyöknek kell még az útmutatás - mondom komolyan, és a falnak döntöm hátamat. Deonon látszik, hogy veszi a lapot, bár mosolyogni nem tud.

- Utálom, ha valaki nagyon alázatos, mert akkor elfogadja kérdés nélkül a döntésem és ha hülyeséget akarok, nem próbál lebeszélni róla, hanem hagyja, hogy belemenjek a szar mélyébe - osztja meg velem őszintén. - Ha Asame mellett akar lenni, tanuljon meg egyensúlyban maradni a tisztelet és rátermettség között, és mellém se próbáljon meg senki berakni egy irányító vagy alázatoskodó testőrt, mert mind a két típus idegesít. Nem vagyok mérges Shinjire, csak azt hittem, vette az adást, míg átfestettem a haját ma, hogy szükség van a saját egyéniségére. Legyenek saját céljai, ne csak mindig a családjára gondoljon. Ne azért akarjon itt helyt állni, mert otthon nem lesznek rá büszkék, vagy mittomén, hanem akarja ezt szívből, vagy menjen a francba. Ez volt az első éles bevetése, tehát most döntse el, hogy magáért csinálja, vagy másért. Utóbbi esetén ki fog dőlni, ebben tuti biztos vagyok. Máskülönben meg ha nem lenne alkalmas Asame második emberévé válni, nyilván nem őrá esett volna a választás, úgyhogy vesse ebben meg a lábát és induljon el a saját útján – jelenti ki határozottan. - Én sem azért akarok helyt állni, mert Asame ezt várja el tőlem. Igazából nem is tudom, mit vár el tőlem – higgad le hirtelen, ahogy kimondja az utolsó mondatot. Megint a már jól megszokottá válik. - Akihitoról mi hír?

- Félreértettél, de örülök, hogy így látod. Shinji remek testőr. Veheted ezt tőlem elfogultságnak vagy nem annak, de az. Azért, mert megadja a szerinte kellő tiszteletet, még meg fogja mondani neked bármikor a magáét – jelentem ki őszintén. - Velem is megteszi, ha valami nem tetszik neki. Elmondja, mit gondol a dologról, érvel és mindezt nagyszerűen teszi. Néha utálom is érte, mert túl jó az érvelésben. Nem véletlen választottam őt magam mellé, hidd el. Shinjinek nem az a fontos, hogy mennyire büszke rá a családja vagy sem, magának akar bizonyítani mindig, most pedig fel kell dolgoznia mindazt, amit a ma este folyamán tapasztalt. Otthagyta Asamét Feijel, mert a főnök erre utasította, én pedig tudom, hogy megküzdött magával rendesen azért, hogy ezt megtegye - mondom csendesen. - Akihito jobban van. Takashi még nem járt nála, mert egyelőre Asaméval foglalkozik, de az őrök azt mondták, hogy többször is magához tért az este folyamán és valamennyit evett is. Rendben lesz.

- Lehet tisztelni valakit tegezve és elküldeni melegedni más éghajlatra magázva. Nekem nincs szükségem magázásra, hiszen tizenhét vagyok, a hajlongást meg hagyja meg a brit királynénak - tanácsolja kamaszosan. - Pont ez az, ezért ne ostorozza se ő, se te magad, mert Asame döntése volt, hogy egyedül akar szembeszállni Feijel. Nincs értelme olyasmi miatt felelősséget és büntetést vállalni, ami rohadtul nem rajtatok múlt. Asame így döntött, bezsebelte érte a jussát és majd kap tőlem is, ha magához tér.

- Nem lennék a főnök helyében - mondom neki őszintén. Nincs mit tovább ragoznunk. - Ha akarsz, bemehetsz hozzá... - mondom csendesen. - Valószínűleg úgyis látni akar majd, ha magához tér.

- Én sem - jegyzi meg könnyedén, de még mindig nem képes feloldódni még halványan sem és a szemében sincs az a szokásos játékos fény, ami ilyenkor meg szokott jelenni. - Készítsen elő valaki egy szobát lehetőleg az enyémhez közel Tatsukinak, mert ahogy ismerem, nem fog hazamenni – kéri csendesen, azzal visszamegy Asame szobájába, én pedig úgy teszek, ahogy a kölyök kért, s miután elintéztem Tatsukinak azt a szobát, elindulok, hogy megbeszéljek Shinjivel néhány dolgot, mielőtt magam is visszatérnék a főnök szobájába.