2011. szeptember 11., vasárnap

290.

Tatsuki

Yanami rémes állapotban volt, és ez a fiát is meglepte. Az az apró nő erős, de most magára maradt, a saját gyerekei is megtagadták a férjét és ha nem képes beletörődni, hogy Nathan Elerden egy korcs, amelyiket le kell lőni, elveszti mindenét. Deon már megtanulta magától távol tartani, Ayako pedig, ahogy elnéztem, ugyanúgy képes rideg és kegyetlen lenni, mint a bátyja. Jó családi életük lehetett volna, ha nem egy amerikai barmot választ a színésznő egykor. Az ő balszerencséjük az én szerencsém, mert Nathan nélkül a fia sosem sétált volna bele a csapdámba. Újabb dolgokat tudtam meg Deonról, olyasmiket, amikre szükségem lehet, amiből profitálhatok. Szembe tudom fordítani Asaméval és bízik bennem annyira, hogy ha megroppan a bizalma a yakuzában, visszajön hozzám. Nagyon elbasztam korábban a sráccal, de vannak lehetőségeim helyre hozni a hibámat, én pedig meg fogom tenni. Akarom őt. Olyan esztelenül akarom, hogy arra már nincs szó. Kell nekem, megőrülök, ha még egyszer elveszítem. Engem aztán nem érdekel Asame, bármekkora nagy hal, ha kell, hagyom magam benyelni, hogy belülről cincáljam szét. Csak okozzon igazi fájdalmat Deonnak, és én ott leszek...


Mák, de sikerült lebeszélnem a fiút arról, hogy Luxszal akarjon találkozni. Majdnem behúzott a csőbe, nagyon ügyes kölyök, de még tanulnia kell, ha engem akar tőrbe csalni. Megkapta érte a magáét, de persze nem ő lenne, ha hagyná magát. Azt viszont még mindig nem értem, miért vagyok undorító. Még nem is voltam olyan durva vagy nyers, mint szoktam. Simán közölhettem volna Deonnal, hogy a pirszingjei egyértelmű jelek arra bizonyos értő szemek számára, hogy abszolút orális beállítottságú, de tartok tőle, egy ilyen megnyilvánulástól még a mozgó terepjáróból is kiugrana, annyira szégyellené. Pedig nem kell, igazán előnyt kovácsolhat abból, hogy minden bizonnyal úgy csókol, hogy azt egy sokat megélt férfi sem felejt el, s akkor még említést sem tettem, milyen érzéki házikurvává válhatna. Másnak nem adnám, ahogy Asame is hamar eldönthette, hogy magának akarja ezt a kis vadállatot, de otthon, a négy fal közt nem lenne olyasmi, amit ne tennék meg vele. Nálam nem lennének tabuk, letépném róla a gátlásait és nem hagynám többé, hogy ráijesszenek. Az enyém lenne, csak az enyém.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése