Egész úton hallgattunk, ahogy láttam, Tatsuki is mélyen magába mélyedt gondolkodni, ezért amikor eszembe is jutott valami, megkérdeztem magamtól, fontos-e, s mivel most minden annyira labilis a talpam alatt, végül minden kérdésemre nemmel feleltem magamnak és nem szólaltam meg. Már nem hajtott olyan eszeveszett tempóban, nem volt miért sietnie, én pedig nem hajtottam őt. Be kell vallanom, fáj Asamét ágyban fekve, gyengén látnom. Félek, hogy mire visszatérek, belázasodik és gyötrődve fetreng majd. Rettegek ettől. Nem akarom hallani a legtitkosabb félelmeit, látni a szenvedését. De magára hagyni sem lennék képes. Vállaltam, hogy ápolom, mégis megfutamodtam. Gyáva vagyok...
Lassan lépdelek végig a házon. Tatsukitól újabb adag kávét kérek, immár szépen és ő sem akar felrobbanni ettől, így kettéválunk. Ő a konyhára megy, bár nem tudom, ilyenkor kit talál ott, noha őt nem kell félteni, a semmiből is képes valami ehetőt varázsolni és elboldogul. Mire nem jó, ha az ember fia agglegény, mi? Hát neki bejön a dolog.
Nehéz szívvel lépek be Asame szobájába, felkészülve arra is, hogy vergődve látom őt viszont, de a látvány meglep. Asame békésen alszik, ellenben bővült a benti létszám egy fővel. Először nem tudok mit kezdeni a makacsnak látszó Yoruval, aztán ahogy közelebb lépdelek hozzá és Ryuuhoz, haragos leszek egy kicsit. Ennek a srácnak nincs tartózkodási engedélye itt, Asahito nélkül meg pláne nem. Az arcomra keménység kövül, aztán lemállik róla, mikor észreveszem, hogy furcsán csillog a szeme. Gyorsan felmérem, milyen képet vág ő, aztán Ryuuichi, végül felsóhajtok, mert nagyon úgy fest, gond van.
- Mi történt? - kérdezem meg csendesen.
Lassan lépdelek végig a házon. Tatsukitól újabb adag kávét kérek, immár szépen és ő sem akar felrobbanni ettől, így kettéválunk. Ő a konyhára megy, bár nem tudom, ilyenkor kit talál ott, noha őt nem kell félteni, a semmiből is képes valami ehetőt varázsolni és elboldogul. Mire nem jó, ha az ember fia agglegény, mi? Hát neki bejön a dolog.
Nehéz szívvel lépek be Asame szobájába, felkészülve arra is, hogy vergődve látom őt viszont, de a látvány meglep. Asame békésen alszik, ellenben bővült a benti létszám egy fővel. Először nem tudok mit kezdeni a makacsnak látszó Yoruval, aztán ahogy közelebb lépdelek hozzá és Ryuuhoz, haragos leszek egy kicsit. Ennek a srácnak nincs tartózkodási engedélye itt, Asahito nélkül meg pláne nem. Az arcomra keménység kövül, aztán lemállik róla, mikor észreveszem, hogy furcsán csillog a szeme. Gyorsan felmérem, milyen képet vág ő, aztán Ryuuichi, végül felsóhajtok, mert nagyon úgy fest, gond van.
- Mi történt? - kérdezem meg csendesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése