293.

Yoru

Az ajtóm előtt álló Deon már fele annyira sem kemény, mint amilyen keménynek Asame szobájában mutatta magát. Ideges, feszül és szép lassan kezd kikészülni ettől a helyzettől. Tulajdonképpen most melyikünk is szorulna nagyobb támogatásra? Ahogy így végignézek magunkon, inkább ő, mintsem én, de senkije nem vagyok, hogy bármit is mondhassak neki és ő senkim ahhoz, hogy kiadjam neki Asahitot, mégis valahol mindkettőnknek szüksége van most a megnyugvásra, arra, hogy újult erővel tudjunk kiállni a yakuzáink mellett, ha egyáltalán ő még ki akar állni a sajátja mellett. Nem biztos, hogy az ajtó előtti értekezés jó mindkettőnknek, így csak megfogom kezét és csendben kérem őt, hogy menjünk innen máshova. A konyhába sétálunk át, majd leülve az asztalhoz kirakom cigimet és rágyújtok, miközben megkínálom őt is, hogy ha akar, nyugodtan szolgálja ki magát.

- Neked nagyobb szükséged van a támogatásra most, mint nekem – jelentem ki csendesen, miközben kifújom a füstöt. - Deon, te mit tennél a helyemben? Kiadnád a yakuzádat bárkinek, ha megtudsz valami olyat, amit rohadtul nem akartál tudni, vagy nem úgy akartad megtudni, ahogy? - kérdezem csendesen, majd halványan cinikus mosolyra húzom számat. Már a helyzet maga is abszurd, hogy itt vagyunk. - Segíts nekem – kérem őt őszintén. - Segíts nekem abban, hogy Asame és Asahito megbékéljenek egymással. Nem tudom, mi áll a háttérben, csak azt, hogy Asame mindenáron távol akarja magától tartani őt, hogy védje. Talán pont a saját felelőtlenségétől, de Asahito kétszer rosszabb ilyen szempontból, mint ő maga – vallom be csendesen, mert Asa még Asamén is túl tud tenni, ha az élete kockáztatásáról van szó, de én már tudom, miért. Pedig nem akartam tudni, kurvára nem. - Asahito... - kezdenék bele, de nem tudom, hogy kéne ezt. - Asa beteg... gyógyíthatatlan... - mondom csendesen és kezemben megremeg a cigaretta. - Ezért vágyja annyira a bátyja szeretetét, és ezért löki el magától mégis minduntalan. Hogy Asame tudja ezt? Kétlem... én sem tudtam róla egészen ma estig, bár ez semmit nem jelent - szívok mélyet cigarettámból megint. - Meg tudnám őt fojtani, amiért elhallgatta, de... mit jelent a szerelem, ha nem azt, hogy kitartasz a másik mellett és terelgeted a helyes irányba, míg mellette vagy? Sokan nem értik meg őt, sokan nem látják benne azt, ami benne van, mert az a makacs barom jobban titkolja, mint egy illuzionista a saját trükkjeit, én pedig most követem el a legnagyobb baromságot, amit lehet, hogy kiadom őt neked... De már leszarom, most már szeretnék egy kis nyugalmat magunk körül és ha ehhez ez kell, megteszem - fejezem be csendesen mondandómat. - Nem akarod elmondani azt, ami téged nyomaszt? Első beszélgetésnek kemény téma, de már teljesen mindegy, nem?