Szelíden mosolygom Yoru kijelentésén. Hasonlítunk sok mindenben egymásra, de azt hiszem, ebben pont nem. Én tudnék Asaméra haragudni, nagyon. Az más kérdés, hogy a haragom mennyire lenne mélységes és hosszantartó. Bár lehet, hogy csak az számít és akkor mégiscsak egy nevezőn vagyunk a sráccal. Nem tudom, majd szép lassan ki fog derülni. Elmosolyodom a két alma felvetésén és rábólintok párszor. Hamar feltűnt nekem is a kettejük közti hasonlóság, ezért is vonzódom Asahitohoz amellett, hogy Yoruval azt testesítik meg, ami nekem hihetetlenül tetszik. Ahogy a srác tovább beszél, mosolyom grimaszba fordul.
- Ez az, amit én ki akarok hagyni, mert az, hogy még nem tettem meg, nem jelenti, hogy nem is fogom, vagy nem lesz rá lehetőségem – mondom neki őszintén. – Meg bírom tenni, megtömöm nyugtatóval is, ha a saját belátása nem juttatja el Asamét oda, hogy neki most kurvára az ágyat kell nyomnia, de ez amolyan végső megoldás nálam. Tisztelem őt, felnézek rá és a saját nimbuszát bassza szét bennem, ha felelőtlenül viselkedik. Hülyeségeket csinálni az én feladatom – jelentem ki minden heccelés nélkül. – Az ablakon kiugrálás, házfelgyújtás, meg a hasonlók nem méltók Asaméhoz szerintem, úgyhogy ezt a szintet nyugodtan meghagyhatja nekem, én még élvezem is, hogy kikészítem vele az embereket – árulom el most már sejtelmesen mosolyogva.
Hosszasan hallgatom Yorut, sok mindenben egyetértek vele és nem mindig mond számomra új dolgot, de az, hogy ő mondja el, nekem becses, ezért nem szakítom félbe, csak néha rábólintok arra, amit mond. Előveszem én is a mobilom, beírom a számát, majd megcsörgetem. Épp csak annyi időt hagyok, hogy felvillanjon a készülék és kiírja Kapocs számát, aztán kinyomom.
- Ha te tudsz meg valamit… – mondom neki halvány mosollyal. – Asame és Asahito nagyon sokban hasonlítanak, Yoru – kezdem komolyan. – Asame ugyanúgy vérszemet kap, ha rólam van szó, ugyanúgy betegre tudja magát aggódni miattam, csak mások az eszközei, máshogy lép fel, mint Asahito – magyarázom. – Elmondta Asame nekem, hogy alaposan megruháztak téged és hogy mivel válaszolt a yakuzád. Bevallom, csak részben értek vele egyet, mert amit Keyuuval tett, az… Nem méltatom – pofozom végül el a gondolat végét is a fejemből. Ennyiből amúgy is levágós, hogy mélyen elítélem. – Megértem, egyszerűen látom, hogy állt össze a fejében ez, de ennyi, ettől még nem értek vele a legkevésbé sem egyet, mert ha valakin bosszút állsz, szerintem egy harmadik embert ilyen módon nem vonhatsz be, különben a saját méltóságod sérted meg. Azt is tudom, hogy a tanítás, amit kaptál, az önvédelmedet szolgálja, de azt nem, hogy tőled akarja-e Asahito, hogy ha ő meghal, te lépj a helyébe. Asame tőlem ezt akarja, ezért is buktam ki, mint a franc – vallom be őszintén. - Én nem akarok belátható időn belül Asame helyébe lépni, pusztuljon ki mellőlem vénségben, dobja be a kulcsot, hogy én túlteszek rajta, nem bírja idegekkel velem vagy valami, de ne lövesse magát szitává. Tudod, mikor kerültem ide? – kérdezek rá hirtelen, valószínűleg élesen témát váltva, de mégis annál maradva. - Cheng már nagy léptekben menetelt a halála felé, előttem beszélte meg Asame Nishidával, mennyit kap, ha tálcán nyújtja át a kínai fejét. Számold vissza, hogy az mennyire nem volt rég – kérem. – Jóformán semmit sem tudok még, érted? Nekem Asame nem csak szerelem, hanem azt akarom, hogy ő tanítson meg mindenre. Lenne más, aki jól idomított vérebet farag belőlem, ahogy te mondtad, mert ebben is egyetértek veled. Meg is mondtam Asaménak, hogy még soha nem éreztem magam olyan biztonságban, mint itt, mikor ide hozott, még annak ellenére sem, hogy benne volt a pakliban, hogy lelő vagy átvágja a torkom. Vadállatok vesznek körül itt és közöttük átjutni nem lesz egyszerű és szép mutatvány, de én Asamét választottam a yakuzámnak. Tudom, ez furán hangzik annak fényében, hogy azt se hittem el, hogy létezik egy ilyen világ, és napokig vártam, hogy valaki megmondja, hogy „jól van, blöfföltünk, de téged nem lehet átverni”, aztán úgy álltam hozzá az egészhez, hogy aki olyan hülye, mint én, annak nem engedem, hogy eladjon másnak. Megmondtam Asaménak az elején, hogy eladhatatlan vagyok, megöl vagy szabadon enged, másképp nem távozom a házból. Nem tudom, hogy ebből megérted-e, nekem mit jelent Asame, de remélem – mondom végül, aztán hagyom a témát. Azt gondolom, Yoru ennyiből is bőven felfogja, hogy nekem Asame kell, senki mással nem érem be. Hogy én mindent tudni akarok, amit a yakuzám, de ehhez őrá van szükségem. Mert ez mind ott van amellett, hogy esztelenül és veszettül szeretem Asamét. Biztosan már most is klinikai eset vagyok, de igazi kattant lennék, ha elveszíteném a yakuzámat, ezért sok okom van félni attól, hogy lelöveti magát. Egyszerűen ez nem történhet meg. Én azt akarom, hogy Asame éljen!
Kicsit elgondolkodom a testvérek kérdésén. Nem tudom, mennyire értsek egyet Yoruval. Lehet, hogy egyelőre valóban jobb kussolni, de nem biztos. Megbeszélem vele, az a legokosabb.
- Azért gondoltam felkeresni Asahitot, hogy tudja tőlem, amolyan tiszta forrásból, hogy Asame nem gyűlöli igazából, csak a védelme érdekében távol tartja magától, ezért szeretném, ha újragondolná felnőtt, okos fejjel, hogy mennyire éri meg neki valóban megharagítania a bátyját azzal, hogy nem nyugszik meg. Ilyen bemegyek az oroszlán barlangjába címszóval terveztem el ezt, hogy kapjon valami csontfélét, amin rágódhat, hogy dolgozom az ügyön, van egy belső embere Asaménál ilyen szempontból, de cseszett gyorsan elbaszhat mindent magának, ha nem bízza kicsit rám az ügyet. Mert kívülről nem fog bejutni Asaméhoz, ez tuti. Dörömbölhet, verheti a kaput, eredménytelen lesz minden erőlködése – mondom komolyan Yorunak. – Nekem el fogja mondani Asame, ha jobban lesz, hogy mi van ezzel az egésszel, addig nem tudok tenni és tanácsolni semmit. Addig te is puhítsd Asahitot, ha a terveim hallatán sem tartod jó ötletnek, hogy beszéljek vele, akkor egyedül kell rávenned őt, hogy kezdjen el gondolkodni. Én kurva nagy lehetőségeket látok az ő testvérségükben, amire érzem, hogy szükség lesz, mert például a jelek szerint van még pár yakuza – célzok itt Morikawára és Naganora, de ezt Yoru úgyis kiérzi a szavaimból -, akinek kell egy seggbe rúgás, vagy pedig a túlvilágra kell őket küldeni, hogy béke legyen a saját berkeinken belül – jelentem ki hevesen a lelkesedéstől. Nem tehetek róla, egyszerűen erőnek érzem azt a lehetőséget, hogy Asame és Asahito összefog, az erő pedig beindít. – Asame nem fog lépni, vagy vicsorogni fog megint, le fogja cseszni az öccsét, amiért segített neki, még akkor is, ha pontosan tudja, hogy nélküle megpusztult volna – árulom el visszanyugodva a véleményemet. – A külcsíny mindkettejüknek fontos, a látszat, a maszk, az álca… Szerintem Nishida sem tudja, hogy Asaménak van egy öccse, ami azért lássuk be, elég komoly, de ez tipp, egyáltalán nem biztos infó – osztom meg ezt is Yoruval. – Tanítsd Asahitot – mondom szelíd mosollyal a srácnak. – Azt hiszed, csak ő taníthat téged? Én is tudok olyasmit, amiről Asame nem sokat tud, amiben ő nem túl… erős vagy gyakorlott… - teszem hozzá zavarodottan és vállat vonok. – Ha valamit akarsz, találd meg a módját, hogy elérd. Ha azt akarod, hogy a yakuzád erősebb legyen, erősítsd. Neked kell rá megtalálnod a módot, te ismered, de tarts ki – bíztatom kicsit. - Nekem roppantul tetszik, amit képviseltek, ahogy egymással vagytok, úgyhogy amikor az első találkozón tiltó listára kerültetek, mint megismerendő személyek, megmondtam Asaménak, hogy csak idő kérdése minden, mert az ellentétek is vonzzák egymást, meg a hasonló is a hasonlót – árulom el büszkén Yorunak, kifejezve számára így, hogy borzasztóan örülök, hogy így alakult köztünk az este. - Magam részéről meg akartam várni, hogy a Fei-ügyre pont kerüljön, hogy ledobhassam a szajha álcát, amit csak azért választottunk, hogy a kínai kopó ne szagolja ki az Asaméhoz vezető kiskapu hollétét és mibenlétét, aztán bevetettem volna magam.
- Ez az, amit én ki akarok hagyni, mert az, hogy még nem tettem meg, nem jelenti, hogy nem is fogom, vagy nem lesz rá lehetőségem – mondom neki őszintén. – Meg bírom tenni, megtömöm nyugtatóval is, ha a saját belátása nem juttatja el Asamét oda, hogy neki most kurvára az ágyat kell nyomnia, de ez amolyan végső megoldás nálam. Tisztelem őt, felnézek rá és a saját nimbuszát bassza szét bennem, ha felelőtlenül viselkedik. Hülyeségeket csinálni az én feladatom – jelentem ki minden heccelés nélkül. – Az ablakon kiugrálás, házfelgyújtás, meg a hasonlók nem méltók Asaméhoz szerintem, úgyhogy ezt a szintet nyugodtan meghagyhatja nekem, én még élvezem is, hogy kikészítem vele az embereket – árulom el most már sejtelmesen mosolyogva.
Hosszasan hallgatom Yorut, sok mindenben egyetértek vele és nem mindig mond számomra új dolgot, de az, hogy ő mondja el, nekem becses, ezért nem szakítom félbe, csak néha rábólintok arra, amit mond. Előveszem én is a mobilom, beírom a számát, majd megcsörgetem. Épp csak annyi időt hagyok, hogy felvillanjon a készülék és kiírja Kapocs számát, aztán kinyomom.
- Ha te tudsz meg valamit… – mondom neki halvány mosollyal. – Asame és Asahito nagyon sokban hasonlítanak, Yoru – kezdem komolyan. – Asame ugyanúgy vérszemet kap, ha rólam van szó, ugyanúgy betegre tudja magát aggódni miattam, csak mások az eszközei, máshogy lép fel, mint Asahito – magyarázom. – Elmondta Asame nekem, hogy alaposan megruháztak téged és hogy mivel válaszolt a yakuzád. Bevallom, csak részben értek vele egyet, mert amit Keyuuval tett, az… Nem méltatom – pofozom végül el a gondolat végét is a fejemből. Ennyiből amúgy is levágós, hogy mélyen elítélem. – Megértem, egyszerűen látom, hogy állt össze a fejében ez, de ennyi, ettől még nem értek vele a legkevésbé sem egyet, mert ha valakin bosszút állsz, szerintem egy harmadik embert ilyen módon nem vonhatsz be, különben a saját méltóságod sérted meg. Azt is tudom, hogy a tanítás, amit kaptál, az önvédelmedet szolgálja, de azt nem, hogy tőled akarja-e Asahito, hogy ha ő meghal, te lépj a helyébe. Asame tőlem ezt akarja, ezért is buktam ki, mint a franc – vallom be őszintén. - Én nem akarok belátható időn belül Asame helyébe lépni, pusztuljon ki mellőlem vénségben, dobja be a kulcsot, hogy én túlteszek rajta, nem bírja idegekkel velem vagy valami, de ne lövesse magát szitává. Tudod, mikor kerültem ide? – kérdezek rá hirtelen, valószínűleg élesen témát váltva, de mégis annál maradva. - Cheng már nagy léptekben menetelt a halála felé, előttem beszélte meg Asame Nishidával, mennyit kap, ha tálcán nyújtja át a kínai fejét. Számold vissza, hogy az mennyire nem volt rég – kérem. – Jóformán semmit sem tudok még, érted? Nekem Asame nem csak szerelem, hanem azt akarom, hogy ő tanítson meg mindenre. Lenne más, aki jól idomított vérebet farag belőlem, ahogy te mondtad, mert ebben is egyetértek veled. Meg is mondtam Asaménak, hogy még soha nem éreztem magam olyan biztonságban, mint itt, mikor ide hozott, még annak ellenére sem, hogy benne volt a pakliban, hogy lelő vagy átvágja a torkom. Vadállatok vesznek körül itt és közöttük átjutni nem lesz egyszerű és szép mutatvány, de én Asamét választottam a yakuzámnak. Tudom, ez furán hangzik annak fényében, hogy azt se hittem el, hogy létezik egy ilyen világ, és napokig vártam, hogy valaki megmondja, hogy „jól van, blöfföltünk, de téged nem lehet átverni”, aztán úgy álltam hozzá az egészhez, hogy aki olyan hülye, mint én, annak nem engedem, hogy eladjon másnak. Megmondtam Asaménak az elején, hogy eladhatatlan vagyok, megöl vagy szabadon enged, másképp nem távozom a házból. Nem tudom, hogy ebből megérted-e, nekem mit jelent Asame, de remélem – mondom végül, aztán hagyom a témát. Azt gondolom, Yoru ennyiből is bőven felfogja, hogy nekem Asame kell, senki mással nem érem be. Hogy én mindent tudni akarok, amit a yakuzám, de ehhez őrá van szükségem. Mert ez mind ott van amellett, hogy esztelenül és veszettül szeretem Asamét. Biztosan már most is klinikai eset vagyok, de igazi kattant lennék, ha elveszíteném a yakuzámat, ezért sok okom van félni attól, hogy lelöveti magát. Egyszerűen ez nem történhet meg. Én azt akarom, hogy Asame éljen!
Kicsit elgondolkodom a testvérek kérdésén. Nem tudom, mennyire értsek egyet Yoruval. Lehet, hogy egyelőre valóban jobb kussolni, de nem biztos. Megbeszélem vele, az a legokosabb.
- Azért gondoltam felkeresni Asahitot, hogy tudja tőlem, amolyan tiszta forrásból, hogy Asame nem gyűlöli igazából, csak a védelme érdekében távol tartja magától, ezért szeretném, ha újragondolná felnőtt, okos fejjel, hogy mennyire éri meg neki valóban megharagítania a bátyját azzal, hogy nem nyugszik meg. Ilyen bemegyek az oroszlán barlangjába címszóval terveztem el ezt, hogy kapjon valami csontfélét, amin rágódhat, hogy dolgozom az ügyön, van egy belső embere Asaménál ilyen szempontból, de cseszett gyorsan elbaszhat mindent magának, ha nem bízza kicsit rám az ügyet. Mert kívülről nem fog bejutni Asaméhoz, ez tuti. Dörömbölhet, verheti a kaput, eredménytelen lesz minden erőlködése – mondom komolyan Yorunak. – Nekem el fogja mondani Asame, ha jobban lesz, hogy mi van ezzel az egésszel, addig nem tudok tenni és tanácsolni semmit. Addig te is puhítsd Asahitot, ha a terveim hallatán sem tartod jó ötletnek, hogy beszéljek vele, akkor egyedül kell rávenned őt, hogy kezdjen el gondolkodni. Én kurva nagy lehetőségeket látok az ő testvérségükben, amire érzem, hogy szükség lesz, mert például a jelek szerint van még pár yakuza – célzok itt Morikawára és Naganora, de ezt Yoru úgyis kiérzi a szavaimból -, akinek kell egy seggbe rúgás, vagy pedig a túlvilágra kell őket küldeni, hogy béke legyen a saját berkeinken belül – jelentem ki hevesen a lelkesedéstől. Nem tehetek róla, egyszerűen erőnek érzem azt a lehetőséget, hogy Asame és Asahito összefog, az erő pedig beindít. – Asame nem fog lépni, vagy vicsorogni fog megint, le fogja cseszni az öccsét, amiért segített neki, még akkor is, ha pontosan tudja, hogy nélküle megpusztult volna – árulom el visszanyugodva a véleményemet. – A külcsíny mindkettejüknek fontos, a látszat, a maszk, az álca… Szerintem Nishida sem tudja, hogy Asaménak van egy öccse, ami azért lássuk be, elég komoly, de ez tipp, egyáltalán nem biztos infó – osztom meg ezt is Yoruval. – Tanítsd Asahitot – mondom szelíd mosollyal a srácnak. – Azt hiszed, csak ő taníthat téged? Én is tudok olyasmit, amiről Asame nem sokat tud, amiben ő nem túl… erős vagy gyakorlott… - teszem hozzá zavarodottan és vállat vonok. – Ha valamit akarsz, találd meg a módját, hogy elérd. Ha azt akarod, hogy a yakuzád erősebb legyen, erősítsd. Neked kell rá megtalálnod a módot, te ismered, de tarts ki – bíztatom kicsit. - Nekem roppantul tetszik, amit képviseltek, ahogy egymással vagytok, úgyhogy amikor az első találkozón tiltó listára kerültetek, mint megismerendő személyek, megmondtam Asaménak, hogy csak idő kérdése minden, mert az ellentétek is vonzzák egymást, meg a hasonló is a hasonlót – árulom el büszkén Yorunak, kifejezve számára így, hogy borzasztóan örülök, hogy így alakult köztünk az este. - Magam részéről meg akartam várni, hogy a Fei-ügyre pont kerüljön, hogy ledobhassam a szajha álcát, amit csak azért választottunk, hogy a kínai kopó ne szagolja ki az Asaméhoz vezető kiskapu hollétét és mibenlétét, aztán bevetettem volna magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése