Elmosolyodom és elmentem Deon számát, majd visszacsúsztatva zsebembe a készüléket hallgatom tovább a kölyköt.
- Én sem értettem vele egyet... nem a miértjével, hanem a mikéntjével. Hozzá se szóltam két napig, ha jól emlékszem – gondolkodom el. - Persze azóta változott ő is valamennyit. Minden yakuza ezt akarja, Deon, a kérdés csak az, hogy ki hogyan jut el odáig – felelem neki arra a kérdésre, hogy Asahito is azt akarja-e tőlem, hogy majd a helyébe lépjek. Igen, ezt. - A mi esetünkben persze bonyolultabb a helyzet. Köztünk csak egy év van Asahitoval és őszintén nem lennék elragadtatva attól, ha most arra játszana, hogy feldobja idő előtt a talpát... - sóhajtok fel. Gőzöm sincs, mennyi ideje lehet hátra... és ez így... - Én nem hiszem, hogy Asame idő előtt tervezné átadni neked a helyét. Ez a jó abban, ha csendes megfigyelőként ott lehetsz a yakuzád mellett. Ezzel segíteni is tudod, amit pedig tudnod kell, azt meg fogja neked tanítani, ebben biztos vagyok - mondom elmosolyodva. - Nem szeretném egyelőre, ha bármit megtudna Asa – jelentem ki komolyan. - Tudok rá hatni és fogok is, hogy biztosan megüljön a seggén, azzal nem lesz gondom, volt időm megtanulni őt kezelni, amiatt meg szerintem ne aggódj, hogy még nem tudod, hogy hass igazán Asaméra fenyegetőzés nélkül, majd, idővel... Tényleg nem vagy mellette hosszú ideje, de ez nem gond. Most csak azért érzed annak, mert egy olyan helyzetben kerültél képbe, ami bárhogy is nézzük, rázós lett volna... Rosszkor rossz helyen... - vonom meg vállam, majd felállok. - Most már ideje visszamennem Asához, mielőtt felébred – mondom elmosolyodva. - Megértem, mit jelent neked Asame... ugyanazt, amit nekem jelentett Asahito és amit még most is jelent – mondom csendesen, komolyan, majd elindulok vissza Asa mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése