Ryuuichi
Belemerülve a papírokba ülök az íróasztalnál. Azokat az iratokat nézegetem, amiket Yoru hozott, s mikor belép Deon, rápillantok. Elmosolyodom, majd folytatom tovább a munkámat, de nem akarok zavarni. Megkínál kajával, amit jelenleg elutasítok. Nem vagyok éhes. Összecsukom a dossziékat végül, majd felállva kinyújtózom. Az ágyhoz lépek, hogy megnézzem Asamét. A pulzusa normális és megnyugtat, hogy még mindig nincs láza sem, és alszik. Egy kicsit talán végre én is fellélegezhetek.
- Ideje lenne neked is pihenni kicsit – mondom csendesen Deonnak. - Nem hiszem, hogy ma már felébred – mondom komolyan, és az asztalhoz lépve veszek el egy láz- és fájdalomcsillapítót, majd benyomom azt az infúzióba. - Láz- és fájdalomcsillapító kombó – magyarázom meg Deonnak is, hogy tudja. - De tényleg pihenj, Asame sem szeretné, ha kiütnéd magad. Szükséged van esetleg még valamire? - kérdezem komolyan, mielőtt én is távoznék. Muszáj pihennem egy kicsit lassan nekem is. - Ha bármi van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése