297.

Ryuuichi

Elmosolyodom és féltérdre ereszkedve megfogom a kölyök kezét. Végighallgatom őt. De, Deon, már most sokkal érettebb és felnőttebb vagy a többi hozzád korban hasonló tinédzserhez képest. És hidd el, láttam már párat ahhoz, hogy ezt biztosra kijelentsem.

- Nem kell megköszönnöd, ez volt a legjobb módja elintézni a dolgokat. Nekem nem célom, hogy bármiért is összeugrasszalak Asaméval. Felelőtlen voltál, de ott és akkor szükséged volt arra, hogy amit tettél, megtedd. És bármikor szívesen raklak zuhany alá, csak ne csináljunk belőle rendszert – mondom kedvesen, elmosolyodva. - Kazuki jól van. Kisebb agyrázkódással megúszta a dolgot, pár napig még fájni fog a feje és szédelegni fog, de rendbe jön hamar. Shinji holnap elvisz Nishidához, majd szólok neki, hogy mész, rendben? Segíteni fogok neked mindenben, amiben csak kell – mondom neki komolyan. - Egy valamit azonban én is kérnék tőled. Asaménak pihennie kell, de ne hagyd ki őt a dolgokból. Valamit ehhez muszáj megértened neked is. Asame nagyon sokáig... évekig egyedül volt. Akkor is intézkednie kellett, ha megsérült, bár ennyire súlyos még nem volt egyik sérülése sem. Ezzel tisztában van vagy sem, nem tudom, de yakuza, és nem tudja ezt levetkőzni magáról. Sok dolgot kell még megtanulnia, ami eddig nem úgy volt, ahogy előtted. Nem, nem akarom én sem terhelni, és ha nem zárod ki őt, ő is nyugton marad és kezesbárány lesz, bármit is kérj tőle. De ezt tényleg értsd meg, hogy egy berögződött dologtól nem lehet egyik pillanatról a másikra megszabadulni. Nevezhetjük ezt is egyfajta függőségnek, amelyhez segítségre van szüksége, hogy szabaduljon tőle, és te vagy az, aki segíthet neki. Én láttam ma, hogy képes vagy helytállni. Nem egyszer bizonyítottad be ma, hogy igenis képes vagy yakuzaként, megfontoltan viselkedni és a kezedbe venni a dolgokat. Melletted Asame rengeteget változott, valami olyat hoztál vissza ebbe a házba, ami rég elveszett. Ami kiveszett Asaméból, de melletted szép lassan visszanyeri ezeket a dolgokat és én ezért hálás vagyok neked, kölyök... Ezért mondtam, hogy könyörögnék is neked, hogy ne menj el, mert az beláthatatlan következményekkel járna – mondom őszintén, komolyan. - Asame minden vágya az, hogy taníthasson téged, hogy megoszthassa veled a tudását, mindent, ami ő maga, és bosszantja, hogy nem tud veled érdemben foglalkozni még mindig. Fog még sérülést szenvedni, fogja még az ágyat nyomni és ezek nem azon múlnak, hogy mennyire vigyáz vagy éppen nem vigyáz magára. Vannak olyan helyzetek, amikor a sérülés elkerülhetetlen, de ha neki is bebizonyítod azt, amit én ma láttam tőled, akkor nyugton fog maradni, mert tudni fogja, hogy intézkedsz helyette, hogy meg tudod lépni. És ez most nem a bizalomról szól, mert Asame bízik benned. Hiszi, hogy képes vagy rá - mondom csendesen. - Tudod, rengeteget gondolkodott azon, hogy elengedjen-e maga mellől vagy sem, de végül mérlegelt és döntött, holott pokoli nehéz volt számára ez a döntés, én tudom - mosolyodom el. - Az életben szükség van kompromisszumokra. Neki is engednie kell ahhoz, hogy te is engedj, és ez fordítva is igaz - mondom kedvesen. - Nem kell nevelned őt, de tanítanod igen, méghozzá arra, amit csak tőled kaphat meg, az élet azon részét, amikor nincs szükség a magán viselt álarcra, mikor lehet önmaga. Mióta itt vagy, ez az álarc is egyre többet kerül le róla, és ez is a te érdemed, remélem, tudod – mondom neki őszintén. - De ezeket azt hiszem, már te is tudod és tisztában vagy velük. Én tényleg nem akarok mást, csak hogy végre ő is megtalálja a boldogságát, és ez a boldogság melletted van. Szeretője, szajhája lehet több száz, de szerelme már nem... és ezzel ő is tisztában van. Tatsuo elvesztése fájdalmas emlék volt a számára, de ahhoz nem volt elég idejük együtt, hogy mély nyomott hagyjon benne, te már most megtetted ezt... Már most olyan mély nyomott hagytál Asaméban, amitől sosem fog megszabadulni - árulom el neki csendesen. - A temetés miatt ne aggódj, azt intézem én magam – váltok végül témát, mert úgy érzem, Asaméval kapcsolatban a lehető legtöbbet elmondtam Deonnak ahhoz, hogy mérlegelni tudjon. Én tényleg nem akarok mást, csak hogy tartson ki Asame mellett, hogy ne zárja ki őt semmiből, de ne hagyja dolgozni sem. Meg tudja tenni, mindezt úgy, hogy Asaménak eszébe se jusson mégis intézkednie. Mert ha erre valaki képes, akkor Deon és még csak veszekednie és fenyegetőznie sem kell majd. És ezt a kölyöknek is be kell látnia. - Nem az a fontos, hogy mikor búcsúzol el valakitől, és ezt ő is tudja – intek fejemmel az ágy felé. - Nem fogja jól viselni, mert szerette Naotot, de ezt én elintézem vele, emiatt ne fájjon a fejed. És ha bármire szükséged van, akár csak beszélgetés szintjén, nyugodtan keress fel – állok fel végül és magamhoz ölelem Deont. Nem tudom, mennyire veszi ezt tőlem rossz néven, de úgy érzem, szüksége van erre, hogy érezze, mellette állok. - Mikorra álljon elő a kocsival Shinji? - kérdezem csendesen, elengedve őt.