3.

Asame

A kölyök a szőnyegemen landol. Rezzenéstelen arccal figyelem. Szegény kárpit, egy vagyon volt. Chengre villan a szemem, aki egy hang nélkül, sebzett vadként távozik. Látom rajta a gyűlöletet, a megvetést, de most nincs kedvem vele komolyabban foglalkozni. Mindig megtartom az ígéretem, nem kell aggódnia. Elrakom a fegyverem, s csak nézem a még mindig a szőnyegemen fekvő taknyot. Naoto és Ryuuichi elég érdekesen vették a levegőt, mikor meghozták őt. Tehát megfuttatta őket a kölyök.


Nem szólok, megvárom, míg összeszedi magát és feltápászkodik a földről, Viszonylag hamar sikerül neki. Végigmérem. Megint és újra, most már közelebbről is ahhoz képest, mint amilyen közelségben volt ott az étteremnél. Arcát most valamelyik testőröm öklének nyoma díszíti, de ez még különlegesebbé teszi őt. Valószínűleg Naoto unta meg a harcot a kölyökkel. A dolog megmosolyogtatna, ha nem árunak szánnám a fiút, de így el kell beszélgetnem majd az embereimmel, hogy legközelebb kevésbé látványosan üssék meg...


Hallgatok, hallgat. Nézem, néz. Sokáig játszhatjuk ezt. Órákig, én ráérek. Magamhoz intem. Nem mozdul. Leszarom. Felállok helyemről s az íróasztalom elé sétálva nekitámaszkodom a bútordarabnak. Utálom, hogy őszinte legyek. Még ez is apám stílusát idézi. Nem vagyok olyan, mint ő és nem is akarok olyan lenni, mint ő volt.


Mélykék tekintetem találkozik az övével. Farkasszemet nézünk percekig, igyekszünk kitalálni egymás gondolatait, érzéseit. Velem nehéz dolga lesz. Sosem engedem senkinek, hogy olvasson bennem. A hűvös, rideg tekintet, a felvett nemtörődöm pókerarc remek álcát jelent. Ahogy most is, ahogy mindig is. Hidegvérű gyilkos, kemény üzletember... Ha valaki megkérdezné az utcán, ki az az Asame Seichirou, az átlag közember csak vállat vonna és közölnék, valami japán popsztár, míg az alvilág gondosan körülnézve árulná el, hogy yakuza.


Kezdem unni ezt a csendkirályosdit, ebből én már kinőttem. Lássuk, kölyök, mennyire vagy bátor és vagány, amikor szemtől-szemben kell velem találkoznod és beszélned. Vajon most is van olyan bátor, mint akkor az étterem előtt? Remélem... Szeretem a kihívásokat.

- Az én nevem Asame Seichirou. Tudod, miért vagy itt? - csengnek hűvösen szavaim, minden kedvességet és finomkodást mellőzve.