Hát… nem fogom egykönnyen megérteni, mitől lettem hirtelen yakuza, vagy hogy ezt az egészet hogy csináltam meg magamnak ennyire jól, de ez nem is biztos, hogy baj. Egy félmosollyal vállat vonok, majd még odalépek Asaméhoz, miután eloltottam a cigarettámat. Szeretném megérinteni, de félek, hogy felébresztem, ezért csak pár pillanatig bámulom őt, aztán hallgatva Ryuuichire elhúzom a csíkot, méghozzá futólépésben, miután tudatosul bennem, mennyire kevés időm maradt. Gyorsan végiggondolom, mire van időm, rájövök, hogy jóformán semmire, ezért épp csak fellocsolom a testemet a zuhany alatt, majd magamra rántok egy méregzöld szövetnadrágot, és rájövök, hogy a hajam miatt azért már nem ennyire egyszerű felöltözni, úgyhogy le is veszem és az ágyra hajítom, hogy egy fekete farmerre cseréljem. Pólóból is feketét választok, de olyat, amin a hajammal egyező, pink színű feliratok vannak, majd egy egyszerű, halványkék inggel bolondítom meg a kompozíciót. Közben rácsörgök Tatsukira, hogy félre legyen a ház előtt, ő morog álmosan egy „Oké…”-t, aztán kinyom. Fekete tornacsuka, szokásos szegecses öv a nadrágra és két hosszabb lánc, óra a jobb kézre, az új kabátom, meg a megpakolt fekete övtáskám, amit most inkább válltáskának használok, de mindegy, és kész is vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése