„Csibém”… Ezen azóta sem bírok túljutni. Kibaszottul felidegesített, mert amennyire ostoba és értelmetlen becenév, Deon annyira örült neki, hogy így nevezi. Az eredetére már nem is vagyok kíváncsi, mert gyanítom, tökön szúrnám magam végezetül. Ráadásul a legrosszabb az az egészben, hogy ha cseszegetem a kölyköt ezzel, egyből a torkomnak fog ugrani, szóval kussolhatok ítéletideig. Pedig annyira szívesen dörgölném a kis szarházi orra alá…
Kurva fáradt vagyok és van egy olyan sanda gyanúm, hogy ebből semmi jó nem sül ki. Túl sokáig dühöngtem és annyira lefoglaltak az indulataim, hogy még azzal sem törődtem, hogy keresztbe feküdtem fel arra a kibaszott ágyra. Fogalmam sincs, mikor és hogy nyomott el az álom, már csak arra emlékszem, hogy Jared Leto hangján felkiált a telefonom: „The promises we made were not enough, the prayers that we had prayed were like a drug, the secrets that we sold were never known, the love we had, the love we had, we had to let it go.”. Deon kedvenc sorai…
Bal kezemet zsebre dugva leballagok a kocsihoz. Shinji, az exhasonmás testőr immár alig emlékeztet a tegnapi tépett Deonra, ellenben színes foltok tarkítják az arcát. Hanyag félmosollyal nézek rajta végig kifújva a cigifüstöt a számból.
- Hello – köszönök neki. – Még nem volt időnk bemutatkozni, a nevem Tatsuki – ütöm el az időt formalitással, míg a mi kis díszpintyünk megjelenik. Nem is kell rá sokáig várni, futólépésben közeledik, én pedig őszintén elnevetem magam a látványán. A haja vége vizes, a kabátot össze sem húzta magán, válláról pedig lecsúszik az övtáska. Elcsodálkozom néha, milyen sokféle ez a srác, a komolyság és a gyerekesség váltja egymást, ezért mikor befut, az első dolgom a szájába nyomni a cigimet és ráncba szedni. – Mi ez a gondatlanság? – vonom őt játékosan kérdőre.
- Siettem – morogja elégedetlenül. Azt mindjárt gondoltam. Elrettentő mennyiségű időt képes a külseje kicsinosításával tölteni, de ha ezzel piszkálom, elönti a pulykaméreg, én meg ezt annyira bírom… képtelen vagyok megállni. – Ne buzerálj már, majd rendbe szedem magam a kocsiban! – szól rám, azzal ellöki magától a kezeimet és bevágódik a járgányba. Nevetek rajta, főleg akkor, amikor kidobja a nyitott ajtón a cigarettámat. Elpocsékolt két slukkot, de most már mindegy.
- Hisztis vagy? – kérdezem meg behajolva a kocsiba. Hámozza le magáról a kabátot és ahogy felnéz rám, látom, hogy valahol közel járok a megoldáshoz, de egyszerre távol is attól.
- Csak ideges. Menjünk, mert már így is késésben vagyunk! – Hisztis és ideges. Remek kombó. Beülök mellé, majd vállára teszem a kezem és finoman megmasszírozom.
- Akarsz róla beszélni? – kérdezem meg óvatosan.
- Nincs miről – passzol is le, ezért hagyom őt békén.
- Hogy van Asame? – próbálok vele beszélgetni.
- Jól, alszik. – Túl tömörek a válaszai, ezért közelebb hajolok hozzá és fürkészni kezdem. Nála nem jó, ha nem akar beszélni, vagy ha meg sem szólal, ezt már rég megtanultam. Meghűl a pillantása, mire felvonom a szemöldökömet. Percekig nézünk így egymásra, aztán hirtelen megnyugszik, felsóhajt, az ölébe hajtja a kabátot és hátradől. – Tényleg nincs semmi, csak felhúztam magam, hogy nem sikerült időben elkészülnöm – mondja immár csillapodottabb hangon, mire elnevetem magam. Ilyenen bosszankodni… Erre is csak Deon képes.
Kurva fáradt vagyok és van egy olyan sanda gyanúm, hogy ebből semmi jó nem sül ki. Túl sokáig dühöngtem és annyira lefoglaltak az indulataim, hogy még azzal sem törődtem, hogy keresztbe feküdtem fel arra a kibaszott ágyra. Fogalmam sincs, mikor és hogy nyomott el az álom, már csak arra emlékszem, hogy Jared Leto hangján felkiált a telefonom: „The promises we made were not enough, the prayers that we had prayed were like a drug, the secrets that we sold were never known, the love we had, the love we had, we had to let it go.”. Deon kedvenc sorai…
Bal kezemet zsebre dugva leballagok a kocsihoz. Shinji, az exhasonmás testőr immár alig emlékeztet a tegnapi tépett Deonra, ellenben színes foltok tarkítják az arcát. Hanyag félmosollyal nézek rajta végig kifújva a cigifüstöt a számból.
- Hello – köszönök neki. – Még nem volt időnk bemutatkozni, a nevem Tatsuki – ütöm el az időt formalitással, míg a mi kis díszpintyünk megjelenik. Nem is kell rá sokáig várni, futólépésben közeledik, én pedig őszintén elnevetem magam a látványán. A haja vége vizes, a kabátot össze sem húzta magán, válláról pedig lecsúszik az övtáska. Elcsodálkozom néha, milyen sokféle ez a srác, a komolyság és a gyerekesség váltja egymást, ezért mikor befut, az első dolgom a szájába nyomni a cigimet és ráncba szedni. – Mi ez a gondatlanság? – vonom őt játékosan kérdőre.
- Siettem – morogja elégedetlenül. Azt mindjárt gondoltam. Elrettentő mennyiségű időt képes a külseje kicsinosításával tölteni, de ha ezzel piszkálom, elönti a pulykaméreg, én meg ezt annyira bírom… képtelen vagyok megállni. – Ne buzerálj már, majd rendbe szedem magam a kocsiban! – szól rám, azzal ellöki magától a kezeimet és bevágódik a járgányba. Nevetek rajta, főleg akkor, amikor kidobja a nyitott ajtón a cigarettámat. Elpocsékolt két slukkot, de most már mindegy.
- Hisztis vagy? – kérdezem meg behajolva a kocsiba. Hámozza le magáról a kabátot és ahogy felnéz rám, látom, hogy valahol közel járok a megoldáshoz, de egyszerre távol is attól.
- Csak ideges. Menjünk, mert már így is késésben vagyunk! – Hisztis és ideges. Remek kombó. Beülök mellé, majd vállára teszem a kezem és finoman megmasszírozom.
- Akarsz róla beszélni? – kérdezem meg óvatosan.
- Nincs miről – passzol is le, ezért hagyom őt békén.
- Hogy van Asame? – próbálok vele beszélgetni.
- Jól, alszik. – Túl tömörek a válaszai, ezért közelebb hajolok hozzá és fürkészni kezdem. Nála nem jó, ha nem akar beszélni, vagy ha meg sem szólal, ezt már rég megtanultam. Meghűl a pillantása, mire felvonom a szemöldökömet. Percekig nézünk így egymásra, aztán hirtelen megnyugszik, felsóhajt, az ölébe hajtja a kabátot és hátradől. – Tényleg nincs semmi, csak felhúztam magam, hogy nem sikerült időben elkészülnöm – mondja immár csillapodottabb hangon, mire elnevetem magam. Ilyenen bosszankodni… Erre is csak Deon képes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése