Három, legfeljebb négy órát sikerült aludnom. Mikor kinyitom szemeime,t fáradtan nézek az órámra. Alig múlt nyolc. Kikelek a fotelból, amit ideiglenes fekhelyemül választottam és Shinjit is felkeltem. A kölyök bár többet pihent nálam, kétszer olyan fáradt, mint én ráadásul gyönyörű színekben pompázik a szája széle és a szeme alatti terület, ami engem őszintén megnevettet.
- Sminkelned ma már nem kell. – Nyújtózom egy nagyot és rakok fel egy kávét magunknak. Shinji furcsán pislog rám, majd a bent lévő mosdó feletti tükörhöz lép és megcsodálja Fei művét. Úgy látom, nem elégedett alkalmi sminkesével. - Mi az, Nino, nem vagy elégedett a sminkeseddel? - heccelem őt továbbra is.
- Fél munkát végzett - vonja meg vállát. - Elmegyek zuhanyozni. Mi a terv mára? - kezd el megszabadulni a Deontól kapott ruháktól, majd egy szál bokszerben lép be a helyiségből nyíló zuhanyzóba. Míg fő a kávé, előkotrom neki a saját ruháit.
- Fél tízkor elviszed Deont Nishidához. Én maradok Asaméval és intézem a dolgait. Apropó, készülj fel, hogy nem kettesben mentek. Az a Tatsuki nevű férfi úgy őrzi Deont, mintha itt mindenki meg akarná enni a kölyköt. Remélem, kibírjátok majd egymás jelenlétét, mert ahogy elnéztem, az a fickó sem arról híres, hogy engedjen a nyolcból – árulom el neki, majd lekapcsolom a kávéfőzőt és elkészítem a kávékat. Shinji hamar magára kapja immáron saját ruháit, azért ez mégis csak jobban illik hozzá, mint Deoné, majd haját törölgetve ül vissza a kanapéra és hálás pillantásokkal jutalmaz a fekete nedűért.
- Még valami? - kérdezi komolyan. - Ez a Tatsuki... az a magas, agyon lőtt, tetovált fickó? - kérdez megint, mire aprót bólintok. - Nem tűnt valami bizalomgerjesztőnek, de a látszat sokszor csal, nemde? - mosolyodik el. Oké, kölyök, ezt most megkaptam, értem én a célzást. Mikor először jelentkezett testőrnek, kinevettük Naotoval, mert nem hittük, hogy bármire is képes lenne. Igazából azóta sokat erősödött és bebizonyította, hogy sokkal több keresnivalója van a testőrök között, mint egyik-másik olyannak, aki már évek óta szolgálja a házat.
- Egyelőre ennyi – mondom neki csendesen, majd felállok. - Bizony sokszor, és ha még egyszer az orrom alá dörgölöd, pusztán atyai szeretetből váglak úgy nyakon, hogy lebucizod a kávésbögrédet – kacsintok rá, mire fejét csóválva felnevet, én pedig elindulok Asame szobájába. Belépek és köszönök Deonnak, de egyből Asame ágyához sétálok, és megnézem, minden rendben van-e vele. Nem érzem lázasnak, így egyelőre nem adok neki újabb adag gyógyszert sem, ha nem muszáj, nem fogom tömni vele. - Minden rendben volt az éjjel? Hajnalban... - kérdezem kijavítva magam.
- Igen, felébredt egyszer, kért egy kis vizet, aztán visszaaludt. - Meglepődöm azon, amit mond.
- Mit adtál be neki? - nézek őszinte kíváncsisággal Deonra. Nem szoktam én ahhoz, hogy Asame minden harc nélkül csinálja, ami a dolga. Most speciel az, hogy csendben legyen és nyögjön, mint egy rendes beteg. A kölyök értetlenül megrázza a fejét.
- Kellett volna valamit? - Elmosolyodom.
- Asame meg a jókisfiú imidzs? - kacsintok rá. - Most már maradok vele, menj reggelizz, kávézz, cigizz. Shinjinek már szóltam, hogy fél tízkor indultok - mondom komolyan.
- Maradnék még, hamarosan úgyis lelépek. Kajáltam, a kávé ráér, cigizni meg itt is tudnék. Van valami hír?
- Egyelőre semmi. A délelőtt folyamán beszélek Akihitoval, hogy mit tud, mi történt, és ahogy ismerem, biztos látni akarja majd Asamét is. Mellesleg Akihito már jól van, bár még Takashi megtiltotta neki, hogy ugráljon, de nincs ágyfogságra ítélve, ami nekünk csak jó. Ha megtudok valamit, mindenképp szólok - mondom neki komolyan és előkotorva Asame cigijét a zsebéből dobom azt oda a kölyöknek. Ha a cigaretta illatára se fog felébredni Asame, akkor tényleg elég durva gyógyszereket adott neki Takashi. Deon elkapja a dobozt és villant egy mosolyt.
- Asame meg a jókisfiú imidzs? - kacsintok rá. - Most már maradok vele, menj reggelizz, kávézz, cigizz. Shinjinek már szóltam, hogy fél tízkor indultok - mondom komolyan.
- Maradnék még, hamarosan úgyis lelépek. Kajáltam, a kávé ráér, cigizni meg itt is tudnék. Van valami hír?
- Egyelőre semmi. A délelőtt folyamán beszélek Akihitoval, hogy mit tud, mi történt, és ahogy ismerem, biztos látni akarja majd Asamét is. Mellesleg Akihito már jól van, bár még Takashi megtiltotta neki, hogy ugráljon, de nincs ágyfogságra ítélve, ami nekünk csak jó. Ha megtudok valamit, mindenképp szólok - mondom neki komolyan és előkotorva Asame cigijét a zsebéből dobom azt oda a kölyöknek. Ha a cigaretta illatára se fog felébredni Asame, akkor tényleg elég durva gyógyszereket adott neki Takashi. Deon elkapja a dobozt és villant egy mosolyt.
- Örülök, hogy Akihito már nincs ágyfogságra ítélve, majd én is ránézek. - Rágyújt. - Ryuuichi... mennyi idő megtanulni lőni? - kérdezi némi hallgatás után.
- Attól függ... van, aki évekig tanulja és pocsékul lő, van, akinek már egy hét múlva úgy megy, mintha évekig gyakorolta volna. Egy-két hét alatt már lehet megfelelő tudást szerezni, a többi utána már csak gyakorlás, taktikázás, szituációk kezeléséről szól – válaszolok neki őszintén.
- Értem... - gondolkodik el erősen, majd ismét megszólal. - És Asame mennyi idő, mire olyan állapotba kerül, hogy folytathatja a tanításomat? - kérdezi meg pár perc múlva.
- Őszintén? Pár nap múlva, ha Takashi is úgy ítéli, már nem tarthatjuk ágyban, onnantól kezdve... - ...bármikor folytathatja. - Körülbelül három-négy hét, mire teljesen rendbe jön, de tanítani már pár napon belül tudni fog téged – mosolyodom el. Elkuncogja magát és láthatóan elégedett a válasszal.
- Attól függ... van, aki évekig tanulja és pocsékul lő, van, akinek már egy hét múlva úgy megy, mintha évekig gyakorolta volna. Egy-két hét alatt már lehet megfelelő tudást szerezni, a többi utána már csak gyakorlás, taktikázás, szituációk kezeléséről szól – válaszolok neki őszintén.
- Értem... - gondolkodik el erősen, majd ismét megszólal. - És Asame mennyi idő, mire olyan állapotba kerül, hogy folytathatja a tanításomat? - kérdezi meg pár perc múlva.
- Őszintén? Pár nap múlva, ha Takashi is úgy ítéli, már nem tarthatjuk ágyban, onnantól kezdve... - ...bármikor folytathatja. - Körülbelül három-négy hét, mire teljesen rendbe jön, de tanítani már pár napon belül tudni fog téged – mosolyodom el. Elkuncogja magát és láthatóan elégedett a válasszal.
- Mit gondolsz Tatsukiról?
- Sosem kívánnám ellenségemnek. Szövetségesnek igen, de ennyi. Tatsuki az az ember, akitől jobb távol maradni, ha nem fűz hozzá semmilyen érdeked, hogy magad mellett tudd, vagy ha őt nem fűzi semmilyen érdeke ahhoz, hogy maga mellett tudjon téged... Ráadásul ő sem az a típus, aki könnyen engedne a nyolcból.
- Ezzel mind teljesen egyetértek. Azért ragaszkodtál, hogy Shinji kísérjen minket, mert nem bízol benne? - kérdezi meg nyíltan.
- Részben igen, részben nem. Megértem, hogy te ismered őt, bízol benne. Ezt elfogadom, te pedig azt értsd meg, hogy nekem ugyanúgy a te védelmed is fontos, mint Asaméé.
- Nem az értelmemmel van gond, én csak feltettem egy kérdést. - Meghűl a hangja, ahogy ezt mondja, már nem csak feldob kérdéseket, hanem keményen az orrom alá dörgöli, hogy miért kérdezte meg őket. - Nem várom el, hogy megbízz Tatsukiban, sőt, igazából benne senkinek nincs oka megbízni, akiben ő nem bízik meg, ilyen viszont nagyon kevés ember van. Csak arra kérlek, semmilyen esetre se kezdj utána kutatni és ne hagyj kint többet semmit az orra előtt. - Biccent az asztalon lévő dossziéra. - Tatsukinak nem igazán vannak gátlásai és csak addig hallgat valakire, amíg ő akar. Indulj ki belőlem és szorozd meg végtelen számú kapcsolattal, abszolút öntörvényűséggel és megfoghatatlansággal. Neki nincs egy Asaméja, amin keresztül elkaphatod; ha bedurran, mindent szétrombol maga körül nem ismerve se embert, se istent. Nem ellenség, de nem is barát. Tatsuki olyan, amilyennek mondtad, jobb, ha távol maradsz tőle, de ha már kapcsolatba kerültél vele, légy azon az oldalon, ahol ő áll, vagy állítsd magad mellé, különben átgyalogol rajtad, mert ha valamit akar, akkor azt bármilyen áron el akarja érni. Én megbízom benne, ő az én emberem és ezt vedd szó szerint. Ő Asaménak sem fog semmit megtenni, ha én azt nem mondom neki, hogy meg kell tennie. Nekem is úgy kell hozzáállnom, hogy kész legyek megölni, ha nem áll meg - jelenti ki halálosan komolyan.
- Értem és megértek mindent. Mellesleg gondolod, Asame megdicsérne azért, hogy beengedted a szobájába? - kérdezem őszintén, de nem akarok én Deonnal is harcolni. - Ha szanaszét szórva, nyitva hagyok ott valamit egy forgalmas helyen, azt mondom, oké, igazad van, de így... Nem fogok és nem is akarok szaglászni utána, engem nem érdekel, mi folyik körülötte, míg nem tesz olyat, ami miatt még le is lövöm, ha az kell - mondom komolyan. - Deon... évek óta dolgozom egy yakuza mellett, nem osztom olyan könnyen a bizalmat, mint ahogy azt gondolod vagy hiszed. Legalább mi ne marjuk egymást, mert senkinek nem hiányzik. Neked se és nekem se. Rendben? - Töltök magamnak egy teát. - Van valami terved még mára? - váltok témát.
- Asame és közte nagyon kemény ellenségeskedés lesz szerintem, azért mondtam el ezeket neked, Ryuuichi - mondja meg nyíltan. - Tatsuki évekkel ezelőtt kiválasztott magának, aztán buktunk egy nagyot és utána eltávolodtunk egymástól. Nem fogja egykönnyen bevenni a gyomra, hogy Asaméhoz tartozom, ezért mondtam, hogy nekem késznek kell lennem arra, hogy megöljem, mert nekem Asame az első - vallja be teljesen komolyan gondolva mindent. Látom rajta, hogy végiggondolta a választ. - Tudom, hogy mérges lenne, de ha bealszom és rosszul leszek, Tatsuki tudja csak, hogy mit csináljon velem. Most jól vagyok. A hangsúly a moston van – erősíti is meg -, de az érzelmeim hullámzó természetűek, csaponganak. Szerinted egy olyan veszedelem, mint Tatsuki, véletlenül kuporog egy ajtó mellett, mint valami kutya? Aggódik értem, mert neki van fogalma arról, hogy mi van velem. Mérlegeltem, mielőtt döntöttem és ha következménye lesz, akkor lesz, elviselem. Lelőni csak nekem van jogom, oké? - teszi fel a kérdést úgy, amiből érződik, hogy ezért a jogért még Asaméval is megharcolna és nem fogadná el semmilyen körülmények közt a vereséget. . Tudom, hogy a bizalom nem akármi és nem marni akarlak, sajnálom, ha túl élesen mondom ki, amit meg akarok osztani veled – mondja őszintén, de a stílusa épp csak egy kicsit változik meg. Nyugi, kölyök, nem akarlak bántani. - Egyelőre nincs tervem. Úgy vagyok vele, hogy meglátom, mi vár rám Nishidánál, aztán hazajövök, ránézek Asaméra, Akihitora, s ennyi. Más még nem körvonalazódott bennem ennyire konkrétra.
- Láttam, hogy őriz téged, hogy véd és védene még tőlünk is, ha tehetné. Ez nem olyan, amit csak úgy puszira megtesz az ember bárkinek, céljai voltak és még most is vannak veled. Felkészültem arra, hogy okoz még gondot és ezzel Asame is tisztában van minden bizonnyal - mondom komolyan. - Igen, de meddig akarod még kizárni ebből Asamét? - kérdezem őszinte kíváncsisággal. - Félre ne érts, annak beszélsz róla, akinek jónak látod, mert ez a te dolgod, de Asame is aggódik érted, ezt is vedd figyelembe. Nem lesz mindig melletted Tatsuki. Tudom persze, hogy semmi közöm hozzá... - fejezem be végül ennyivel. - Rendben – tárom szét karjaim megadóan arra, hogy lelőni csak neki van joga. Vannak olyan pillanatok, mikor a jog nem számít, mert azonnal kell döntened. - Nem haragszom, kölyök, azt hiszem, mindketten túl feszültek vagyunk még mindig – mosolyodom el végül. - Akkor, azt hiszem, mindent tisztáztunk. Takashi mellesleg öt körülre ígérte magát kicserélni az infúziót meg megnézni Asame állapotát – osztom meg még vele ezt az információt is.
- Nem zárom ki belőle Asamét, ha kérdez, én válaszolok neki, de olyasmibe nem tudom beavatni, amiről igazából nekem sincs lövésem - vallja be őszintén, kínos képpel. - Nem kell védekezőn visszalépned, ha megmondod a véleményed, hogy neked semmi közöd hozzá, satöbbi. Véleményed van, megmondtad, tehát mindegy, hogy mennyi közöd van hozzá, már belefolytál – mosolyodik el halványan. Mosolyogva csóválom meg a fejem.
- Sosem kívánnám ellenségemnek. Szövetségesnek igen, de ennyi. Tatsuki az az ember, akitől jobb távol maradni, ha nem fűz hozzá semmilyen érdeked, hogy magad mellett tudd, vagy ha őt nem fűzi semmilyen érdeke ahhoz, hogy maga mellett tudjon téged... Ráadásul ő sem az a típus, aki könnyen engedne a nyolcból.
- Ezzel mind teljesen egyetértek. Azért ragaszkodtál, hogy Shinji kísérjen minket, mert nem bízol benne? - kérdezi meg nyíltan.
- Részben igen, részben nem. Megértem, hogy te ismered őt, bízol benne. Ezt elfogadom, te pedig azt értsd meg, hogy nekem ugyanúgy a te védelmed is fontos, mint Asaméé.
- Nem az értelmemmel van gond, én csak feltettem egy kérdést. - Meghűl a hangja, ahogy ezt mondja, már nem csak feldob kérdéseket, hanem keményen az orrom alá dörgöli, hogy miért kérdezte meg őket. - Nem várom el, hogy megbízz Tatsukiban, sőt, igazából benne senkinek nincs oka megbízni, akiben ő nem bízik meg, ilyen viszont nagyon kevés ember van. Csak arra kérlek, semmilyen esetre se kezdj utána kutatni és ne hagyj kint többet semmit az orra előtt. - Biccent az asztalon lévő dossziéra. - Tatsukinak nem igazán vannak gátlásai és csak addig hallgat valakire, amíg ő akar. Indulj ki belőlem és szorozd meg végtelen számú kapcsolattal, abszolút öntörvényűséggel és megfoghatatlansággal. Neki nincs egy Asaméja, amin keresztül elkaphatod; ha bedurran, mindent szétrombol maga körül nem ismerve se embert, se istent. Nem ellenség, de nem is barát. Tatsuki olyan, amilyennek mondtad, jobb, ha távol maradsz tőle, de ha már kapcsolatba kerültél vele, légy azon az oldalon, ahol ő áll, vagy állítsd magad mellé, különben átgyalogol rajtad, mert ha valamit akar, akkor azt bármilyen áron el akarja érni. Én megbízom benne, ő az én emberem és ezt vedd szó szerint. Ő Asaménak sem fog semmit megtenni, ha én azt nem mondom neki, hogy meg kell tennie. Nekem is úgy kell hozzáállnom, hogy kész legyek megölni, ha nem áll meg - jelenti ki halálosan komolyan.
- Értem és megértek mindent. Mellesleg gondolod, Asame megdicsérne azért, hogy beengedted a szobájába? - kérdezem őszintén, de nem akarok én Deonnal is harcolni. - Ha szanaszét szórva, nyitva hagyok ott valamit egy forgalmas helyen, azt mondom, oké, igazad van, de így... Nem fogok és nem is akarok szaglászni utána, engem nem érdekel, mi folyik körülötte, míg nem tesz olyat, ami miatt még le is lövöm, ha az kell - mondom komolyan. - Deon... évek óta dolgozom egy yakuza mellett, nem osztom olyan könnyen a bizalmat, mint ahogy azt gondolod vagy hiszed. Legalább mi ne marjuk egymást, mert senkinek nem hiányzik. Neked se és nekem se. Rendben? - Töltök magamnak egy teát. - Van valami terved még mára? - váltok témát.
- Asame és közte nagyon kemény ellenségeskedés lesz szerintem, azért mondtam el ezeket neked, Ryuuichi - mondja meg nyíltan. - Tatsuki évekkel ezelőtt kiválasztott magának, aztán buktunk egy nagyot és utána eltávolodtunk egymástól. Nem fogja egykönnyen bevenni a gyomra, hogy Asaméhoz tartozom, ezért mondtam, hogy nekem késznek kell lennem arra, hogy megöljem, mert nekem Asame az első - vallja be teljesen komolyan gondolva mindent. Látom rajta, hogy végiggondolta a választ. - Tudom, hogy mérges lenne, de ha bealszom és rosszul leszek, Tatsuki tudja csak, hogy mit csináljon velem. Most jól vagyok. A hangsúly a moston van – erősíti is meg -, de az érzelmeim hullámzó természetűek, csaponganak. Szerinted egy olyan veszedelem, mint Tatsuki, véletlenül kuporog egy ajtó mellett, mint valami kutya? Aggódik értem, mert neki van fogalma arról, hogy mi van velem. Mérlegeltem, mielőtt döntöttem és ha következménye lesz, akkor lesz, elviselem. Lelőni csak nekem van jogom, oké? - teszi fel a kérdést úgy, amiből érződik, hogy ezért a jogért még Asaméval is megharcolna és nem fogadná el semmilyen körülmények közt a vereséget. . Tudom, hogy a bizalom nem akármi és nem marni akarlak, sajnálom, ha túl élesen mondom ki, amit meg akarok osztani veled – mondja őszintén, de a stílusa épp csak egy kicsit változik meg. Nyugi, kölyök, nem akarlak bántani. - Egyelőre nincs tervem. Úgy vagyok vele, hogy meglátom, mi vár rám Nishidánál, aztán hazajövök, ránézek Asaméra, Akihitora, s ennyi. Más még nem körvonalazódott bennem ennyire konkrétra.
- Láttam, hogy őriz téged, hogy véd és védene még tőlünk is, ha tehetné. Ez nem olyan, amit csak úgy puszira megtesz az ember bárkinek, céljai voltak és még most is vannak veled. Felkészültem arra, hogy okoz még gondot és ezzel Asame is tisztában van minden bizonnyal - mondom komolyan. - Igen, de meddig akarod még kizárni ebből Asamét? - kérdezem őszinte kíváncsisággal. - Félre ne érts, annak beszélsz róla, akinek jónak látod, mert ez a te dolgod, de Asame is aggódik érted, ezt is vedd figyelembe. Nem lesz mindig melletted Tatsuki. Tudom persze, hogy semmi közöm hozzá... - fejezem be végül ennyivel. - Rendben – tárom szét karjaim megadóan arra, hogy lelőni csak neki van joga. Vannak olyan pillanatok, mikor a jog nem számít, mert azonnal kell döntened. - Nem haragszom, kölyök, azt hiszem, mindketten túl feszültek vagyunk még mindig – mosolyodom el végül. - Akkor, azt hiszem, mindent tisztáztunk. Takashi mellesleg öt körülre ígérte magát kicserélni az infúziót meg megnézni Asame állapotát – osztom meg még vele ezt az információt is.
- Nem zárom ki belőle Asamét, ha kérdez, én válaszolok neki, de olyasmibe nem tudom beavatni, amiről igazából nekem sincs lövésem - vallja be őszintén, kínos képpel. - Nem kell védekezőn visszalépned, ha megmondod a véleményed, hogy neked semmi közöd hozzá, satöbbi. Véleményed van, megmondtad, tehát mindegy, hogy mennyi közöd van hozzá, már belefolytál – mosolyodik el halványan. Mosolyogva csóválom meg a fejem.
- Kis yakuza – jelentem ki, majd előveszem a telefonom, hogy értesítsem Nishidát arról, hogy Deon meglátogatja ma tíz körül. Az órámra pillantok. Elmúlt kilenc, így szólok a kölyöknek, hogy ha tényleg időben akar indulni, akkor lassan nem ártana készülődnie, én pedig leülök az íróasztalhoz és nekiállok dolgozni megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése