Miután Ryuu távozik, kinyitom az ablakot és a párkányra ülve, kávéval a kezemben rágyújtok. Kell ez a reggeli rituálé ahhoz, hogy teljesen felébredjek. Miután végzek a cigarettám módszeres kivégzésével, felállok és a tükör elé lépek ismét. Megigazítom magamon az inget és kiveszem a szekrényből a bőrkabátomat. Utálom a nyakkendőt, de Ryuu a nyakam is kitekerné, ha nem venném fel. Az öltönykabáthoz szerencsére nem ragaszkodik. Még gyorsan magamra kapom mellényszerű pisztolytáskámat, belecsúsztatom fegyveremet és rávéve a bőrkabátot indulok el a garázsba. Mielőtt kiállnék a 7-sel, hatalmas műgonddal áttörlöm a szélvédőt és az autót is egy kicsit. Ha visszaértünk, muszáj lesz lemosni, ahogy végignézek rajta. Szeretek vele babrálni, ezt nem tagadom. Még jó, hogy nincs saját autóm, lehet, szegény az állandó tisztogatástól kopott volna el. Végezve az autó takarításával az órámra pillantok. Negyed tíz múlt pár perccel, így beülve az autóba kiállok vele a bejárati ajtóhoz, majd kiszállva belőle várom, hogy Deon megérkezzen, elsőnek azonban az a fickó jön, akit Ryuu is említett, Tatsuki. Kicsit kellemetlenül érzem magam. Oké, nem vagyok egy talajcirkáló, de ez a férfi még nálam is magasabb.
- Helló – fogadom köszönését kurtán. - Shinji – mutatkozom be én is és ennyiben marad a dolog szerencsére. Végül Deon is befut, szinte szó szerint, mint egy dúvad, olyan most. Mitől lehet ilyen ideges? Kérdésemre hamar megkapom a választ, szinte még ki sem gördülünk a kapun, de ez most megnyugtat, hogy nincs komolyabb gond. Kigurulok a kapun, majd betartva a sebességkorlátozást elindulok Nishida házához. Nem hajtom meg a BMW-t, nem hiányzik, hogy a zsaruk megállítsanak. Figyelem az utat, ahogy azt is, nem követ-e minket valaki, de semmi gyanúsat nem észlelek. Néha hátranézek a visszapillantó tükörben, hogy megnézzem, minden rendben van-e. Alig fél óra múlva végül leparkolok Nishidánál. Már vártak minket. Kiszállva az autóból kinyitom Deonnak az ajtót. Tudom, hogy nem várja el, hogy kiskirályként kezeljem – Ryuu nagyon nyomatékosan a tudtomra adta ezt -, de ez akkor is hozzátartozik a munkámhoz, és ezt neki is meg kell szoknia majd. Egy yakuza csak akkor száll ki a biztonságot jelentő autóból, ha a testőrei úgy ítélik, nem fenyegeti őt veszély. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy Nishidánál nem igazán van mitől tartani, de a protokoll akkor is protokoll.
Egy őr jön elénk, és kéri, hogy kövessük őt Nishida-sama dolgozószobájába, hát így teszünk mindhárman.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése